2026. november 17., kedd

WAR... NOSEKÉK KIÁLLÍTÁSA ELÉ


Azt nem állítom, hogy kedvenc sportom a Szpartyivnyije pascsjocsini, még abban sem vagyok biztos, hogy sport-e egyáltalán, ha igen, meglehetősen extrém, azért hozakodom mégis elő ezzel a hivatalosabban slap fightingnak, érthetőbben pofonversenynek nevezett valamivel, mert mégiscsak általa érthető meg legjobban a történelem. Biztos ismerik, fölválva mérnek egymás arcára óriási pofonokat a bevodkázott résztvevők, miközben a közönség lelkesen buzdítja őket. Mi köze ennek a világtörténelemhez? Mert az is úgy kezdődött ugyebár, hogy a másik visszaütött. Ha a definíciót elfogadjuk, nem is kell mást tennünk, mint szép türelmesen lépcsőzve visszafelé a múltban, lejutni mondjuk Ábelig és Káinig, a testvérháborúk origójáig, de egy egész könyvtárnyi okoskodást megspórolhatunk, ha egyetlen percig nézzük Nosek mester (az egykori iparművészetiseknek még inkább Nagyvári Laci) egymást gépiesen ütlegelő bádogharcosait. Azt, ahogy a másik mindig visszaüt.

A pacifisták persze elkezdhetik keresni a konnektort, de fölösleges. A cséphadaró és horogkereszt váratlan  - Lautréamont-i  találkozásából született masina leállítható, a műtárgy összetörhető, a művész betiltható, a csihipuhi azonban folytatódik, mert a történelem örök. Az egybegyűlt esztéták kedvéért értekezhetnénk a csetepaté jelkép voltáról, spirituális összetettségéről, nevezhetnénk metaforának, képes beszédnek, átvitt értelemnek…, mindegy, a másik úgyis visszaüt. Ez a hivatása. Ez kell hozzá, hogy működjék a világ. Így lett kieszelve.   

„Inter arma silent musae”  - Cicero nevéhez fűződik a latin szállóige, azt jelenti, hogy "fegyvereik között hallgatnak a múzsák"  nem merném mondani, hogy az általános műveltséghez tartozik (nota bene az imént hivatkozott спортивные пощёчины –sem biztos, hogy a klasszikus műveltség részét képezi – ha cirill betűvel mondom, talán akkor sem), hiszen olyan kiváló művészek sem vettek róla tudomást, mint  a háború borzalmaiból grafikai sorozatot metsző Jacques Callot; a karcoló, akvatintázó Francisco Goya vagy éppen a festő Otto Dix, hogy Picasso Guernicájával már ne is példálózzak. Elfelejtettek volna szólni nekik? Vagy az andalúz mágus egyszerűen félrehallotta az utasítást, mert a Guernicán mindenki kiabál.

A kiabáló Gernica alakokról eszembe jut egy kortárs példa. A 2024-es Velencei Biennálén az ukrán Open Group háborús menekülteket szólaltatott meg. Fegyverek hangját utánozták, rakétákét, repülőkét, bombákét, robbanásokét, és megkérték a látogatót: próbálja utánuk mondani. Különös énekóra. Olyan emberek tanítottak bennünket, akiknek az életük múlhat azon, hogy felismernek-e egy háborús hangot.

Nosekék homlokán, Lászlóén és Bence Szindbádén ott virít ugyan a múzsák csókja, a fegyverek közt sem megkukult múzsáké, de jól tudják a csókkal visszaélni, az ihlettel felelőtlenül bánni nem ildomos. Van, amikor a művész szívesen le is mondana róla. Inkább ne volna mit megfestenie. De ha már megtörtént, nem tudja festetlenül vagy szobrintatlanul hagyni.

Apa és fia horizontja sokkal szélesebb, mint ami a szomszédban dúló háborúból következne. A térben is az, de az idő is átdimenzionálja a mondandójukat. Nézőpontjuk az áldozatoké, és ezt a nézőpontot a halál művészetének ősi mestereitől, a tolték és az azték kultúrák jelképes és nagyon valóságos ábrázolásaitól a kortárs technika robotizált kompjuterizált, artificial halálfejeiig képesek tágítani.És tovább...

