RAPID EYE MOVEMENT

R.E.M.

 

Fénylik a hold a teraszon,

akár a halott hal hasa,

a baluszter babák között,

mint tus dől át az éjszaka.

 

Egy visszatérő remegés

az ég bőrén végigszalad,

az álom, a szélzsákba zárt,

még csapkod és még tátogat.

 

Gyors szemmozgások fázisa,

repkény kúszik a számlapon,

két mutató épp összeér,

most van a legjobb alkalom.

 

Hátulról látszik valaki,

a mellvédnek dől, áthajol,

egy tűzijáték robbanás

virágzik némán valahol.

 

MI KÖZÖM A KORRUPT MINISZTERELNÖKHÖZ!

Mi közöm a korrupt miniszterelnökhöz!
Igen, elismerem, így felkiáltójellel lenne hatásosabb, mégis a kérdőjeles változatnál maradok, elvégre nem lájkvadász pamfletre készülök, csupán egy lábjegyzettel szeretném a családi genealógiába magam beleártani.
A helyes cím tehát: Mi közöm a korrupt miniszterelnökhöz?
Hogy ki a miniszterelnök? Hát Lónyay Menyhért, aki a kiegyezést követő idők második magyar miniszterelnöke volt, hivatali ideje 1871 novembere és 1872 decembere közé tehető.
A széltében-hosszában rebesgetett korrupció 1872. november 18-án pattant ki nyilvánosan, amikor  magyar képviselőházban az amúgy „párbajképtelen” Csernátony Lajos ellenzéki képviselő a Deák-párti miniszterelnököt, Lónyayt azzal vádolta, hogy házat és uradalmat vett az államkincstár pénzén – „nem illő dolog a miniszterelnöknek gazdagodni akkor, mikor az ország szegényedik” –, s felszólította, hogy azonnal mondjon le.
A budai várhegy Pestre néző oldalán található telket Lónyay felesége, Kappel Emília vásárolta meg 1860-ban. Igen, arról a Kappel Emíliáról van szó, akit – félretéve a gazdagok iránti ellenszenvét – maga Petőfi Sándor is feleségül kért. Bő tíz évvel később építették fel a Lónyay-palotát a telken, amelyen a korabeli hadászati szabályozás szerint nem is lett volna szabad építkezni, Lónyaynak azonban, aki már miniszterelnöksége előtt is olyan pozíciókat töltött be, mint az Andrássy kormány majd a birodalom pénzügyminisztere, nem volt gond a rendelkezések kijátszása. Az Ybl Miklós tervei alapján felhúzott épület csak mint látványnak is szép jelkép emelkedik ki az ellene felhozható korrupció-kollekcióból, és persze azért is, mert nem csak a korabeli képviselőknek szúrt szemet, hiszen másfél évszázad múltán, amikor a Jegybank tulajdonába került, még mindig a főváros legdrágább ingatlanjaként emlegették; a Várhegy oldalának palotája azonban aligha fogható ahhoz a haszonhoz, ami például a vasútépítések kapcsán üthette Lónyay Menyhért és főképp testvérei, rokonai markát. ("Magam semmi esetre, semmi vállalatban, míg minister leszek, részt nem veszek, de miért ne adhassak jótanácsokat.")
De nem vádaskodni akarok, csak a fellengzős címek megfelelve, megírni, mi közöm van a korrupt miniszterelnökhöz. Bele is fogok. Nagymamával kell kezdeni, akitől valószínűleg először hallottam a Lónyay nevet, és aki talán nem is volt olyan kritikus vele szemben, mint ahogy az imént elhangzottak nyomán elvárható lenne. Igaz, őt még a térdén lovagoltatta anyai nagyapja, Ecsedy Károly, aki tényleg egy darab történelem volt. A '48-as Bocskai huszárezred tábori lelkésze kapitányi rangban. (Hogy milyen uniformisban, ahhoz föl kell lapoznom Somogyi Győző grafikus kollégám Nagy Huszárkönyvét: világoskék csákó, dolmány és mente, szürke nadrág, ezüstszín zsinór és gomb.) Megmaradt az állítólag öt nyelven prédikáló férfiú temetési beszéde, benne a sokat idézett történettel: A szabadságharc leveretése után sokáig bujdosott. Később, megunván a bizonytalan életet, jelentkezett a debreceni főbíró előtt, aki megkérdezte, kend volna az az Ecsedy Károly, aki a nagyváradi piacon azt a híres bujtogató beszédet tartotta? Az igenlő feleletre jóakaratúan azt tanácsolta a főbíró, jobb lesz, ha még egy ideig bujdosik kegyelmed.
