Fura, ha az ember ebben a korban kapja meg az irodalmároknak járó József Attila-díjat. Pláne az, ha tanult szakmájában, tudniillik a képzőművészetben már sok elismerést kapott. Aligha elég indok, hogy mostanában többet foglalkozom írással, mint festéssel vagy rajzolással. Pedig tényleg. Azt szoktam mondani, hogyha nekiállok valamit rajzolni, akkor pontosan tudom, hogy mi lesz a vége. Ha viszont nekiülök írni, akkor sose tudom, hová lyukadok ki. Elég komolytalanul hangzik, belátom, mert ugye az írás, az egy racionálisabbnak hitt tevékenység, de nálam másként van. Rajzolóként profi vagyok, ezzel nem kérkedni akarok, csak azt mondani, hogy nagyobb gyakorlatom van, mert sokat csináltam, és kevésbé érnek meglepetések, mint írás közben.
Ha komolyabban szeretném megfogalmazni, miért vonzódom az íráshoz, akkor bizonyára azt a tudatalatti megfelelési kényszert is szóba kellene hozni, amely irodalmár apámmal való kapcsolatból ered, igaz, épp e logika mentén sokáig az írástól való menekvést, vagy legalábbis az irományok rejtését is összefüggésbe lehetett hozni azzal a szelíd tekintéllyel, bénító – majd inspiráló – fölénnyel, ami tán sosem akart lenni, de számomra mégis volt.
A miért írok inkább – tudniillik, miért nem rajzolok – kérdésre persze van tárgyilagosabb válaszom is, ami sajnos hosszadalmasabb. Ha a művészet kötelező ellenzékiségével kezdem, az itt most nem (csak) politikát jelent. A 20. századdal együtt a Gutenberg galaxis is veszi a kalapját, az írott kultúra átadja helyét a képinek. Múlt időben kellett volna írnom. Átadta. Pont. Kényelmes dolog lenne a győztes oldalon maradni, s kifizetődő is bizonnyal, de valahogy hősibb póz a vesztes mellé állani. És még valami, amit halott apám is méltányolna tán. A képeimet értik mindenfelé, írni azonban csak magyarul tudok.
És ahogy öregszem, ez valahogy egyre fontosabbá válik. Valamikor a század elején kiállításom volt a hágai M. C. Escher Múzeumban. Az ő művei voltak az első két szinten, az enyémek pedig, kvázi az escheri oeuvre-ből történő továbblépésként a harmadikon. A megnyitón, az ilyenkor szokásos interjúk egyikén azt a kérdést kaptam, mennyire érzem hollandnak az escheri életművet. Kitérő válaszomra – sosem jutott eszembe, hogy ebből a szemszögből vizsgálódjak – újabb, egyre makacsabb kérdések jöttek, s érezni kezdtem, a riporterek számára valamiért fontos a kérdés. Aztán elgondolkoztam: a szigorú protestáns légkör, a holland építészet formai hagyományai, a festészetükre oly jellemző különös perspektíva és térszemlélet, illetve a filozófia és a természettudományok évszázados összefonódása tényleg jól rekonstruálhatóan előlegezték meg M. C. Escher színrelépését. Később a mester szülőföldjén, Leeuwarden környékén kerékpározva vettem észre, hogy a látszólag egyszerű, szinte tükörlap simaságú tájat mennyire bonyolult csatornahálózat teszi kiismerhetetlenül komplikálttá, egyszóval escherivé. Tudom, megtanultam, hogy az európai és az arab kultúra motívumai, hatásai hogyan szövik át Escher művészetét, ma már mégis holland, sőt nagyon holland művésznek látom. De én vajon tudok-e magyar lenni abban, amit csinálok. Az irodalom nem új keletű dolog nálam, de mióta az olvasók észrevették, és lassan számomra is nyilvánvalóvá vált, hogy írott és rajzolt munkáimnak közük van egymáshoz, aztán amikor rájöttem, hogy hiába is berzenkednék ellene, ez a kapcsolat elkerülhetetlen, magam is megpróbálok úgy tekinteni rájuk, mint azonos matériákra. Egyre több képemről hiszem, hogy értelmezésüket írással kéne megtámogatnom, vagyis meg kell „magyaráznom” őket. És persze az írásaimban is egyre több a képi elem.
Mondják, hogy egy művésznek nem kell figyelnie arra, hogy a genius loci megjelenjék a műveiben, valószínűleg ott lesz az magától is. Talán így van, vagy inkább így volt sokáig. A kommunikáció szintjén színesnek és változatosnak tudott (remélt?) Európa rohamosan homogenizálódik. Persze nem a hőn áhított irányba, hogy gazdasági téren tűnjenek el a különbségek. Éppen a kultúra terén a leggyorsabb a változás. Csekélyke vigasznak is csak ironikus felhanggal nevezhető az a tendencia, melynek mentén az európaiként megismert kultúra is feloldódni látszik egy még átlagosabb világmasszában. Ma már nem diplomáciai vagy katonai eszközökkel győzedelmeskednek a nemzetek fölött álló pénzügyi nagyhatalmak; a média segítségével szereznek befolyást az emberek gondolkodása felett, s innen már csak egyetlen lépés a „megdolgozott” tömeg piaci meghódítása. A kulturális gyarmatosítás megelőzi, sőt tulajdonképpen fölöslegessé teszi a politikai gyarmatosítást. A kulturális értékrend fölötti médiafelügyelet nem csak a befogadó közönséget teszi kiszolgáltatottá, de a művészek zömét is, akik ha meg akarnak élni, nem úszhatnak szembe az árral. Döntsön a piac – hirdeti a kulturális imperializmus, s álszent jelszava nyomán a könnyen fogyasztható rózsaszín bóvli önti el „demokratikus művészet” címmel a világot. Furcsa, és „örömtelinek” legföljebb idézőjelek közt nevezhető paradoxon, hogy a sokat átkozott nyűg, a nyelvhez kötöttség kolonca révén az irodalom talán egy kicsit később válik kiszolgáltatottá. Szóval, ha megkérdik, miért írok, és a válaszra több idő van, ilyesmivel szoktam előhozakodni.