Egy megnyitótól azt szokták várni, hogy új megvilágításba helyezze a műveket. Noszek Bence Uv fényeivel s az általuk új értelmet kapó koponyákkal nem kelhetek versenyre, legföljebb arra vállalkozhatom, s meg is teszem, hogy egy koponyával – egy alkalmi halálfejjel – én is hozzájárulok a kiállításhoz. Egy hexameter segítségével teszem

 

Íme a War cimü tárlat törzsanyagához ezennel

tiszta, kifőzött, újszerü csontkoponyámat ajánlom,

hol mielőbb leltárba veendő tárgyadományként.

    (Pénz vagy természetbeli illetmény kerülendő.)

 

Felhasználni lehet bármely csendéleti téma

része gyanánt, könyv, alma, hokedli, rózsa csuporban,

vagy bármely vanitas-tárgy mellett extraelemként. 

    (Hogy figurás festménybe kerülhet-e, mérlegelendő.)

 

Mint felajánló még kikötöm, hogy minden esetben

át kell nyújtani ingyen, hogy ha a színkör igényli,

bármit játszanak is, főképp, ha a Hamletet adják.

    (Cím: Budapest Bé-Bé-Bé Kultpont, pénteken este)

 

A szónok a vers olvasása közben kabátja alól egy emberi koponyát csomagol elő. 

 

(Elhangzott Nosek László és Nosek Bence War című kiállításának megnyitóján a BBB Kultpontban.)

 

 

2026. november 7., szombat

NOVEMBER HÉTRŐL...

 


A képek az ÖRÖMAJKON ÖRÖMÉNEK című könyvből valók.

... Örömszívben örömritmus, örömajkon örömének,

örömmunkás, örömparaszt örvend egymás örömének.

Örömorrból örömfika s nyúlós örömtakony dől,

öklendezünk örömünkben s hányunk merő örömből.

Örömbélben tekereg az örömsárga örömsár,

a menny tömény öröm, de a pokolban is öröm vár.

Örömkolbász, örömhurka, örömsonka, örömzsír,

minden polgárt megillet egy díszkoszorús örömsír.

Örömlétre szenderül az örömős, kit öröm ölt,

s örömódát zeng, ki tőle örömvagyont örökölt.

Öröm, öröm, öröm, öröm, öröm, öröm, öröm, ö …

hulla lábujján a köröm örömében tovább nő.

2026. november 3., kedd

BOCI, BOCI TARKA...

 … vagyis hogyan lettem énekóvodás? Fazekas Lajossal kezdem. Makón volt gimnazista, amikor kitört a forradalom, az ottani diákság vezetője, a tüntetések szervezője lett. A bukás után menekülnie kellett, Kecskemétre ment, ahol a rokonsága élt. Negyedikes volt, az érettségi évében járt, természetesen be akarta fejezni a gimnáziumot, amit csak titokban tehetett meg. Valaki apám osztályát ajánlotta neki. Nem csak az osztályfőnök, az osztálytársak is pontosan tudták, mi várna Lajosra, ha kiderülne, ki is valójában, de egy emberként álltak ki mellette. 1957 júniusában le is érettségizett, ráadásul kiváló eredménnyel. Később jeles filmrendező lett belőle. Júliusban, alig egy hónappal az érettségik után letartóztatták apámat a demokratikus államrend elleni tevékenység vádjával. Miután a letartóztatás kitudódott, fölkereste anyámat Szendrő József kecskeméti ügyvéd, mondván hogy szívesen lenne apám védője, ráadásul honoráriumra sem tart igényt. Szendrői Fazekas Lajos nagybátyja volt. A viszonylag enyhe ítélet jórészt Szendrőinek köszönhető. Apám kiszabadulása után, de talán már előbb, akkor, amikor még börtönben volt, anyám beíratott egy zenei magánóvodába. Gyönyörűen éneklő gyerekek, főleg kislányok társaságában kellett bújj, bújj zöldágazni, meg erre csörög a diózni, de mind befogta a fülét, amikor én következtem, vagy a hasát fogva kacagott. Pedig jó hangosan tudtam énekelni, a dalok szövegével se volt gond, mégis azt mondták: nem jó a hallásom. Sőt, hogy botfülem van. 

Egy életen át törtem a fejem, miért kellett énekóvodába járnom ilyen adottságokkal. Már rég meghaltak a történet szereplői, amikor végre rájöttem. Az énekóvoda vezetőjét Golovics Katalinnak hívták. Kati néni volt a felesége Szendrői Józsefnek, apám védőügyvédjének. Igen, az én zenei pallérozásomra fordított összeggel akarta anyu honorálni a nagylelkű ügyvédet, aki a védelemért nem fogadott el pénzt. Arra, hogy mekkora szenvedést okozott ezzel a magánóvodát üzemeltető ház finom lelkű lakóinak, a kristálytiszta hallású és csilingelő hangú vendégtanítványokról nem is beszélve, most, ennyi év után már boruljon fátyol. Boci, boci tarka…

2026. november 2., hétfő

VÉGRENDELET

Küldöm a szakköri szertár törzsanyagába ezennel

tiszta, kifőzött, újszerü állapotú koponyámat,

ott mielőbb leltárba veendő tárgyadományként.