Az is tudható, hogy Nagylónyán bujdosott. Tulajdonképpen visszaszökött az ismerős helyre, hisz már a szabadságharc előtt is a Lónyay család alkalmazta, mint tudós hírében álló ifjú nevelőt. A nála egy évvel idősebb Albert (Ugocsa későbbi főispánja), a vele egykorú, Etelka (Madách Imre első múzsája), az alig fiatalabb Menyhért (aki történetünk hőse), továbbá János és József közül kerültek ki a tanítványok. Nem számított kivételes esetnek akkoriban, hogy egy nemesi udvarházba olyan nevelőt hívjanak, aki nem, vagy alig idősebb csak diákjainál. Etelka, aki a század végén előszót írt édesanyja Lónyay Jánosné, Lónyay Florentina (azért egyezik nevük, mert férj és feleség unokatestvérek voltak) emlékiratához, a Töredékekhez (Budapest, 1891) úgy emlékezett, hogy édesanyja kivette részét a gondos nevelésből, s így alighanem arra is ügyelt, hogy a kívülről érkező nevelő miféle kvalitásokkal érkezik. A messze földön híres hitszónok, Szoboszlai Pap István, pártfogásánál aligha kellett jobb ajánlólevél.
Nagylónyán bujdosott tehát Károly bácsi (csak nekem bácsi, hisz akkoriban még harminc se volt), és nem is egyedül. Hat hétig a nagylónyai kastély padlásszobájában bujkált a mi Menyhértünk is (aztán sikerült Párizsba jutnia), továbbá Horváth Mihály a forradalmi kultuszminiszter és jeles történetíró, akit mikor odébb kellett állnia, a környék kálvinista lelkészei kézről kézre adtak tovább. A menekülő katolikus püspököt a helvét hitűek! Hogy rajtuk kívül még kik rejtőztek a birtokon, azt Florentina asszony könyvéből lehetne kibogarászni. Az írás Ecsedy Károlyt „komolynak” tartja, aki „úgy alszik, mint a nyúl, félszemét mindig nyitva tartja”.
Magától értetődik, hogy egy bujdosónak félszemmel kell aludnia, akár a Lónyayak birtokán, akár a környék mocsaraiban hajtja álomra a fejét. Hogy ott is bujdosott, azt talán nem csak a név, a nagyanyám meséiben oly sokszor emlegetett Ecsedi láp miatt képzelem. A vidék tényleg olyan lehetett, mintha a menekülők számára találták volna ki. Föl sem kéne ütnöm Jókai könyvében, az Egy bujdosó naplójában A mocsárok rejtekhelye című fejezetet, nagymama meséit felidézve megjelenik a táj is.     
Ecsedy Károly Nagylónyán maradt akkor is, amikor már nem kellett bujkálnia, mert – az apám által megtalált temetési beszéd szerint „a megüresedett nagylónyai lelkészi állásra a beregi traktus őt nevezte”.
A régi protestáns lapokat böngészve, megtudható, hogy Ecsedi Károly apja, Ecsedy János (neje Dikó Julianna) is lelkész-tanár volt. Az 1839-ben létrejött  Nagy-Becskereki Egyesült Protestáns Nemzeti Iskola létrejöttében jeleskedett („Minél nagyobb szorgalom, kitürés és fáradhatlanság kívántatik az illy nemű tanításhoz, annál szebb füzér szövetik az oktató halántéki körül, szülők, népnevelés és nemzetiség nevében.”) De megvannak Ecsedy János szülői is: nemes Ecsedy Sámuel és Erdei Fekete Erzsébet. Bele sem merek gondolni, hogy őket hányad fokozatú déd-ük-szép… névvel kéne illetnem, de a Sámuel név azért szöget üt a fejemben. Találok ugyanis egy Ecsedy Sámuel nevű debreceni teológus diákot, aki kollégává, vagyis festőművésszé avanzsált. A Bihar megyei Eszlárról, való fiú az 1861-62-es évben a bécsi Képzőművészeti Akadémia festészeti előlkészítő szakosztályának hallgatója volt. A debreceni kollégiumban főleg arcképeit őrzik; Thököly Száváét, Sinay Miklósét és persze Csokonaiét. Amikor 1863-ban, 28 évesen meghalt, mint festészetünk nagy ígéretétől búcsúztak tőle az újságok. A többi Ecsedy – olykor az Ecsedi, Etsedi, Etsedy nevet használva  – inkább prédikátorként buzgólkodott, az 1700-as évek elejétől kezdve őrzik nevüket a históriák.
