1949. június 11-én Kádár János belügyminiszterként egy kormányülésen ismertette a Rajk-csoport letartóztatását, miközben a hivatalos eljárások és a nyilvános propaganda-hadjárat csak ezt követően indult be. 1956 után azonban már ügyelt a formális törvényesség fenntartására, így a döntéseket csak a hatósági intézkedések után hozták nyilvánosságra, hogy legalább a látszatát elkerüljék annak, hogy a letartóztatások politikai nyomásra történnek.
Az egyetlen Grimm Vincét ábrázoló portré a lipcsei Illustrirte Zeitungban 1850-ben jelent meg. A félalakos ülő képen egy nagybetűs feliratot tart kezében: VÉDEGYLETI TAG. Az eredeti rajz, szinte biztos, hogy korábban készült, hiszen 1850-ben a Védegylet már rég nem létezett, s a hírét is elradírozta a történelem. Az elképzelésem az, hogy a kép1845-ből való. Ebben az évben, s szintúgy Lipcsében megjelent egy könyv, mely a magyar Védegyletet mutatta be, s a német lapokban rázúdított támadásoktól próbálta, nem is sikertelenül védeni. Ha jól számoltam, 44 vádpontot ellenében olvasható a könyvben – melynek címe Der Ungarische Schutzverein – átgondolt cáfolat. A Der Ungarische Schutzverein, vagyis A magyar Védegylet címoldalán csak a kiadó neve, Otto Wigandé volt feltüntetve. Arról, hogy e könyvet ki írta, nem volt említés. Úgy gondolom, hogy Grimm Vince volt a szerző, s talán a Védegylet feliratot tartó arcképe is e könyvhöz készült, abban kellett volna megjelennie, de aztán, ahogy a név, végül a kép is elmaradt; s csak öt évvel később jelent meg.
A következő kérdés, hogy vajon ki rajzolhatta a képet Grimmről. Fehér Géza: Kanitz Fülöp Félix „a Balkán Kolumbusa” élete és munkássága című 1932-ben megjelent könyvében azt olvasom, hogy a kiválóan rajzoló – akkor még Kánicz Fülüpnek hívott – árva óbudai fiú1843. május 1-én, tehát 14 éves korában beállt Grimm Vince litográfiái intézetébe greveur practikant-nak, vagyis rajzoló tanoncnak, ahol 1847. április 15-én kiállított bizonyítványa szerint salair lett belőle, tehát fizetett alkalmazott (?) Fehér Géza arra is utal, hogy a rajzolás mellett hegedülésben is kiváló Kániczot a szalonját látogató értelmiségiekkel is összeismertette Grimm, sőt a felszabadulásakor adott menlevélben ügyes, talentumos, a művészetet szerető, jómodorú fiatalembernek írta le. Kánicz ezután Bécsbe ment, ahonnan mint grafikus a lipcsei Illustrirte Zeitung külső – levelező – munkatársa lett, s az is maradt élete végéig. Első lipcsei rajza már 1848 decemberében megjelent, amely a forradalom során felgyújtott bécsi Hofburgban a lángoló könyvtárépületet mutatja. Legfontosabb illusztrátori ténykedése alighanem az a 42 kép – szinte képregény – amelyet a lipcsei újság megbízásából Ferenc József és Erzsébet északitáliai utazásairól szóló tudósítások mellé rajzolt. A képeket nézegetve úgy képzelem, hogy alkotójuk, és az, aki a Grimm portrét rajzolta azonos lehet – noha némileg nehezíti a „bizonyítást”, hogy a postán kapott rajzokat a Illustrirte Zeitung helyben dolgozó xilográfusai metszették fába, vagyis a stílusjegyek csak másodkézből ellenőrizhetők.
(A tíz gyermekes óbudai családból származó Kánicz Fülöp – Grimm Vincéhez hasonlóan – sosem nősült meg, sosem alapított családot.)
Ma osztották ki Moszkvában a „Zalataja pcsela” (Золотая пчела) magyarul Arany Méhecske névre hallgató Nemzetközi Grafikai Dizájn Biennálé díjait. Az „Itt és Most” kategória díját a Kari Piippo emlékére készített plakátom nyerte.
avagy „aprótseprőségek” a 260 éves Fazekas Mihály ürügyén
Túlnanról akará megvizsgálni – kevés mosolyt fakasztóbb halottparentáló költeményt tudnék felidézni, mint az épp 260 éves Fazekas Mihályét, amelyet druszája, Csokonai halálára szerzett, noha belátom ahhoz, hogy 2026-ban humort leljek benne, szükségeltetnek az elmúlt századok által kifőzött ízléshígító párlatok; s valami csekély rész tán a velem született szarkazmusnak is felróható.
