„Kérjük, a kiállítás megvalósulásához olyan képzőművészeti alkotásaival járuljon hozzá, amely művek köthetők az animációs gondolkodáshoz, vagy animációs aspektusból is értelmezhetők.” A mondat abból a körlevélből való, amely valamikor az év elején érkezett sokunk postaládájába, és A LÉLEK TÜKRE című kiállításon történő részvételre buzdított.
Vegyünk tehát egy kúpot…, vagy vegyünk inkább egy csonka gúlát.
Az ilyes megnyitóféleségek legnagyobb, minősíthetetlen, de többnyire elkerülhetetlen hibája az egy kalap – tudniillik az egy kalap alá vétel. A kultúra, a külvilág, a miacsuda, továbbá pártunk és kormányunk felől nézvést az animáció egy kalap alatt látszik. A képzőművészet meg egy másik alatt. Ismerik azt a játékot, régen a Moszkva téren szép pénzeket lehetett vele veszteni, hogy kapkodják egy asztalkán a kalapokat és ki kell találni, melyik alatt van a lényeg. Nekem a lényegről kéne beszélnem, tenném is, ha tudnám, melyik kalap alatt keressem. Vagy legyen mégis csonka kúp?
Nem akarok itt arról fontoskodni, a címben megnevezett fogalmak kapcsán, hogy elmagyarázom, mi a csuda két valaminek a reciprokszorosa, már csak azért se, mert nem is biztos, hogy sikerülne. Sőt szinte biztosan nem. A fordított arányosságot is csak azért hozom szóba, mert olyan szeretnivaló szó mindkettő. Két együtt változó dolog kapcsolatáról van szó, esetünkben a képzőművészet és a film legyen a két kiválasztott.
Fölállíthatnánk persze a tételt, hogy a képzőművészet és a film egymás rovására létezik, de nem fogjuk. Már csak azért sem, mert mire pontosítani, vagy pontatlanítani, világosítani, vagy homályosítani, vagy etceterásítni kezdenénk, valószínűleg kiderülne, hogy ugyanarról beszélünk.
Míg képzeletük tábláján gondolatban fölskiccelik az igazolást vagy cáfolatot reprezentáló hiperbolákat – ki-ki vérmérséklete szerint választva hozzá színt, stílust, technikát, nyersanyagot, rajzolószerszámot, satöbbit – hadd példálózzak saját magammal, akit azért állított ide, jobb híján és eléggé meggondolatlanul a most nyíló tárlat két jeles kurátora, mert mindkét dologba beleártotta magát; hályogkovácsként lett filmes - kalászos, csillagos diplomapapírjával mit kezdeni nem tudó grafikusként, ami miatt persze nem kér, nem is kaphat feloldozást, legalábbis a maga számára nem. Hogy a műfajok számára mégis megkísérli, az persze más dolog, engedtessék meg neki. Kösz, ha meghallgatják, már nem lesz hosszú. Nagyon.
A tárlat címét, A lélek tükrét most nem magyaráznám, legföljebb emlékeztetnék a titokzatos „asa-nisi-masa” varázsszóra a 8 és félből, de-ve ne-ve ava-govod-java-navak, me-vert ne-vem fo-vo go-vom í-vígy fo-voly-ta-vat-ni-vi so-vo-ká-vá-i-vig, mert máris tudják, hogy a ragozás így folytatódna: animus, anima. animáció. Hogy ez így túl nosztalgikus? Lehet. Az animációról úgy hírlik, valami olyan, amit az igazibb filmművészet előbb-utóbb kinő. Mint egy gyerekbetegséget. Túllép rajta, ahogy Émile Reynaud-on is túltettek a Lumière testvérek. Szegény Pierrot-n meg a kinematográf.
A képlet szerint a mai gála szereplői a gyermekkorukat élik. Hátulgombolós lánykák, fiúcskák – matrónák és aggastyánok. Valahogy ittfelejtkeztek. De belépvén a lélek-tükörbe meglátják magukat képzőművészként is, vagyis fölfedezik az időt. Mert az animáció nem a képzőművészet mozgó változata. Inkább annak bizonyítéka, hogy minden képben ott rejtőzik az idő.
Akhilleusz és a teknőc kacagtató versenyfutását az igazi filmesek le sem forgatnák; nálunk, animációsoknál meg ugyebár legyőzötten kullog el a gyorslábú hős, miután az aktuális kulcs- és fázisrajzokat újra meg újra átszámoltattuk vele. És ezer éve ezt teszi. Zénón, az ős rajzfilmes óta az időt csupa mostra, a teret csupa ittre vagdaljuk. Addig szeleteljük mindkettőt, míg megszűnnek folyamatosnak látszani. Huszonnégy állókép kell ahhoz, hogy elhitessük: az idő mégis folyik. Meg persze meggyőzzük magunkat is.
Azt azonban, hogy itt valami "időtlenségről", illetve „térnélküliségről" lenne szó, csak most egy szakmai megnyitó erejéig kockáztatjuk meg, most is csak azért, hogy kételyt plántáljunk hallgatóink szívébe, és bosszanthassuk általa a fennköltebb művészeket. Mert az animáció valahol lázadás is. A mozgókép paradoxona. Térnélküliségről hebegtem, de tétnélküliségről soha nem jutna eszembe szónokolni. Mert tétje azért van a dolognak. Vegyük, mondjuk – a csonka gúla helyett – Bergsont az ő fura kúpjával; emlékeznek ugyebár, a kúp alapja a tudattalanban őrzött összes élményünk, a tiszta emlékezet; a kúp csúcsa meg a jelen pillanat; s amikor észlelünk valamit, a tudatunk a kúp alapjáról a csúcs felé préseli az emlékeket, hogy emlékképpé sűrűsödjenek. Az animációs filmkészítő ezen a kúpon liftezik fel-alá. Vagy inkább ott belül páternoszterezik. Hogy ez így túl bonyodalmas, oké, idézek inkább egy klasszikust, Kovásznai Györgyöt: „Képek és szobrok garmada, / Disztanciált szubsztancia.”
Elhangzott a Vigadó Galériában A lélek tükre című kiállítás megnyitóján.