    (Pénz vagy természetbeli illetmény kerülendő.)

 

Felhasználni lehet bármely csendéleti téma

része gyanánt, könyv, alma, hokedli, rózsa csuporban,

vagy bármely vanitas-tárgy mellett extraelemként. 

    (Hogy figurás festménybe kerülhet-e, mérlegelendő.)

 

Mint felajánló még kikötöm, hogy minden esetben

át kell nyújtani ingyen, hogy ha a színkör igényli,

bármit játszanak is, főképp, ha a Hamletet adják.

  (Kelt itthon, Kesziben, András hava másodikán. Pont.)


 

2026. november 1., vasárnap

MARGIT ÉS IZABELLA


Elképzelem őket. A szembesítést. Ahogy huszonegynéhány éves gépírólány az ötvenéves pártkomisszár szemébe meri mondani, hogy hazudik. Nem vagyok teljesen „érdektelen” (a jegyzőkönyvbe így írják, ha valaki elfogulatlan), mert apám bőrére megy a játék. A szembesítés a kecskeméti bíróságon zajlik 1958. március 18-án. A vád tanúja nem akárki, Kancsár Sándorné Gyetvai Margit Bács-Kiskun megye parlamenti képviselője a Rákosi-, majd a Kádár-rendszer színeiben tíz éven keresztül folyamatosan. Tagja továbbá az Országos Béketanácsnak és a Parlament Kulturális Bizottságának, vagyis magával Lukács Györggyel ül egy testületben, noha mindössze négy elemit végzett. Kancsárné első állítása, hogy hallotta a vádlott azon kijelentését, mely szerint soha többé nem fog oroszt tanítani, eddig is csak azért tette, mert erre kényszerítették, könnyen cáfolható, mivel apám nem csak hogy nem tanított oroszt, nem is tudott oroszul. Magyar-latin szakos volt. A második vád bonyolultabb, bár ma már inkább mosolyt fakasztó. 1956 októberében, pár héttel a később sajnálatosnak nevezett események előtt egy irodalmi ankéton valami dehonesztálót talált mondani a szocialista realizmusnak nevezett művészeti irányzatról, amely kijelentés a későbbiekben a népi demokratikus államrend megdöntését célzó izgatásnak minősíttetett. A fennmaradt jegyzőkönyv sok tanú hosszadalmas vallomását tartalmazza, sőt egy pesti irodalomtörténész szakértőét is, akit azért rendelt le a bíróság, hogy jobban képben legyenek. Mindazonáltal sejthető, hogy a legsúlyosabb büntetést mégsem lehet kiszabni a szocreál fumigálásáért. De Kancsárné nem lankad. A harmadik vád szerint Orosz László, aki a forradalmi bizottság tagja volt, a kecskeméti Népfront iroda gépírójának, Szabó Ferencné Virágh Izabellának egy felhívást diktált, amely a megye minden településén négy-öt kommunista lefogását indítványozta, hogy  így félemlítsék meg a többieket. A bíróság beidézi Izabellát, aki állja a veterán pártfunkcionárius tekintetét, és nem törik meg. Az is elég lenne, ha azt mondaná, hogy bocs, de már nem emlékszik, mi volt abban a másfél éve diktált levélben, de nem; határozottan állítja, hogy semmi olyasmit nem tartalmazott a levél, amit Kancsárné állít. Eszembe jut apám Eötvös Collegista társa, Brusznyay Árpád, aki a Collegium után szintén egy vidéki városban lett gimnáziumi tanár, görög-magyar szakos, és hasonlóan koholt vádak nyomán fölakasztottak. A veszprémi gépírólányok lettek volna kevésbé karakánok? Vagy az ottani vádlónak, Pap János párttitkárnak még Kancsárnénál is nagyobb befolyása volt? Alighanem az utóbbi az igaz.  Megtalálom a világhálón Szabó Ferencné Virág(h) Izabella nevét. Kiskunhalason született 1932-ben, ahogy a bírósági jegyzőkönyv is írta. Személyesen már nem, csak ezzel az írással köszönhetem meg, hogy 1958-ban kiállt az igazság mellett, mert három éve, 2023-ban, 91 évesen meghalt Kecskeméten.  R.I.P.