Él-é a síron túl vagy nem az emberi lélek?
Ezt a kérdések kérdését a mi Vitézünk
Fejtegeté; de mivel nem akadt nyitjára elölről,
Kettényílt az örök titok kárpitja előtte...
Ő bément s széjjelnézett. Látván a halandók
Gyenge világa elől elrejtett mennyei pompát,
Gondolatit szárnyára vevé a lelki dicsősség,
És ő még fül nem hallott szent angyali hangú
Énekek énekein kezdé dicsérni az élet
Felséges voltát, mely várja az emberi lelket.
Megtetszett kedves zengése az angyali karnak
S mennyei múzsának lelkét ottfogta. E halmot
Hamvai tisztelik, és gyönyörű munkái hazáját.
Belátom, nem nagyon illő az „afectált cynismus” – ily magasztos pillanatban pláne nem –, meg is követnélek, főhadnagy Fazekas Mihály; ám ahogy főt hajtok egyetlen hiteles arcmásod előtt, újra csak mosolyognom kell. A „hiteles” portré története ugyanis oly megejtő, hogy tán már te sem tudod bajszod mögé rejteni a nyájas mosolygást. A képet ifjabb Diószegi Sámuel festette, kit apjának, a neves botanikusnak halála után Fazekas nevelt föl, csakhogy a kép 1873-ban, vagyis 45 évvel a nevelőapa halála után készült. Barabás Miklósról, a híres festőről beszélték, hogy ily hosszú idő múltán is képes volt emlékezetből portrét festeni, csakhogy Diószegi nem festő volt, pláne nem Barabás, hanem kereskedő, s az arckép úgy készült, hogy Bécsben, ahol élt, meglátott az utcán egy bajszos magyar (?) férfiút, aki a nevelőapjára emlékeztette, s őt kérte föl modellnek. Vannak, akik úgy pontosítják a történetet, hogy nem csak a bajszosnak fizetett az amúgy jómódú Diószegi (ki kis híján a polgármesterségig vitte Bécsben), hanem Carl Heinrich von Binzer neves festőművésznek is, s így inkább ő a debreceni Kollégium arcképcsarnokában függő kép alkotója. Abban, hogy az „első nagy népies költő” státuszát kiérdemelje Fazekas, a mezopotámiai előzmények nyomán hexameterekben költött Lúdas Matyi alcíme mellett – eredeti magyar rege – sokat segített ez a hortobágyi csikósra hajazó, ismeretlen bajszos parasztembert ábrázoló kép. Egyéb népies jelzővel illethető műve ugyanis nem nagyon van a jeles költőnek.
A hasonlóságról ma már nehéz lenne véleményt mondani, de hogy Diószegi mégis törekedett rá, azt egy apróságban mégiscsak megmutatkozik. Fazekas bal kezét úgy ábrázolta, hogy a hüvelyujj helye takarásban legyen; azon a kézen ugyanis nem volt hüvelyk, azt egy csatában ellőtt egy janicsár.
De vissza a Csokonai halálára írott vershez, melyet legfőképp a benne megénekelt halom miatt citáltam, mely Csokonai Vitéz Mihály hamvai fölött emelkedett. Az, hogy a halomra méltó emlékmű kerüljön, nem csak a debreceniek óhajtása volt, hanem az ország legfontosabb kulturális intézménye is pártolta a tervet. Ezt az egyszemélyes intézményt a 19. század elején úgy hívták, Kazinczy Ferenc. Kazinczy 1806-ban a Hazai Tudósításokban nem csak adakozásra buzdított, hanem azt is pontosan megírta, milyen lesz a síremlék. „A kő, (úgy végeztük-el azt egymás között) nem a’ medencés piedesztálok igen is közönségesé vált formájára lészen állítva, hanem a’ Régiek szép eggyszerűségében (simplicitas, Einfachheit). A’ márványba metszett Írást e’ kevés, de sokat jelentő szók teszik: Csokonai Vitéz Mihálynak hamvai született 1773. Novemb. 17-d, megholt 1805. Januar 28-d. Árkádiában. Éltem. Én. Is’ A’ monumentum’ felső részében pedig a’ Lepe – (rút és közönségesebb neve: Pillangó) – fog lepdesni.”
