ESCHER KIÁLLÍTÁSOK EURÓPÁBAN

Az itáliai Bolzanóban van a Maurits Collection központja, ami a hágai Escher Múzeum (klikk) mellett a legjelentősebb M. C. Escher gyűjtemény. A holland mester művein kívül van benne néhány "Escherian-nak", vagy "Escheresque-nek" nevezett alkotás is, köztük nekem is néhány munkám. A Maurits Gyűjtemény az utóbbi években sok európai város nevezetes kiállítótermében rendezett gyűjteményes kiállítást (hogy pontosan hol, az erre a linkre kattintva kiderül), amelyekről úgy szereztem tudomást, hogy odalátogató ismerőseim felfedezték a falakon az én munkámat is, és persze üzentek, írtak, telefonáltak. Triesztben a Salone degli Incantiben, Rómában a Palazzo Bonapartéban, Rárizsban a Monnaie-ben rendezték meg Escherrel „közös” kiállításunkat, ami most Londonba érkezett és szeptember 6-ig  a Somerset House-ban látogatható. A szíves invitálásnak nem tudván ellenállni, Párizs után Londonba is elrepültem, amit szeretettel ajánlok az Utisz Blog vállalkozó kedvű olvasóinak is.    

HERR GRIMM ÚR (RÉSZLET)

– Magyar szót hallott már korábban is? Úgy értem, a Schönbrunnban fölhangzó Proklamáczió előtt?

     – Cselédjeink egymás közt úgy beszéltek, de az mégis más volt nagyon, s ha látták, hogy közelebb jövök, németre váltottak át. Parancsba adva volt, azt hiszem.

     – Atyja kérte így vajon?  

     – Apuska? Ó dehogy! Inkább Athanasius vagy Schirnhofer úr. Tudja, apánk, kinek a Ratio Educationisról nem volt jó véleménye, mint általában semmiről, mit a magas Udvar talált ki, nem íratott be iskolába. Azt mondta, megengedheti magának, akkor még tényleg megtehette, hogy magántanárokat fogadjon mellém s nővéreim, Leopoldina és Paulina mellé. Volt köztük, ki velünk is lakott. Páter Athanasius titkos jezsuita, a rendje akkor éppen tiltva volt, Herr Schirnhofer meg… nem is tudom… polihisztorként mutatkozott be, ha kérdezték, hogy mit tanít. Benne élt leginkább az Ungarn Phobie. Ha történelem óra volt, föllapozta egy szörnyű metszeten Martinovics Ignác levágott kopasz fejét, és közben átkarolt: Beh szép volt fiacskám, midőn a porba hullt a kígyószörnyemény rengeteg feje! A magyar Hüdra végképp kiszenvedett. A Generális-kaszálón ott voltam, bizony…, Ofen, ők úgy hívják, Buda, midőn a főkolomposoknak bevégeztetett; nézd a képüket, mily iszonytatók, s nyirkos ujjait nyakamra fonva sorolni kezdte: Laczkovics, Sigray, Hajnóczy, Szent… szent… marjay…

     – Extrémus egy tanár, mondhatom.

     – Elve az volt, hogy órák előtt meg kell pálczázni a növendékeket, mitől fogékonyabbá válnak a tudományokra. Miközben vert, a hívők aszkézisét emlegette, s oly bűnös szókat ismételgetett, melyektől leginkább óvakodni kell: reformáczió, szabadkőművesség, szodómia, továbbá az összes szó, mi úgy kezdődik magyar…

     – Különleges egy pedagógia, mondhatom. A kedves szülők hogyan tolerálták?