Ide kattintva "élőben" is beszélek apám ötvenhatjáról...

2026. október 29., csütörtök

JANKOVICS 85


Az Andrássy úti Jankovics tablótárlat megnyitója, elhangzott október 28-án

      Nem könnyű tömören összefoglalni Jankovics Marcell életművét. Vagy inkább lehetetlen. Odakint a tablószövegeken megkíséreltem, hamarosan olvashatják, vagy talán már meg is tették. Ott van, ami a nagyközönség számára fontos lehet. A csőtágítástól Akadémiánk tiszteletbeli elnökségéig. Ezekkel nem fogom untatni önöket. Azt szeretném elmondani, ami nekem fontos, vagyis a kinti tablósorhoz írt személyes lábjegyzet következik.

      10 év volt köztünk, Majdnem hajszálpontosan. 3 nappal több. Ő okt. 21-én született én 24-én. A tíz évnek nincs jelentősége, a három napnak annál inkább. Ő ugyanis még Mérleg, én meg már Skorpió vagyok. Legalábbis hivatalosan, mert próbált meggyőzni róla, hogy voltaképp én is mérleg vagyok, mert abban az évben… bonyolult. Gyakran szóba hozta. Aki ismeri a könyveit, tudja, hogy az asztrológiának, főleg a kultúrtörténeti vonatkozásainak is nagymestere volt.

      „Olyan könnyű élete lesz, mint a lepkének, amelyik virágról virágra száll.”

      Az idézet egy Dr. Van Tromp nevű asztrológustól való, akivel Marcell szülei 1941-ben megcsináltatták a kisbaba horoszkópját. A tudós valódi neve egyébként Alpáry Imre volt, akinek Sorsunk és a csillagok című népszerű asztrológiai könyve ott van most is az antikváriumok polcain. Önök azt a Jankovicsot ismerték, aki többé-kevésbé betöltötte a jóslatot. Az indulásnál azonban ez nem volt magától értetődő. Börtönbe zárt apa, meggátolt továbbtanulás és persze kitelepítés. A helyszín Öcsöd, ugyanaz a falu, ahol József Attila volt lelencgyerek, s a környezet sem sokat változott, legföljebb abban, hogy míg Attilát lepistázták, Marcellt lelacizták. A deus ex machina harminc éves korában érkezett. Mesebeli királyfiként teljes fegyverzetben toppant be a magyar filmvilágba. Nem a semmiből jött ugyan, hiszen jelentős rövidfilmek és népszerű sorozatok készültek a Pannónia Filmstúdióban, mégis volt valami elsöprő erő abban, ahogy Jankovics a János vitézzel, az első egész estés rajzfilmmel megjelent. Jön is a Balázs Béla-díj rögtön, a Kossuth-díj pedig kisvártatva.

      A János vitéz idején ismertem meg, amit persze túlzás ismeretségnek hívni. A most lebontott Budapest szálló fölött laktam egy kollégiumban, onnan jártam be reggelenként az Iparművészetire az azóta megszűnt 58-assal, és szinte mindennap láttam a villamos ablakából egy magas barna férfit, aki sétálva olvas. Hulltak a falevelek, potyogtak a gesztenyék, fújt a szél a fasorban, tülköltek a buszok, szirénáztak a rendőrautók, recsegett-ropogott a legvidámabb barakk, a rendszer, a három Té, de ő csak olvasott angyali türelemmel önfeledten és talányosan. Aztán a Budagyöngye piacnál az 58-as Zugliget felé fordult, ő meg ment a Hűvösvölgyi úton, amit akkor Vöröshadsereg útjának hívtak. Na erre, az olvasva járásra még majd visszatérek. Ahogy megy a Pannónia iránt.

     75-ben ismertem meg személyesen. A káprázatos Sysiphus után. Az akkori elmaradt Oscar szoborért komoly kárpótlás, hogy az Annecy filmfesztiválon (ez a legjelentősebb animációs-esemény) a jövő évtől kezdve Sysiphus szobrot adnak a Jankovics-díjjal elismert alkotóknak. 

      Felvételi nélkül kerültem a Stúdióba, abba nem kezdek bele, miért, de alighanem joggal kaptam a protekciósoknak járó megvető pillantásokat. Ráadásul főiskolai diplomával a zsebemben. A legjobbak nem végeztek főiskolát. Kovásznait és Dargayt kirúgták a képzőről, Jankovics meg a bencés érettségivel meg a börtönviselt apukával meg sem próbálhatta. Akkor enyhült meg némileg, amikor megtudta, hogy 56 után az én apám is börtönben volt.