De vissza nagymama nagypapájához. Illetve inkább a nagymamához. A bujtogató bujdosónak tizenhárom gyermeket Gábor (1857), Mária (1859), Emilia (1860), János (1862 – 1916), Róza (1864), Erzsébet (1865), Péter (1867), Móric (1871), Kornélia (1872), Ilona (1873 – 1955), Flóra (1875), Ida Vilma (1878 – 1964), Béla (1884 – 1884) szülő asszonyságot Rákóczi Máriának hívták, de arra, hogy ő, meg apja, Rákóczi Mihály (nekem üknagypapa) meg a nagyapja, Rákótzi János (szépnagypapa) a vezérlő fejedelmet adó családból való volt-e, noha nagymama váltig állította, semmi érdemleges anyagot nem találok. Bizonyítéknak édeskevés, hogy a Beregszászban fölállítandó Rákóczi-szobor adományalapjába Ecsedy Károly küldte a legtöbb pénzt, legalábbis Nagylónyáról. Az meg még annál is kevesebb, hogy ha nagy hangon énekelni kezdtem, hogy Vak Pali, vak Pali mindent lát, azonnal lepisszegtek, ami szólhatott ugyan a tartalomnak, de az is elképzelhető, hogy csak intonációm szokásos kritikája volt.
A rengeteg gyermeket szülő Rákóczi Mária 1889-ban halt meg. Ecsedy Károly miután összes fiát és lányát, köztük dédnagymamánkat kiházasította, újra kedvet kapott a nősüléshez. 1898-ban feleségül vette a Budapesti Hírlap többnyire Június álnéven publikáló szerkesztőjének, Zilahi Kiss Bélának húgát, Bertát. Az új feleség 36 évvel volt fiatalabb. Hogy apám ismerte-e, nem tudom (1939-ig élt), de Június-könyv van a hagyatékban: természetesen a Katona Józsefről szóló.
Károly bácsi sokáig élt, a Nagy Háború kitörését is megélte. A galíciai vereségek s Przemyśl ostroma táján, amikor mindenki az orosz betöréstől rettegett, így nyugtatta a nagy famíliát: Majd szóljatok, ha itt lesznek, kimegyek és beszélek velük. Ismerem őket, hisz ’49-ben már találkoztunk.
De nagyon elkalandoztam, A korrupt miniszterelnököt kéne… nem is tudom… talán megvédeni? Elgondolkodtató, hogy miután a miniszterelnökségről lemondott, vagy inkább lemondatták – saját pártja vonta meg tőle a bizalmat –, ő maradt a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Szívesen mondanám, hogy azért, mert olyan kiváló tanítója volt, mint az ükapám; de inkább azt kérdezem: vajon lehet-e korrupt elnöke a tudós testületnek? Vagy talán azok a vádak nem is voltak annyira komolyak?  Bárhol kapargatom, elég súlyos vádpontok kerülnek elő, amelyek ha nem is mindig fedik pontosan le a korrupció fogalmát, de azért a részrehajlás, a hűtlen kezelés, a mutyizás, az ügyeskedés, a protekcionizmus, a svindli, a panama, az átláthatatlanság, a hivatali visszaélés, az összejátszás mégiscsak eszünkbe juthat róluk. Mindebbe persze nem mindig és nem feltétlenül buknak bele a politikusok. Abba viszont már egy Lónyay Menyhért is belebukhat, ha nálánál is nagyobb cápával találkozik. Meggondolatlanság volt az Andrássy-birtokok felé menő gömöri vasút helyett a saját földjein átfutó, szinte „családi vasútnak” számító, és különösebb gazdasági hasznot nem hozó Nyíregyháza-Ungvár Vasút megépítését annyira szorgalmaznia.