A rút és közönséges szóra, tudniillik a pillangóra hamarosan visszatérek, előbb azt kéne megérteni, hogy a Vergilius óta sokszor idézett, „művészetek hazájára” utaló, s a klasszicizmusban Poussin, illetve Goethe és Schiller révén szinte klisévé vált „Et in Arcadia ego” kifejezés miféle indulatokat szült Debrecenben. Mert a debreceniek kikérték maguknak, hogy Árkádiát az ő városuk kapcsán emlegessék, hisz az tudvalévő, hogy az szamárlegelőt jelent, legalábbis az általuk előhalászott Barthélémy könyv – Az ifju Anacharsis utazása Görögországban – szerint. A válasz nem csak műveltségük fitogtatására (az ellenoldal szerint persze műveletlenségük bizonyítására) volt jó, de arra is, hogy az irodalom finnyás széphalmi ura elé végre kesztyűt vessenek. Még hogy szamárlegelő?! Petőfi is nagy költő volt, de neki sincs megbocsátva, amit Debrecenről írt, hogy tudniillik a nemzet függetlenségét nem lett volna szabad olyan városban proklamálni, hol a házak kapujára ez van írva: „A ki bejön az udvarra, tegye be az ajtót, mert kimegy a disznó.” Már attól is betelt a pohár, hogy Csokonai halálakor Kazinczy fölajánlotta, hogy a vállalkozna a költő munkásságának kiadására, de úgy, hogy előtte átfésülné azt. Megtisztítaná az ártékony kálvinistaságtól és „debrecenyiségtől”. „Csokonai minden bizonnyal igen jó fej (hm: jó fej – ezt azért ma is csettintést érdemel!) és a legszerencsésebb poétai zseni volt; de ki nem látja azt, hogy sok munkája merő szemét?” Kazinczy következő tévedése az volt, hogy e tisztogató munkához társként Fazekas Mihályt akarta megnyerni. Azt a Fazekast, aki poétaként tisztában volt vele, hogy elhalt barátjának költészete galaxisokkal nyúlik Kazinczyé fölé; és akinek nem volt az elmúlt egy év elég, hogy a Lúdas Matyi kapcsán kapott bírálat tüskéit mind kihúzkodja bőre alól. Az elhúzódó és elmérgesedő „pennaháborúról” – Árkádia-perként tartja számon az irodalomtörténet – nincs mit többet beszélni. A „monumentum” végül más lett, mint amit Kazinczy akart, feliratából kimaradt Árkádia, és nincs rajta a „lepe”; igaz ezt sem Kazinczy, sem Fazekas nem ellenőrizhette, mert 1836 nyarán, mikor a síremléket fölállították, már egyikük sem élt.
De mi lehetett a baj a pillangóval?
Mai fülünk poétikusabb szónak érzi, mint a lepkét, a Kazinczy által ajánlott lepénél meg pláne. Vajon használja azt még valaki? Amikor Kazinczy kikelt a pillangó ellen, akkor kezdte épp egy másik alföldi városban, Kecskeméten talán legszebb versét, a Vágyat Katona József ezzel a sorral: „Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek?” És ott szállongott hamarosan a Szép Ilonkában tarka valójában, és a Toldiban is, mint az álom allegóriája. Nehéz követni, hogy az egyes vidékeken használt szavak mi módon épültek be a köznyelvbe, vagy váltak részévé az irodalmi nyelvnek. Az ország északkeleti régiójában otthonos, s az ottani nyelvet preferáló Kazinczynak általában sikerült meggyőznie az ország más területein élő irodalmárokat egy-egy szerinte rút szó elhagyásáról, de a pillangó esetében nem járt sikerrel. Olyannyira nem, hogy a legszebb szavakat kiválasztó szavazásokon szinte mindig az élbolyban végzett, 2006-ban legelső lett. (Amikor az írásban idáig jutottam, hogy fontoskodásom hitelesebbnek tűnjön, a ChatGPT szép-szó listáját is kikértem, s ott is dobogós volt a pillangó.)
