Amikor a vendégek megérkeztek, Johannes mester tett valami suta mozdulatot, hogy megcsókolja a püspök térdét vagy a térd fölött a köpeny szegélyét, de Dinteville előtt csak meghajolt. Az összefont kar azt jelentette, hogy a követ sem igényelte a kézcsókot. Belül még mindig háborgott a festő, nemrég hangosan pörölt is a francia cselédekkel, akik a vizitáció előtt végigfüstölték a műhelyt és tenyerüket a festőinasok homlokára nyomták: nem lázas-e valamelyik? A cselédnyelv jól ment Holbeinnek, de követte azt az elegáns úri franciát is, amit Dinteville beszélt, és a követ is értette azt a zsírosabb, lassan gördülő dialektust, amely a bázeli kereskedőktől ragadt a németre. Ha elakadtak, Kratzer latinul segített, a hallgatag püspök pedig csak akkor szólalt meg, ha úgy vélte, mindhárman mást értenek egy-egy kifejezés alatt. De Selve tudott legtöbb nyelven megszólalni, olykor még Holbeinnek azt a különös hegyi nyelvét is felfogta, amelyet a londoni német kereskedők is csak alig értettek.
A műtermi vizitre hosszan készült Holbein, a Hanza-fiúktól visszakért néhány medaliont, Kratzerrel elhozatta a róla festett portrét és ott volt a Gisze-kép néhány külön is megfestett részlete. A nagy utazóhengerből kigöngyölte az otthoni rajzokat, volt köztük, amelyik már harmadszor kelt át a csatornán. A megbarnult papirosok emlékeztek az utazásokra, egy-egy gyertyatartót kellett állítani a sarkukra, hogy ne guruljanak össze újra meg újra. Álljunk mögéjük, lessünk át a négy férfi válla fölött, mivel kérkedett Holbein a franciák előtt.
Ott voltak a bázeli városháza freskóihoz rajzolt tanulmányok, köztük követportrék vázlatai is: a falkép egyik jelenete Marcus Curius Denatus római konzult ábrázolja, amint a samnoszi követek ajándékait elhárítja.
Ott voltak a passióoltár vázlatrajzai. Vigyázni kell rájuk, hisz az eredetit talán már föl is hasogatták képrombolók.
Aztán egy kép, amelyen Jézus a kufárokat korbácsolja ki a templomból, úgy festve meg, hogy a reformanda eclesia se leljen benne kivetnivalót.
Ott voltak az Amerbach-diptychon tanulmányrajzai és a bázeli „Haus zum Tanz” homlokzatához rajzolt vázlatok. Ezeket azért mutatja, lássák, ha építészeti részletek kellenek, abban is otthon van.
Ott voltak azok a bizonyos Vénuszok és Évák, akiknek nézése bakgerjedelmet okoz. Velencei módra rajzolta meg őket, s impotenciagyógyításra igen magas helyről is jött rájuk rendelés (nem publikus honnan).
Voltak még hevenyészett tanulmányrajzok kezekről (többnyire az Erasmus-portrékhoz rajzolta őket), kosztümös maszkák, páncélos katonák, kardos angyalok, életre kelő csontvázak, csatajelenetek, nehéz fakeresztet cipelő Krisztusok, sokárbocos vitorlás hajók (az átkelés emlékei), szomorú szemű asszonyok, címerrajzok, betűtervek (a haláltánc ábécé), könyvszegélyek ornamensei, növények, állatok (bárányok, oroszlánok és egy felszögezett denevér) meg persze színes krétával fölvázolt, olykor könnyed, máskor alaposan megmunkált férfiportrék minden mennyiségben.
A modellek egy részét Dinteville-nek is ismernie kellett: Erasmust legalább hírből, Nicholas Carew-t, a főlovászmestert (az ő képén dolgozott épp Holbein), Chesemant, a solymászt, Morust és Cromwellt pedig személyesen is.
Voltak lapok abból a sorozatból, amelyet egy luxemburgi mester csinált a rajzai alapján. Totentanz, magyarázza nekik, totentanz, aztán eszébe jut franciául is: danse macabre. Haláltánc. Hans Lützelburger volt a híres formschneider, az jelenti, a metsző, Johannes Francknak is szólították, de meghalt, mielőtt az összes lap elkészült volna. Látja, hogy ez tetszik legjobban a franciáknak, előveszi a vázlatokat, amelyek már nem készültek el. Halálfejes csontvázak ragadják el az élőket, királyokat, papokat és földműveseket. Az egyik ilyen csontfejű vitte el a luxemburgi Lützelburgert is. Hat éve történt. Eltáncolt vele a halál.
Ott voltak-e vajon a göngyölegben azok a különös nyomatok, amelyeket Calais felé lovagolva valamelyik sváb piacon vagy a Felső-Rajnavidéken vásárolt a festő? Az eladó vexierbildnek nevezte a hosszú metszeteket, és azzal biztatta Holbeint, hogy legközelebb még nagyobb lesz a választék. A kisimított panoráma egyik oldalához hajolva és úgy, skurcosan szemlélődve pajzán jeleneteket lehetett kisilabizálni az amúgy ártatlannak tűnő képekből. Mindegyik munkát nem lehet fölsorolni, és a krónikás a több nyelven zajló megbeszélés rekonstruálására nem vállalkozhat.
