MÁRCIUS 15.

 

Március 15! Grimm jut eszembe róla, Grimm Vince, a grafikus-szépműkereskedő-sakkbajnok, akinek ekkor volt a születésnapja. A negyvenhetedik. Alighanem el is felejtkezett róla, a pesti események – a történelem – zárójelbe tették a Geburtstagokat. A Magyar Színházban este a Bánk bán volt műsoron, de csak annyi ment belőle, hogy a királynőt leszúrják, ki a tapsvihartól rögvest föl is támadott, s Laborfalvi Róza néven kokárdát kezdett osztani. A Noththeaterre is átterjedt a kokárda divat. A legnagyobbat Herr Döbler, azaz Döbler Lajos viselte.  Az előző évben leégett német színház helyett emelt szükségépület volt a Noththeater a Nagypiac terén, két esztendőt sem állt, hisz ’47 nyarán avatták s ’49 májusában Hentzi bombázta össze. A főproduktum a Döbler-féle optikai színelőadás volt, melyben Grimm közreműködését is kérte a bécsi varázsló. A plakátok Phantaskopnak nevezték a produkciót, és március 15-e előtt már meg is történt minden előkészület. A „paraplés forradalom” hatására annyi módosult csupán, ami nem kevés, hogy a főelőadáson, melynek dátuma a következő kedd volt, a ködfátyolképek csarnokába magyar hősök is lettek vetítve. Néhányukra maga Grimm tett javaslatot. Köztük volt Béla, Keve, Kadocsa, Attila és Buda, Árpád vezér, Corvinus Mátyás és persze ott volt József nádor is. Vajon a forradalom nélkül is őket mutatta volna Döbler? Némelyiket bizonnyal, mert nem csak bűvésznek volt kivételes, az üzlethez is jó orra volt. Buda díszpolgára lett, s tudta, hogy kell a népnek udvarolni a testvérvárosban is.

Március 21-én volt tehát az előadás, de már az előző napokban ünnepelt a németek zöme. A próbát Döbler engedte leállítani, nagyobb varázslat ez, mint amit én tudok, mondta, s hagyta, hogy betóduljon a néptömeg. A tűzvész óta nem voltak annyian a színházban, sokakon szalagrózsa volt, egymás mellett a piros-fehér-zöld és schwarz-rot-gold színűek, és Grimm Gusztáv, Vince öccse Stimme eines in Ungarn wohnenden Deutschen czímmel a forradalom napján költött versét szavalta. A vers aztán meglett nyomtatva is, s együtt terjedt Petőfiével a Talpra magyarral, amit rögvest németre fordítottak többen is. Még Levitschnigg is, kivel pedig nem szívelték egymást nagyon. Egy Magyarországon élő német hangja, ez volt a címe Gusztáv versének. Az utolsó strófát már Schommerné született Grimm Paulina, a fiúk szép színésznő testvére mondta, mert Guszti berekedt.

Und späte Enkel sollen einst erfahren,

Durch alle Herzen bebte ein Gefühl,

Ein Geist beseelte Deutsche und Magyaren,

Sie gingen Hand in Hand zu einem Ziel !

 

S unokákban támad föl majd egyszer

Az érzés, mi német s magyar szivet

Összefont és egy czél iránt vezetve

Egy ritmusban együtt remegtetett.   

 

 

WEB-INTERJÚK

RETROFUTURISTA és KULTÚRA - ezeken a szájtokon jelent meg velem készült interjú az elmúlt héten. Kattintsatok a szavakra, hogy kinyíljanak az oldalak. 

 

ESCHERREL PÁRIZSBAN

 

Egy kedves párizsi ismerősöm üzent, hogy a Monnaie de Paris museumban a nagy retrospektív Escher kiállításon látta, hogy én is ott vagyok. A mester munkái mellett néhány olyan képzőművész művei is kikerültek a falakra, akik előzményként, vagy utózmányként kapcsolatba hozhatók M. C. Escherrel. Előzményként ott volt Piranesi, kortársként Reutersvard, utódként pedig szerénységem a Lépcsők című lappal. Mivel a november óta látogatható tárlat csak március elsejéig lesz nyitva, igyekeznem kellett. Igencsak meglepett, hogy hányan kíváncsiak még ma is Escherre. Hét végéig minden jegy elővételben elkelt, tárta szét kezét a kapuőr. Kénytelen voltam bevallani, hogy az egyik teremben, valahol a kiállítás vége felé tőlem is ki van akasztva valami, így aztán végül szerencsésen bejutottam. A Lépcsők (néha Az idő látképei címmel is ki volt már állítva) az itáliai Maurits Collection anyagábólé került át a párizsi kiállításra. A Maurits Gyűjteményben úgy tűnik, legalábbis az Internet adatok szerint, hogy több képem is van. A Sarokházat is csatolom. 

 

TÁVLATTAN BAJÁN - ÉS SZEMELVÉNY GÖDÖLLŐN

 

AKIT MEGSZELIDÍTETTEK A KUTYÁK

 

A magyar kultúra napján, január 22-én az újpesti piac fölötti Uprendezvénytérben Csányi Vilmos Megszelídítettek ​a kutyák című könyvének bemutatóját Juhász Anna vezette. A résztvevők: Vilmos mellett Szirtes Edina Mókus, Géczi János, - és kutyája, Buborék – továbbá a könyv illusztrátora, Orosz István. 