De elegendő magyarázat-e a lepke-jelenetre ez a játékos műfaj-utalás? Nehogy véletlenül túl komolyan vegyük, odakerült a végére egy apró, ellenpontozó mozzanat (vajon a forgatókönyv szerzői, Dargay Attila, Nepp József és Romhányi József közül kinek az ötlete lehetett?), a lepkekergető társat beérő Matyi hiába nógatja továbbindulásra a madarat, az lúdtalpát mutatva jelzi, hogy neki ennyi elég is volt, ő bizony nem megy tovább, így a fiú kénytelen ölbe kapni, hogy végre elkezdődhessék a film.
Talán a belé fektetett túlzó energiák miatt vélem úgy, hogy másként is megfejthető a lepke-jelenetsor. Az alig több, mint egy órás film 66 másodpercét teszi ki, amit a szakmabeliek inkább úgy mondanának, 1584 kocka, amelyhez a korabeli, hagyományosnak mondott technikának megfelelően kb. 700 pauszrajz kellett, ugyanennyi kifestett cell, és 6 háttérkép, vagyis legalább hat-nyolc ember több heti munkája. A computer-filmezés korából visszanézve elképesztő „melódia” (Gyulai Líviusz szava).
Az 1977-ben befejezett Lúdas Matyi volt a legelső animációs film, amelyben dolgoztam. A film miatt kerültem 1975-elején a Pannónia Filmstúdióba. Gyulai Líviusz a főiskolai „kipakolást” (így hívták a diploma-kiállításokat) látva hívott meg, alakítsuk együtt ki a film grafikai stílusát. Más kérdés, hogy csak az első évben dolgoztunk a filmben, a Líviusz által javasolt rendkívül aprólékos „pontozós” tollrajz technika oly lassú volt, hogy inkább a Nepp József féle gyorsabban kivitelezhető festőibb világra váltott a filmrendező Dargay. A lepkekergető első jelenetet nagy húzós hátterét azonban először mi csináltuk meg. A „húzós” szó itt nem a munka nehézségére utal, hanem azt jelenti, hogy egy nagyon hosszú papírcsíkra festettük-rajzoltuk a tájat, amelyet később az operatőrnek a kamera alá szerelt trükk-asztal sínjein kellett „elhúznia”, hogy a kívánt „svenk-hatás” létrejöjjön. A hosszú képet egy kocsmapult méretű rajztáblára feszített papíron kellett rajzolni, úgy, hogy a lap egyik oldalán Líviusz, a másikon én „pöttyöztem”, és lassanként haladtunk egymás felé. Hogy a jelenet értelme szóba került-e köztünk; ki tudja már!?
Akkor is beszélgethettünk róla, amikor, még a rajzolás előtt, Dargay Attila és Líviusz társaságában elautóztunk Nagyvázsonyba, mert Döbrögi kastélyát az ottani Kinizsi-vár alapján képzelte el Attila, akinek tusculánuma épp a szomszédban, a Nagyhegyestű oldalában volt. Az autót Somfai István a stúdió fényképésze vezette. Sok minden szóba került négyünk között, de a pillangóra valahogy nem emlékszem. Dargayról talán efféle dramaturgiai „túlgondolás” nem is volt feltételezhető, ilyesmire a stúdióban leginkább Jankovics Marcellnak volt hajlama, de ő a Lúdas Matyinak „csak” figuratervezője volt (és mellesleg társam a plakáttervezésben).
Ha ki szeretnék okoskodni valami elfogadható magyarázatot, vagy legalább egy-két kerek mondatot, amellyel lezárhatom ezt az eszmefuttatást, akkor a film irodalmi szakértőjének, a már említett Julow Viktornak a tanulmányait kéne segítségül hívnom. Úgy képzelem, az ő Fazekas melletti állásfoglalása a pillangókergetés, de abból, hogy a lúd végül mégis szabadon engedi az elfogott lepét, sőt egy vadvirágokból font koszorút is hagy a mezőn (utalásként a Tövisek és virágokra), talán egyfajta késői elégtétel is kiolvasható a megbántott Kazinczy iránt.