     – A vesszőzés nyomát Frau Mathilda vette észre, ki tánczot, zenét oktatott, s a szépművészeteknek volt mestere. A testi szépség fogalmát a ruhátlan görög korpuszokban tanulmányoztuk, s bennünket is puczérra vetkeztetett a nagy faltükör előtt. Akkor apuska, féléves bérükről számlát állítva ki, udvariasan fölmondott nekik. Csak Born Jenő maradt, a mineralógus tanár, kitől maga is szívesen tanulta a különleges ásványok nevét – és nem csak németül. Furcsa mód, legtöbbjüket ma is tudom: Wolframit – farkasnyál. Wundersalz – csudasó. – Halbgeschwefelter Wismuth – félkénköves biszmót. Zusammengeleimte Felssteine – gyülevész kőszikla. Kupfernickel – fattyúréz. Saxa conglutinata – álhatatos lugsó.

     – Iskolába később se járt?

     – Jártam, de nem hagytak bennem mély nyomot. Zongorázni anyácskától tanultam, s azt mondtam már, hogy sakkozni is. És inézseb avtidrof.

     – Hogyan?

     – Hát fordítva beszélni. Visszafelé. Nem sok haszna van, de megy magyarul is. Magyar… agyam. Tizennégy éves voltam, midőn Bécs a világ közepévé változott. Egy egész évig tartott a szentnek nevezett szövetség nagy találkozója. Hat uralkodó – a mi császárunk mellett az orosz czár, a porosz, a dán, a bajor és a württenbergi király volt jelen a nagy kongresszuson, s kívülük vagy hatvan ország, vagy országocska diplomácziája. Nem lehetett nem akadni beléjük. Ha az utczák mentén fölállt a medvesapkás, kék pantallós, fehér frakkos gránátosok sorfala, tudható volt valamely notabilitás zászlós gálahintója jönni fog. Egymást érték a bálok, tűzijátékok, térzenék, a színi előadások is, melyeket mindig más náczió szponzorált, mutatván vele, hogy a végső elszámolásnál valami koncczal őket is jutalmazni kelletik. Bécs előbb büszke volt, aztán lassanként megcsömörlött, s amikor híre jött, hogy a száműzött Napóleon Elbáról visszatért, némely arczokra kaján mosoly került. Akkor hallottam először Metternich nevét, s aztán nem volt nap, hogy ne lett volna a konverzácziók főszereplője, meg az újságoké, miket apuska aztán az év végén könyvbe köttetett.

     – Gyűjtögette az újságokat?

     – De hogy mivégre, azt nem tudom. Egy polczra rakta őket, s később sosem vette le. Pedig a történelem a mániája volt. A második törököt, mit láttam, ő mutatta meg, bár az elsőnél, von Kempelen bábújánál alig volt valóságosabb. A Zeughausban üvegvitrinben állították ki Kara Musztafa vesztes hadvezér fejét, melyet a szultán engesztelés gyanánt küldött I. Lipótnak. A könyveket is szerette, főként a verseket, s a híresebbeket próbálta fejembe verni. Nem is kevés sikerrel. Emlékszem ma is, ahogy a tükörrel szembefordulunk, keze a vállamon dobol, s Rémkirályt skandáljuk, jól megnyomván a rímeket. Az egyik sort ő mondja, a másikat meg én:

 Wer reitet so spät durch Nacht und Wind?

Es ist der Vater mit seinem Kind;

Er hat den Knaben wohl in dem Arm,

Er faßt ihn sicher, er hält ihn warm...

Grimm Vincze hátradőlt, hosszan fújta ki a törökdohány füstjét s nézte, merre száll. Kerestem tekintetét, de a szemek valami távol pontra voltak szegezve már. Nem a térben, az időben mérték a distancziát.

    

... MERT MINDEN ELLOVAN ...

 

ÁSÍT? VAGY ÜVÖLT?

Jurij Zseljabuzsszkij fényképéről a Capa-Blogon. Click!
 

KÖNYVHÉT

 

MINISZTERELNÖK A KORONÁVAL

Részlet Herr GRIMM úr párcsevej nyomán lejegyzett rajzos életregényéből, mely a könyvhétre jelent meg.