      Milyen volt? „… karja erős, tekintete kívánatos, arca oroszlánéhoz hasonló, őbenne az erények bőséges teljességét testének uralkodásra termett alakja is hirdette.” Talán az általa rendezett animációs monda-sorozat iménti „felkonfja” nyomán jutott eszébe Lujosnak, vagyis Kő Pálnak, a jeles szobrásznak, hogy Jankovicsot kérje meg, állna modellt készülő Károly Róbert szobrához.

      Mekkora egy király! – aléltak el a kékharisnyák, nota bene: Jankovics a monda-rajzfilmben szerényebb mintát követett; inkább a kódexíró-rajzoló szerzetessel  azonosult, az ő fizimiskájára másolta át saját vonásait. Persze az is illett hozzá, hisz nem csak filmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, hanem tudósprofesszor és mesélő irodalmár is volt egy személyben.  

      A Ludas Matyi miatt hívtak a Pannóniába, a film plakátja az első olyan alkotás, amelyen együtt szerepel a nevünk. A Küzdőkben való közreműködésre már ő kért meg, de a legfontosabb közös munka a Tragédia három része, a két prágai és a párizsi szín. Főleg a párizsit szeretem, nem a saját rajzaim, hanem az ő lendületes animációja miatt. Az a rész idézi leginkább a Sysiphust. 2012-ben, februárban megkért, hogy a Tragédia moszkvai bemutatóján képviseljem. Mit mondjak, nem volt rossz érzés, hogy Marcell filmjének sikeréből rám is háramlik egy kevés.

      Közös kiállításként jutnak eszembe a Forrás Galériában rendezett tárlatok, pedig két kiállításról van szó. 2012 januárjában nyílt az övé, 2011 novemberében az enyém. Az enyémet ő, az övét én nyithattam meg.

      Két ikerkönyv is eszembe jut. Méry Gáborhoz – Marcell könyveinek állandó kiadójához voltunk egyszer hivatalosak, mivel két illusztrált könyvet akart kiadni,  egyet Trianonról, egyet a szocializmus éveiről. Előbbi az enyém, utóbbi az övé lenne. Nekünk csak illusztrálni kell, a szövegét majd megírja valaki más. Először azt döntöttük el, hogy nem kell mellénk író. Elboldogulunk az írással magunk is. Másodjára azzal hívott föl, hogy cseréljünk. Ő akarja a Trianont. Nem nagyon bántam, később, amikor láttam a kész anyagot, inkább album, mint könyv, már logikusnak tartottam a cserét. Az a tíz év talán mégis számított, amellyel közelebbről érezhette Trianon hatását, a családfa pozsonyi gyökereiről nem is szólva. Az én könyvem az Örömajkon örömének lett. Képes történelmi fejtágító. Az 1945 és 90 közti idők… A Tovarisi plakát kora.

      Valahol elfecsegtem neki – legtöbbször a Külkerpark uszodájában beszélgettünk, egymás mellett, ő a 7-es, én a 6-os pályán úszva –, hogy szerencsém volt, mert a rendszerváltó párt, akkor még inkább csak mozgalom aktivistái egyetlen éjszaka alatt ragasztották a plakáttal tele az országot, így aztán már értelmetlen lett volna, hogy föllépjen a hatalom a plakátrajzoló ellen. Akkor árulta el, hogy 89 őszén ő is az éjszakai plakátragasztók között volt.

      Mit mondjak még? Ilyenkor ősszel gyakran eszembe jut a barna magas férfi, aki a Szilágyi Erzsébet fasorban könyvet olvasva lépeget. Elszántan, önfeledten, szenvedélyesen. Amikor a most következő versikét írtam, még élt Marci, de valahogy elmaradt, hogy megmutassam neki. Na majd ha legközelebb találkozunk… 


Mely évszázad elfelejtett

városába nyíl e rejtett,

      lombja vesztő vak lugas?

 

S mely száradt patakmederbe’

jössz avart rugdalva szembe

      könyvbe hajló bús utas?

 

Mondd, miféle szél, amelybe

dőlsz, de úgy, hogy szinte helybe’

      lépegetsz, s mióta fúj?

 

Gót, longobárd, hun és alán

dőlt itt e szélbe, és talán

      azóta nem csitul.