MASZKABÁL...

 Maszkaország maszkanépe maszkabálra érkezik,

Maszkban jön a főminiszter és magától értetik,

Hogy maszkot hord a maszkévben az egész maszk kabinet,

Maszkhiányra hivatkozni mától fogva nem lehet,

Megérkezett Kínából a rég óhajtott maszkimport,

Maszkulin és feminin maszk, tele minden maszk szakbolt.

Van maszk térdre, fülre, hasra, hónaljra és könyökre,

Vehetsz maszkot, ideiglenest, de van maszk már örökre.

Maszkhét, maszkhó, maszkesztendő, maszkmárcius, maszkmájus,

Van készleten maszkmosoly is, szende, kacér és bájos.

Maszkahétfő, maszkcsütörtök, maszkakedd és maszkpéntek,

A maszk immár nem eszköz, több a maszk, a maszk cél lett.

Új, kalászos maszkcímerrel jön ki a friss alkotmány,

Maszkszabályt és maszkatörvényt rendel el maszkkormány.

Maszkvármegye maszkispánnal, maszkrégió, maszkváros,

Maszkcseréhez maszkutalványt kérni már most tanácsos.

Mert van itt maszk mindenféle, nemzeti és liberál,

Az ellenzék szemellenzős maszkok mögül kiabál.

A csőcselék kint az utcán handabandáz baszkmaszkban

Azt írja egy maszkújság, hogy maszkországban katyvasz van.

Interjúkat készítenek maszkelvtársnál, maszkúrnál,

Azt állítják mind a ketten, hogy a másik maszturbál.

Maszkaleckék, maszkbrosúrák, terjed száz maszk-bölcselet,

Maszkamúltra maszkajelent álmodni hogyan lehet.   

Ki gondol rá, maszkév múltán, hogy a jövő majd mit hoz,

Addigra a maszkvalóság hozzáforr az arcunkhoz.

RINÓK A FINISSZÁZSON

A Klebelsberg Kultúrkúria Távlattani leckék című kiállítása egy egész teremnyi képet szentel az orrszarvúknak. Valójában egyetlen rinocéroszra, a művészettörténet leghíresebb állatábrázolására utalnak a képek; Albrecht Dürer híres fametszetének parafrázisait állítottam ki. Hogy miért fontos számunkra, grafikusok számára a rinó, és miért tartja számon őket a kultúrhistória, erről szól majd a sok képpel kísért előadás, amelyből kiderül végre a pótszarv titka is.
Az előadás 2026. május 7-én 6 órakor kezdődik, s egyúttal ez lesz a tárlat záróeseménye, a „finisszázs” is. A belépés díjtalan.

LITOGRAPHIA A HONDERŰBEN

 

     Újabb találkozónk helyszínéül az Angol Királynőt ajánlotta Grimm, ahová rendesen ebédelni jár. Hogy törzsvendég, az látszott azonnal, hisz a paraplénkat átvevő inas kérés nélkül cserélte lábán az ázott kalocsnit papucsra.  
     – Nincs sok igényem – engedte le torkán az étvágycsináló vermutot –, de tetszik, hogy itt rendelni furcsa étket is lehet. Ha mondom, mit ennék, másnapra azt csinálják. Sült tejberizs, nyárson sült fasírt, baklava. Vagy lencsefőzelék. Aztán van, hogy a tányéron marad. Néha látni itt Deákot is, ki fönt a szállóban lakik. Tetszik, ha úgy jön le enni, hogy nadrágja fűrészporos, vagy a pocakja elé csomózott kötényt, miben dolgozott, magán felejti. Azt beszélik, asztalosműhelyt rendeztek neki be, hol mindennap estig fúr, farag. A szakácsnék Deák bácsinak hívják, mióta a királyné is annak nevezte. Mondják, levette a csipkekesztyűt, midőn csókra nyújtotta kezét. De egyre ritkábban látom itt lent. Maródi tán. Inkább a miniszterek járnak föl hozzá. Mondják, ha kész egy határozat odaát a Sándor palotában, átkocsizik valamelyikük, hogy megkérdezze, jó lesz-e így. Volt, hogy a szép Andrássy jött.
     – Ismerte őt korábbról is? Deák Ferenczet?
      – Őt tán legkevésbé az első miniszterek közül. Zárkózott férfi volt ifjan is. Kevés és halk beszédű, de ha szólt, mindenki elhallgatott. Nem Pesten élt, de ott járván bejött a szépműkereskedésbe többször is. Melyik volnék magam, kérdezte, mikor az állatos képet kigöngyölték neki.
     – Állatos kép?
     – Az. Litographia. Gúnyrajzolatnak mondták, s elismerem, volt benne némi élcz. Amikor ’48-ban elkezdődött a nagy találgatás; minden újság megírta a maga listáját arról, hogy szerintük Batthyány kormányában ki s milyen tárczát szerez. A Honderűben csak képmellékletre adott komissiót Emich, Auf die Suche nach Ministern in Ungarn, vagyis minisztereket keresnek Magyarországon czímmel. Egy La Fontaine mese állatgyűlésének parafrázisát rajzoltam kőre, arról kérdezte Deák, hogy ki volna ő, a kecske, a ló vagy a vaddisznó netán. 