… Délnek indultam, nagy volt az emberár, de mindenki egy irányba ment. Szekéren, öszvéren, lovon, vagy gyalogszerrel, egymást karolva. Orsováig hamar jutottam el, ám ott egy jó hét rostoklás következett. Több is talán. Kossuthon álöltözet, újdonat paróka, levett szakáll, miből tudhattuk, hogy szökik, vagyis hogy minden elveszett. Finis Hungariae. Az orsovai átkelést megkoczkáztatja-e? A túlparti Szerbiában mire kell számítani? Baráti fogadtatás aligha várja ott. Vagy vigye híveit a Havasalföld határát jelző patakon át a török határállomás, Turnu Severin felé?  Mikor dönt jól vajon? És ki véle megy, okosan határoz-e? Efféle gondok közt őrlődtem, midőn a rendőrfőnök, Hajnik Pál szállásomra sántikált: Szemere beszélni óhajt velem. Mint miniszterelnök s belügyminiszter rendelt magához, igaz, e két funkczió együtt se volt akkor már több a semminél. Dicsérte jellemem és köztársasági érzületem, s azon végzé, hogy egy ládát, mi létfontos okmányokkal van teli, segítsek elrejteni. Ezekből az okmányokból fogja ő a forradalom történetét megírni boldogabb időkben. Bennem és Házmánban bízik csupán. Mikor a vászonnal bevont vasládát megláttam, rögtön tudtam, hogy a koronázás relikváit rejti az. Szolnok felé, a nyomdagépek vonatán láttam, szóval tudtam, milyen. Próbált meggyőzni, hogy tévedek, aztán megesketett, hogy nem mondom el senkinek, amit tudok. Éreztem, legfőképp attól tart, hogy Kossuth fülébe jut

     – Azt ön tudja-e, miért Szemerénél volt a korona? Miért nem Kossuthnál?

     – Szemere és Batthyány Kázmér kapták a megbízást, hogy különbékét kezdeményezzenek az oroszokkal. A tárgyalás közben a koronát is felajánlhatták volna valamelyik orosz herczegnek, aki hajlandó segíteni; és képes is mint trónjelölt.

     – Azért volt tehát velük? Hogy könnyebben alkudozhassanak? Képzeljem úgy, hogy ha Paszkevics, az orosz fővezért hezitálni látja két miniszterünk, előveszik a koronát, s megmutatják neki? Ha teátrumban látnám, akkor is csudálnám.

     – Ott, a valóság színpadán mégis kelléke volt a dramaturgiának. De kár tovább beszélni róla, mert Paszkevicshez el sem jutottak. Tábornoka, Rüdiger is csupán izent: ő csak katonai kérdésekben kompetens, oly politikai ügyben, hogy ki viselje a ládában zörgő fejéket, az osztrákokhoz fordulni szíveskedjenek.

     – Ami ugyebár szóba sem jöhetett. Nem maradt tehát más választás, mint elásni azt?

     – Vagy vízbe vetni, mint a nyomdagépeket. Később hallottam, Batthyány azt akarta.

     – Kossuth tehát tudta jól, hogy Szemerénél volt a korona, de hogy mi lett vele, azt már nem talán…

     – Úgy véltem akkor, és hiszem ma is, hogy Szemere Ferencz József elől se dugta volna jobban, mint Kossuth elől. Pedig nem gondolom, hogy vágyott rá Kossuth, s tévedtek, kik a trónfosztás után, azt hitték, hogy maga lesz király. Dehogy; a koronát a czímerből is kivette. Neki az volt fontos csupán, nehogy Bécs kezébe jusson.

     – Ott vártak tehát Orsován, hogy Kossuthék útra váljanak, s önök…

     – …végre magunk maradjunk…Észmardosó semmittevés: nappal négyszirmú lóherét kerestünk, s éjjel számoltuk a hullócsillagot. Hogy mégis elfoglaljuk magunk, Szemere utasította Füleppet, hogy ingéből a czímeres Sz. M. monogramokat fejtse ki; s Hajnikkal ügyiratokból rakatott tüzet, s nekem is elfoglaltságot talált.

     – Elfoglaltságot? És minőt?

