HERR GRIMM ÚR MÁR A RAKLAPON

A kiegyezést követő évben, 1868-ban, Herr Vincenz Grimm, azaz Grimm Vince úr majd’ két évtizedes emigráció után visszatér Magyarországra. A legendás szépműkereskedő és kőnyomdász, a Párizs fölött diadalmaskodó Pesti Sakk-kör elnöke, Petőfi illusztrátora és Kossuth bankógyártója, egy Jellasics és a kamarilla ellen vitriolos tollal írt gúnyeposz halálra keresett szerzője, a koronaásók egyike, aki Bem Józseffel együtt tért át a mohamedán vallásra, a közélettől visszavonulva és nyugalmas öregségre vágyva telepedik le újra Pesten, ám egy lelkes ifjú újdonásznak sikerül rávennie, hogy mesélje el az életét.

NÉGYSOROSOK

 Hajnal Éva folyóirata, a Litera-túra májusi száma hozta le az alábbi ötsorosokat. Ide kattintva olvasható az egész lap, itt meg az én versikéim külön is:

Ha elmetszed találomra, bárhol,
mindig lesz majd egy olyan pillanat,
egy állókép az idő lemezén,
ahol egy nyíl egy szív iránt halad.

*

Múlt és jövendő éppen szobádig ér itt,
tárd mindkét ablakod ki mostan ütközésig,
két naplementét látsz, szolgáltál két urat,
s szétszórja dolgaid egy hűvös léghuzat.

*

Pókszálon hintázó kiszáradt légytetem
mögött két alkonyatra fókuszál a szem,
az ablaktáblák közt összepréselt idő
túlfelén cirkulál a rég elmúlt jövő.

*

Az óraszámlapok fölül maholnap
letördelik az összes mutatókat,
de tengelyén az árva csillagoknak
az átdöfött szívek tovább forognak.

*

Nyílik a könyv s arcodba mered,
nézi merőn két árva szemed,
semmi esélyed, tudja, mit érzel,
bármire gondolsz, már nem enyész el.

EGY KIVÉGZÉS ÜRÜGYÉN

Szomorúan olvasom, hogy mivel a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Anyanyelvi Kultúra Kollégiuma egyetlen fillérrel sem támogatta a Hitel folyóiratot, így azonnali hatállyal meg is szűnt az 1988-ban indult lap. Csoóri, Sütő, Nagy Gáspár, Esterházy, Ágh István, Cseres Tibor, Orbán Ottó lapja. A más folyóiratoknak juttatott bőkezű támogatásról szóló hír miatt a szomorúság helyett akár a felháborodás szót is írhattam volna, s aligha jelent elégtételt, hogy a Hitel legutolsó számában nekem is van írásom – ráadásul a lap kivégzésére utaló jelképként a Mi legyen az akasztófával? című esszémet közölte a folyóirat. Ide kattintva elolvashatjátok ti is.  

KALANDJAIM A KARMELITÁBAN

Nem túl sűrűn, de azért megfordultam a Karmelitában magam is. Először talán 1988-ban, igaz akkor még Várszínháznak hívták s protekciós ingyenjeggyel nézhettem meg a Barátaim! Kannibálok! című tragikomédiát. Csernus Mariann, Kubik Anna, Szirtes Gábor; Mihály Pál… A szerző, Sultz Sándor miatt lehettem kivételezett, hisz „Ödi” a sógorom. Utoljára valamikor 2019 őszén, a Covid indulása táján jártam az épületben, akkori látogatásomat elég részletesen és "majdnem pontosan" megírtam Páternoszter című regényemben, aki kíváncsi rá a könyv 560 – 562 lapjain találhatja. Most a harmadik, a közbülső vizitről lesz szó. Az évszám 2002 (a lementett fájl dátuma 2002.03.27). Miniszterelnökségről még szó sem volt, de a Várgondnokság Közhasznú Nonprofit Kft, azt hiszem ez volt a neve az intézménynek, ahová berendeltek, már megemlítették, hogy kiemelkedően fontos funkciót kap majd az épület, ezért is akarják jelentős képzőművészeti alkotással díszíteni a szemközti restaurálásra váró épület, az egykori Honvédelmi Minisztérium hosszanti hátsó falát. A mű ugyan csak ideiglenesen lesz látható, de mivel az épület felújítását még csak tervezik, valószínű, hogy évtizedekig csodálhatják majd a várba sétáló népek. A dolog fontosságára való tekintettel úgynevezett meghívásos pályázatot írtak ki, vagyis rajtam kívül többen is készítettek terveket arra bizonyos hosszú falra. Hogy hányan, arra már nem emlékszem, de lehet, hogy nem is volt az orromra kötve. Boldogan láttam munkához, úgy éreztem, nekem lett kitalálva a feladat, hisz régóta szerettem volna előállni egy nagyméretű perspektivikus anamorfózissal, ilyesmivel foglalkoztam akkoriban, és persze a helyszín is inspirált. Most, több mint két évtized múltán elővéve a rajzokat, még mindig fájlalom, hogy nem valósulhatott meg a terv. Úgy emlékszem, az irodista hölgy, akinek az elutasítást tolmácsolnia kellett, ő is megpróbált vigasztalni. Kár, hogy nem szóltak, hogy csak a közbeszerzési szabályok miatt volt szükség az ön tervére is. A vázlatdíjért elég lett volna bármi skicc, mondta sajnálkozva, hisz a győztes személye már fix volt, mielőtt a munka elkezdődött volna. Egy fiók mélyén megtaláltam a tervek nálam maradt részét, s a kompjúterben a pályázathoz tartozó eszmefuttatást, ami tán el sem jutott a döntnökökhöz. Hátha most a felhőbe lőve megmarad… 