ANNA MARK (1928 - 2026)

Anna Mark festőművész életének 98. évében elhunyt Párizsban. Emlékét idézve teszek ide „Megkésett dedikáció” címmel egy memoár részletet

Karácsonyra az egész osztály tudott olvasni. Volt, aki szótagolva, úgy, hogy az ujjával követte a szöveget és akadtak olyanok is, akik némán olvastak, mint a felnőttek igazolványát ellenőrző rendőrök, úgy hogy nem is látszott rajtuk, hogy olvasnak, láthatatlan vonatokon vándoroltak át a fejükbe a betűk. Az olvasást Sárika néni tanította. Minden mást ő tanított: rajzolást, számolást, írást, éneklést, tornát, de most az olvasásról legyen szó. Szeptemberben azt ígérte, hogy karácsonyra minden gyerek olvas majd. És olvasott. Ottó ütött, talált ötöt. Az iskolát hivatalosan így hívták: Zója utcai általános iskola, de úgy emlegették, hogy az árvaház. Az árvaház 1897-től létezett, először Országos Tanítói Árvaház volt a neve, 1926-tól, az alapító igazgató emlékére Faragó Béla Árvaháznak hívták, majd a nagy fordulattól, 1949 őszétől Faragó Béla Népi Kollégiumnak. 1951-től Állami Ságvári Endre Szakérettségis Kollégium, majd Katona József Gimnázium. 1957-ben a szimmetrikus épület egyik szárnyát megkapták az oroszok, vagyis a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet tisztek gyermekei, a másik oldal újra árvaház lett Országos Nevelőintézet néven, amelyben jutott egy kevés hely a környékbelieknek is. Ők voltak, vagyis mi lettünk a bejárók. Én 1958. szeptember elsejétől. A bentlakóktól abban különböztünk, hogy nem volt egyenruhánk, így rögtön látszott, hogy csak másodrendű polgárai vagyunk az iskolának, a kórusban a hátsó sorokban álltunk. Pedig mennyire vártuk: november hét, április négy, május egy! A színpadnyílás székelykapu volt, a kazettás menyeztet, a festett bútorokat erdélyi motívumok díszítették. Vajon megvannak-e még? És a hatalmas falfestmények? A tulipános ajtók? És Sárika néni?

     Sárika néninek már akkor ősz haja volt. A féléves bizonyítványt így írta alá: Dr. Várnagy Mihályné. Amikor a szénszünet után újra kezdődött az iskola, különös könyvekkel lepte meg a jól olvasó diákokat. Nehéz, nagy albumok, sok képpel, még több betűvel. Először persze a lányok kaptak könyveket, de április táján már én is hazavihettem egyet. Igaz történetek a magyar szentekről és királyokról. A képekre jól emlékszem, főleg a lovakra és a repülő tányérokra (glóriák). Ha valamelyikünk kiolvasta a könyvét, Sárika néni kikérdezte és újat adott neki. Istenem, mennyi könyve volt!

     Bolyongok a világhálón, árverések anyagát böngészem, régi könyvek, katalógusok, levelek. Az egyik tétel: Czigány Lóránt Angliában működött irodalomtörténész levelezése Várnagy Mihály kecskeméti tanárral az 1961-1965 közötti időszakból. 16 db géppel írt, aláírt és datált levél. Az aukció időpontja, 2009. április 27., hétfő, helyszíne: Hotel Mercure Korona, Budapest, Kecskeméti utca 14.  Kikiáltási ár: 8000 Ft, leütési ár: 8000 Ft. Beleolvasok: „Tisztelt Várnagy úr, kellemes meglepetésként ért a Petőfi Népe cikke, amelyből értesültem, hogy Ön régi könyveket gyűjt. Mivel magam is szenvedélyesen gyűjtöm a könyveket, (magyar szépirodalmat angolul és angol útikönyveket Kelet Európáról, illetve Magyarországról) kérem, ne vegye tolakodásnak, hogy ismeretlenül írok Önnek, hanem csupán annak jeléül, hogy szeretnék valakivel kapcsolatba kerülni Magyarországon, akinek ugyanaz a hobbyja (ahogy az angolok mondják), mint az enyém.” Csak az első levél olvasható a weben, de az öt évig tartó levelezés arra utal, hogy sokáig csereberéltek könyveket. Sárika néni férjének nem lehetett egyszerű Angliába könyveket küldeni, pláne onnan könyveket kapni, hiszen akkoriban ott a Zója utcai ünnepélyeken még így énekeltünk – jó hangosan, hogy a szovjet oldalon is hallják: „Bér gyilkos hor dákaz an golu rak, ké szitik új raa há boru kat.”

      Év végén Pilinszky János 1957-ben megjelent Aranymadár című verseskönyvét kaptam tőle ajándékba, annak a Márkus Annának az illusztrációival, aki akkor a költő felesége volt. Talán ennek is köszönhető, hogy Pilinszkyt nagyon hamar megszerettem. És milyen az élet! A fiamat, aki művészettörténész lett, és újabban az emigrációban élő magyar képzőművészekkel foglalkozik, Párizsban fogadta a kilencvenhárom éves Anna Mark, vagyis Márkus Anna. Nem sokkal később én is találkozhattam vele, mert 2022 júliusában a szentendrei Ferenczy Múzeumban Árnyékok és jelek címmel retrospektív kiállítást rendeztek a Magyarországon első alkalommal bemutatkozó festő életművéből. Természetesen magammal vittem a megnyitóra az Aranymadárt, így aztán az a fura dolog történt, hogy 64 évvel az ajándékozás után, Sárika néni aláírása mellé odakerült az illusztrátor dedikációja is.