Jó lenne kifaggatni a nagyvázsonyi kirándulás többi résztvevőjét, föl tudják-e idézni, esett-e szó pillangókról, lepkékről vagy hasonló lényekről azon a hosszúra nyúlt napon, de már egyikük sem él. Legföljebb az autó ötödik utasát, a vérengző Pinochet elől hazánkba menekült chilei grafikuslányt, Amayát kérdezhetném, de akkor ő még alig tudott magyarul; igaz, iparkodott mielőbb megtanulni. Egy fehér ludat látva például így kiáltott föl: nézzétek, patyolat! Öreg olvasóimnak tán nem kell magyaráznom, hogy a ruhatisztító cég táblájára írt feliratot, és a fölötte megjelenő hattyús emblémát kapcsolta össze.
A Forrás folyóirat októberi számában megjelent írás.
Szentpétervár híres független könyvesboltjában, a „Podpisnye Izdaniyában” Alekszej Konakov mutatta be oroszra fordított Páternoszterem. Köszönet érte. „Cserébe” megpróbálok írni a magát „szovjet mérnökként” bemutató Konakov (olyan mérnök, aki homlokegyenest mást csinál, mint ami a dolga lenne, ő például regényeket ír) legújabb könyvéről, a 2025-ben megjelent Tabia harminckettőről (Табия тридцать два). A műfaji meghatározás szerint a könyv disztópikus sci-fi, de alighanem csak azért, hogy kiadható és forgalmazható legyen – igaz, lefóliázva és 18+ jelzéssel ellátva. A történet szerint egy szomszédos ország hadserege súlyos katonai vereséget mér Oroszországra, aminek hatására teljesen elszigetelődik a nyugati világtól, és az ENSZ 100 éves szigorú karantént vet ki rá. Radikális belső átalakulás veszi kezdetét, amelyet a könyvben „Újraalapításnak” (Переучреждение) neveznek. Az új állam ideológusai arra a következtetésre jutnak, hogy minden történelmi csapásért a klasszikus orosz irodalom a felelős. Puskin, Tolsztoj, Dosztojevszkij és Lermontov műveit betiltják és elégetik. Az irodalom helyét a sakk veszi át. A sakk válik a kultúra, a tudomány, az oktatás és a mindennapi morál alapjává. Az iskolákban Dosztojevszkij helyett Botvinnik, Kaszparov, Szpasszkij és Karpov híres játszmáit elemzik és magolják a diákok. A társadalom szentül hiszi, hogy a sakk tiszta, objektív logikája megszabadítja őket a múlt bűneitől. Alekszej Konakov regénye magyarra még nincs lefordítva, de itt van előttem a dedikált knyíga, szívesen kölcsön adom egy elszánt fordítónak, vagy egy bátor könyvkiadónak.
Egy különleges „anamorfikus” képzőművészeti technika jelenik meg Jókai Mór első, 1846-ban írt regényében, a Hétköznapokban. Olyan kuriózum, amelyről, minthogy képzőművészként magam is kísérleteztem vele, szívesen írok egy kicsit részletesebben is. Dömsödi Góliáth János kastélyát bemutatva így ír „[…] a falakon testes, aranyozott rámákban képek, mik közül néhánynak azon jó tulajdonsága van, hogy ha jobbról nézetik, egy sült főnixet, ha balról, egy krokodiluson ülő szárnyas fiút, ha pedig szemközt, magát a háziurat mutatja, mely ördögi mesterség éleikre állított üveglemezekre történt festés által megy végbe.” A Jókai által leírt, a művészettörténészek által tabula scalatának, vagy Riefelbildnek nevezett képtípus a 19. század elején vált újra divattá Európában. Azért írom, hogy újra, mert a technika fénykora a 17. századra esett. Magát a kifejezést 1646-ban a jezsuita Athanasius Kircher vezette be (akit Jókai is említ, igaz, nem az anamorfózisok, hanem egy a szászok erdélyi letelepedését magyarázó monda kapcsán), és egy másik szerzetes, a minimita rendi Jean-François Niceron 1638-ban Párizsban kiadott, La Perspective Curieuse című könyvében már a lépcsős képek szerkesztését is bemutatta rézbe metszett szemléltető ábrák segítségével. A csatolt kép 19 századi munka. Szemből nézve az 1814. montereau-i csata egy epizódját látjuk, balról ugyanez a kép, magát Napóleont mutatja, ha pedig jobbról nézzük, győztes hadvezérét, Nicolas Jean-de-Dieu Soult marsallt látjuk.
