2020. április 30., csütörtök

GALÉRIA KVÍZ XXVIII.


Napra pontosan tudom, mikor jártam először ebben a múzeumban, pedig nem tegnap volt. Egy, a városban élő költő társaságában bolyongtam itt, aki egy kötetét is a kezembe nyomta, a dedikációból olvasom: 1990. III. 2. A verseskönyv címe Zarándoklat. A költő egy közeli egyetemen művészettörténetet tanított és valami köze a múzeumhoz is volt, ami abban nyilvánult meg, hogy nem kellett jegyet vennünk, sőt a büfében is kedvezményt kaptunk (legalábbis ezzel szerelte le ajánlatomat, hogy egyszer végre én is fizetnék.) A költő-barát időközben a mennyei múzeumok zarándoka lett, nem élt már tíz éve sem, amikor a szóban forgó intézmény úgy határozott, hogy gazdag gyűjteményébe tőlem is beszerez egy munkát.