A német festő úgy készült, hogy festenie kell majd a vendégek előtt. Minden uraság látni akarja, hogy készül „élőben” a kép, mielőtt előszólítják a szolgát, akinél a bugyelláris van az előleggel. Ilyenkor az ember nem úgy fest, mint egy festő, hanem úgy, ahogy egy színész, aki egy festőt játszik valami színdarabban. Széles mozdulatokkal kell lóbálni az ecsetet, futkosni kell a tábla előtt előre meg hátra, hogy hullámozzék a hátán a festőköpeny, hunyorogni is kell, mozgatni az ujjat az ecsetszáron, mintha méricskélné az arányokat és legalább egy szolgát meg kell pofozni, egy másiknak meg a hajába kell törölnie a festékes ujjait. A vendégek azonban nem igénylik a színházat, a krónikás legalábbis nem emlékszik sem a lobogó festőköpenyre, sem a felpofozott szolgára (amit a pofonra kiválasztott szolga is sajnál, hiszen megtörténte esetén a vacsoránál a jobbik borból, a mesteréből ihatott volna). Arra sem emlékszünk, eldőltek-e már ekkor a kompozíció legfontosabb kérdései, esett-e szó a koponyáról, a napórán beállított időről, a festmény majdani elhelyezéséről, kikötötték-e, mennyi részt fessen Johannes mester saját kezével, s mennyit hagyhat a segédekre és egyáltalán: mennyire legyen nüanszírozó a piktúra. Kellett hagyniuk témát a következő látogatásra is az ugyanis eldőlt, a német festőé a megbízás.
Akár magukra is hagyhatnánk őket, a vizitációt lezáró meglepő esemény azonban felülírja a történteket. Míg a franciák cihelődnek s elhadarják az ilyenkor szokásos imát, Dinteville egyik embere, foglaló gyanánt egy zacskót tesz az asztalra. A festő durván megszegve az illemszabályokat azonnal kiborítja és számolni kezdi a pénzt, a liliomos forintokat. Kratzer rosszallóan dohog, a követek pedig arra az udvari franciára váltanak, amelyet már nemcsak a németek, de az események lejegyzője sem ért. A szobában sötétedni kezd. Holbein egy érmével hirtelen az ablakhoz ugrik. Ólomkarikába fogott mellbimbó közepű műtermi üvegablak. Megdöbbenten forgatja a pénzt. Kratzer elsápad. Ha hamis a pénz (ami ugyebár nem ritkaság) és ez szóvá is tétetik (ami az otrombánál is otrombább tiszteletlenség lenne), akkor a francia szolgák kötelességtudón kardélre hányják a két németet a szolgákkal egyetemben, és csak ezután harapnak bele, valóban hamis-e, s kezdenek vizsgálódni, hogyan kerülhetett az úri zsebbe. Szerencsére másról van szó, bár a percet, amíg kiderül irtózatos hosszúságúnak érezzük.
Hogy megértsük, mi történt, vissza kell pörgetni az időt.
Huszonegynéhány évvel korábban az augsburgi Szent Móric-templomban egy oltárképet festett az öreg Holbein. Két fia ott téblábolt körülötte, segítettek is valamit, a nagyobbik, Ambrosius biztosan, mert kapott 1 forintot, a kicsi pedig, aki most felnőttként az ablaknál a pénzt forgatja, egy ígéretet, hogy ha a pénz majd egyszer visszajön, akkor már örökre az övé lehet. Hogy majd ráismerjenek, Ambrosius két nagy szamárfület karcolt Keresztelő Jánosnak, aki a flórenci liliomos forint hátoldalán szomorkodott. Mit vásárolt vajon Ambrosius a pénzen, kinek fizetett, s az illető hol adta tovább a szamárfüles szentet? Hogyan, miféle kacskaringós utakon jutott el a pénz a francia király követéhez? Miféle bugyellárisokat és szelencéket, harisnyákat és öveket, zsebeket és titkos fiókokat, matracokat és erszényeket és párnacihákat járt meg a pénz, és vajon hányan vájták bele a fogukat, puha arany-e, 22 karátos, vagy keményebb, rézzel készült hamis ötvözet? Ki tudná követni? Ambrosius már rég nem él, apjuk is halott, és Hans, bár még munkához sem látott, máris úgy érzi, nagyon-nagyon megszolgálta ezt a fizetséget.[1]
[1] 1508-ban az augsburgi Szent Móric-templomban, a fogadalmi misék oltárával kapcsolatos kiadások elszámolásánál id. Hans Holbein feljegyezte: „Seinen Sun 1 gulden”. Vagyis egy forint az ő fiának. Ambrosius 14, Hans 10 éves volt ekkor.