(Részlet a Herr Grimm úr című könyvből, ami a könyvhétre várható)

 

VAJON LEHET-E EGYETLEN KÉPPEL KÉTSZER IS RENDSZERT VÁLTANI?

Az utisz.blogspot.com-on április 12-én közölt beszélgetés magyar változata

 – Hello. Elég régen beszélgettünk.

– Jó reggelt. Miben állhatok a rendelkezésére?

– Meglepődve fedeztem fel a világhálón – miközben a magyarországi választási kampány eseményeit böngésztem – hogy a hatalomátvételre készülő párt vezére egy 37 évvel ezelőtt készült plakát előtt pózol. Az előtt a plakát előtt, amely az 1989 – 90-es rendszerváltás során híresült el. Ezt a plakátot ön tervezte és a győztes párt, a Magyar Demokrata Fórum nem kis részben e plakátnak köszönheti, hogy megnyerte az első szabad választást Magyarországon. Tud ön erről?

– Igen. Meglepődve láttam én is.

– Ha meglepődött, akkor nyilván nem az ön tudtával, pláne nem az ön engedélyével használja fel a pártvezér a plakátot.

– Valóban nem.

– Akkor bizonyára az 1990-es rendszerváltó párt, az MDF engedélyével történt mindez.

– Azt nem hiszem, mert ez a párt már nem is létezik. Az MDF régen megszűnt.

– Értem. Azt szeretném még megkérdezni, mit gondol ön arról, lehet-e ugyanazzal a plakáttal kétszer rendszert váltani?

– Nem tudok róla, hogy történt volna hasonló korábban.

– Mindenesetre furcsa, hogy egy olyan párt, amelyik a felmérések szerint nagy támogatottságot élvez, képtelen saját plakáttal állni elő. Olyan ikonikus plakáttal, mint az öné volt, semmiképp sem.

– Talán mégsem annyira furcsa, hiszen ennek a pártnak a logója is plágium.

– Valóban az. Azt várná az ember, hogy egy olyan új párt, ami két éve még nem is létezett, ráadásul a fiatalokat kívánja megszólítani, egy nagyon friss, új, modern arculattal áll elő. Abból, hogy nincs saját önálló vizuális arculatuk, következtethetünk-e rá, hogy nincs önálló kulturális, sőt politikai arcuk sem?

– Van logika a kérdésében, el kell ismernem, de egy újra felhasznált plakát és egy leporolt grafikai embléma alapján ez azért elég merész következtetés, nem gondolja?

– Elismerem, de mégis megkockáztatom. Legfőképp azért teszem, mert az ön véleményét szeretném végre kiprovokálni.

– Hamarosan meglátjuk, mire mennek a retro arculattal.  Az eredmény számomra is tanulságos lesz, ami az aktuális politikai kérdésen is messze túlmutat majd.

– Köszönöm a beszélgetést. Legyen szép napja.

– Önnek is. Viszont hallásra.

(Ide kattintva a téma további részletei is kibomlanak.)

ÁPRILIS 11.

Azt szeretném, noha már sokszor leírták,

hogy kell szerkeszteni (lásd még: perspektívák),

ha a hold, vagy mindegy, a hold tükörképe,

egy pohár boromba pontosan beférne.

 

Azt akarom, és ez egy kortyintás csupán,

hogy bennem ragyogjon a hold már ezután,

persze, tudom, költő ettől még nem vagyok:

hátravannak még, hej, az összes csillagok.

(Ars poetica)