     – Azt mondta, meglehet kérte, de parancsolgató pattogással, mely jelezte mégis, státusza fölém rendeli, hogy fössem benne le.

     – A koronában?

     – Azzal. Mintha fölkent király volna. Látszott nem először teszi a fejébe, mert előbb azt a sodorintott vendéghajat tűzte föl, amit a Barabás-féle litographián is visel, tudván, így szélesül a homlok akkorára, hogy megálljon rajta a súlyos fejék. Szemöldökéig csúszott így is, s a csüngők vállát seperték. A szájpírból dörzsölt arczára is, hasfűzőt viselt az ing alatt, de melle dülledt, s honfoglaló ősökkel hivalkodott. A vérszerződő Hubával, ki egyenes ági őse volt. Fölvázoltam; heveny tollrajz, nem volt a pontos kidolgozáshoz akkor intenczióm. Megfestem vásznon majd, vagy kőre átteszem nyugodt időkben – biztattam – a skicc alapján menni fog bárhol majd, s bármikor. Port szórt rá, s mappájába tette. Egy rokonnál tán még meglehet. Mikor először hallottam, hogy elméje elborult, eszembe ötlött, hogy épp a korona miatt történhetett… De visszatérek inkább Orsovához. Midőn Kossuth híveivel útra vált Szörénytorony iránt, ez volt Turnu Severin magyar neve; mi négyen, Szemere, Hajnik, Házmán meg én a kiürült faluba mentünk. Egy elhagyott házat nézett ki Szemere, annak pinczéjében gödröt ástunk, s kötélen eresztettük, úgy, mintha sírba tennénk a ládát alá. A rátemetett földet bunkózni akartuk, de nem lévén alkalmas döngölőnk, ebéd utánra hagytuk azt. A Fehér bárányban ettünk, volt bor is, és Házmán úgy beszítt, hogy később nem jött velünk. Váltig állítja, hogy az ásásnál sem volt jelen, de ez képtelen beszéd, hisz négyen kellettünk a ládát czipelni s aláereszteni. Ebéd után a házhoz menvén újra, láttuk, hogy a gödör kiásatott, de a rablók, kik bizonyára lestek minket, a ládát nem bírták kivenni, ahogy segítő híján mi sem. Tanakodtunk, hogy ki légyen az, ki Házmán helyett segítőnk leszen. Hajnik ajánlotta Lórodit, kinek hallgatásáért kezeskedik. Míg érte ment, jó fertály óráig Szemerével állongtam ott a sírgödör felett. Suttogva pörlekedtünk, hisz nem tudtuk, a kincsásók térnek-e vissza elébb, vagy Hajnik Lórodival, de súlyos volt halkan szólva is az érvek zördülése. Én hajtogattam, amit republikánusként szokás: a koronának értéke, hogyha van, jelképes csupán, egy bécsi ötvös ezer tallérból kihozza, Szent István fején nem volt sosem, s hogy angyal hozta volna, csak egy fordító melléfogása, egy görög despota, bizonyos Dukász Mihály postása volt az angyelóz, mi küldöncöt jelent, semmi mást. A czáfolatlan tények ellenérveként Szemerében föltolult az emóczió, s galléromat ragadta meg. Ő sem kívánja látni többé királyfejen, de mi marad az elvesző hazából, ha semmivé válik a jelképe is. Nem a korona van a gödörben, hanem a történelem pótolhatatlan röge, mi Mátyás királynak hetvenezer aranyat megért, s kezdte emlegetni a sok jelest, kik ott lovagoltak a zászlókkal, a bandériumokkal kísért diadalmas kísérőmenetben, amikor a kalapos király a koronát Budára útnak indította. Hajadonok szórtak virágot az ereklyét hozó hintó elé, suttogta elcsukló hangon. Meghatott e pátoszos ifjúi hév, bár már az őrülés szikráit is láttam szemében villámlani. 

     –  A ládát tehát nem hagyták a házban.

     – Okulván az előzményeken úgy döntöttünk, az újabb ásással megvárjuk az éjszakát. Visszamentünk a Fehér bárányba, ott toppant elénk Egressy, a szavalószínész, s kísérőlegénye. Hangos volt, hízelgő, erőszakos. Ugye mindnyájan láttak játszani? Coriolan?, Othello?, Macbeth is talán? Vagy Árpád ébredése? Kezdte sorolni hőseit, új pózt találva mindhez, hátha eszünkbe jut miben tapsolhattuk meg egykoron. Ráhagytuk mindet, s rác bort ittunk vele; fekete muskotályt. Aztán Petőfit emlegette, kit tíz napja nem lel, holott a ház elé kötött lovakból kettőt miatta hajtott idáig. Megkímélt két szép, herélt almásderes. Uraságtokat tán érdekelné, mondta, s felejtvén Petőfit, úgy vélte, üzletet köthet velünk. Megnéznénk – szóltam, magam számára is váratlanul. Értetlenül néztek rám társaim. Lórodi kapcsolt előbb, aztán Szemere Bertalan. Megnézzük, úgy bizony! Egy próbakocsizást csak megér. Tartsd szóval, kérlek, ameddig megjövünk, súgta Batthyány Kázmér felé, ki nejével szintén megérkezett, s úgy tetszett, tud tervünkről is pontosan.

     A vasláda lóhajtó ülés gyanánt volt Fülepp Lipót szekerén. A ládabak elé fogtuk Egressy két lovát, Incitatust és Genitort. Látja, emlékszem még nevükre is. Ott téblábolt köröttünk, míg hámba fogtuk őket, s tartotta a gyeplőszárat, míg általdobtuk hátukon az istrángokat. Félt, hogy megbokrosodnak, mondta, hisz nem sokszor húztak kocsit, de inkább hittük, hogy fürkész szándékkal maradt velünk, míg el nem indultunk a Valachiába menő út felé. Hajnik helyett már újra Házmán jött velünk. Hajtóként ő ült a bakra is.

     –  Összeállt tehát a négyes, melyről Szemere könyvében így emlékezett: Grimm, ki republikánus, Házmán, ki jellemszilárd, Lórodi, ki becsületes magyar.

     –  Republikánus? Legkevésbé az számított. Térképrajzolóként több hasznom vétetett, de legfőképp a czudar láda mozgatásában nyertek velem. Négyünk közt a legvénebb valék, de legtöbb erőm is nekem volt a társaságban. Az orsovai torony a magaslaton elnyúló faluban van, alul fut a Cserna patak egyenes medre, mi száraz volt, rajta egy beroskadt fahíd. A torony és e híd közti terület közepén a hídtól 80 lépésnyire állt a sűrű csalitban, vad komló s folyondáros növény közt egy nagyobb bokrozat, melyet gyökerestől kitéptünk, a ládát ott süllyesztettük el derékig mélyített iszapgödörbe, s a bokrot vissztaposván megöntöztük azt. Szentjánosbogarak világítottak csupán, és százezer tücskök zajongtak körül, ne hallatsszék, hogy dolgozunk. S hozzá a szúnyogok! Védvén a bolygatott mocsárt ezrével riadtak reánk. Végezvén a munkát torlaszt hordtuk a bokor köré ártéri faághulladékból, s a lábnyomokra hullt avart szitáltunk. Amíg a három magyar egy verset szavalt – … a sírt, hol nemzet sűlyed el… jelet karcoltam két átellenes szilfa oldalán, s térképrajzot csináltam, hogy segítsen majd visszajutnunk boldogabb időkben. Ha ugyan lesz olyan. Szent István napja volt, vagy éjszakája inkább.  Odébb, a Cserna-hídnál egyszerre jött ránk a szükség, s a száradt mederbe csorgatván vizünk végre megkönnyebbülénk.

...

A könyv a Balassi Kiadó boltjában és a jobb könyvesboltokban vehető meg, és persze onlájn is megrendelhető. június 13-án 3-tól dedikálom a könyvhéten, a Balassi-standon.