 
A Szent György téri „tűzfal-grafika” tervről
A Szent György térre néző tűzfal, amely a volt HM épület visszabontása után megmarad, két olyan karakteres, tulajdonsággal rendelkezik, amelyeket a grafikai tervnél, mint inspirációt, továbbgondolásra méltó adottságot próbáltam figyelembe venni.
Az egyik a szokatlanul hosszú, felület, a másik, hogy a Nap szinte körbejárja, reggeltől napnyugtáig megvilágítja a falat.
A tűzfal filmszalag-szerűen elnyúló formája különösen alkalmas arra, hogy az ábrázolásba a történelmi kronológiára utaló elemek kerüljenek. Különböző idő-szeleteket kíséreltem meg kapcsolatba hozni egymással, összekeverni a budavári századok jellegzetes figuráit a hosszú felületen (janicsár harcos, 17. századi tábori ágyú, 48-as lovas nemzetőr, 20. századi turista, stb.) A felülnézeti ábrázolás a Thomas Mann-i kút metaforát idézi: a múltba fölülről látunk.
Hogy az egymásmellé került szereplők helyzete csupán virtuális, arra az árnyékok játéka – különböző iránya - utal. Napóraszerűen járja körbe az „idő” a figurákat, és teremt rendet, azaz egyfajta emocionális kronológiát. Miközben dolgoztam, három Pilinszky-sor járt a fülemben, idemásolom, mert a tűzfal-grafika mottójaként is el tudnám képzelni:

És mégis, mégis szakadatlanul
Szemközt a leáldozó nappal
Mindaz, mi elmúlt, halhatatlan.

Volt egy harmadik szempont is, amelyet illett figyelembe venni. A tűzfalat nem csak szemből kell megtervezni. A járókelők, miközben elhaladnak mellette, oldalról is fogják látni, sőt ez a nézet - ezek a nézetek - az útirányokat figyelembe véve meglehetősen jelentősek lesznek. Mátyás király és Beatrix királyné portréját úgy helyeztem el a falon, hogy szemből nézve csak amorf formának látszódjanak, a fal közelébe érkezve, anamorfikus nézőpontból viszont feltűnjön a királyi pár. Ha a fal mellett jobbról haladunk el, Mátyás, ha balról, Beatrix.
Az anamorfózisnak, ennek a perspektíva-ábrázolások hőskorában fölfedezett, majd jószerivel elfelejtett ábrázolási módnak a használatát esetünkben két művészettörténeti tény is indokolja. Az első ismert anamorfózisokat a Mátyással kapcsolatban álló Leonardo rajzolta, az első olyan művész pedig, aki mint anamorfóziskészítő vált ismertté, az az, Erhard Schön volt, aki 1541-ben fába metszette Buda híres látképét, amely az egyik legelső, s kis jóindulattal hitelesnek is mondható ábrázolása a várnak. Perspektivikus anamorfózisaival (V. Károly, VII. Kelemen, III. Pál pápa, V. Ferdinánd, I. Ferenc, stb.) tele voltak a korabeli Európa metszet kereskedései. Talán nem szerénytelenség azt hinnünk, Hunyadi Mátyás is odakerülhetett volna a leghíresebb reneszánsz uralkodók tablójára.

 

RÉV JÚLIA ÉS AZ ÚJ MINISZTERELNÖK

Tegnap este Magyar Péter frissen kinevezett miniszterelnök megnyittatta a Karmelita kolostorban elődje, Orbán Viktor irodáját, ahol egy Bibliát talált. A nyitva felejtett (vagy szándékosan nyitva hagyott?) oldal az aláhúzott sorokkal mintha neki lett volna odakészítve. A babilóniai Nabukodonozor király történetéből vett idézetet föl is olvasta: „Hadd tudják meg az élők, hogy az emberek királyságán a Felséges uralkodik: annak adja, akinek akarja, és a legalacsonyabb sorból is trónra emelhet valakit.” Lehet, hogy csak számomra érdekes, hogy a közelmúlt magyar történelmének főszereplői immár harmadszor kerülnek kapcsolatba a Dániel könyvéből ismert Nabukodonozor - Belsazár sztorival. Mintha elakadt volna a lemez. Véletlen-e, vagy keressek mögötte valami jelképes összefüggést? Ki hinné, hogy Nagy Imre és Kádár János sorsából is kibogozható ugyanez a szál. Hogy hogyan? Hát olvassátok Rév Júliát. Kattintsatok mondjuk ide! 

 

A TITKOS PERSPEKTÍVA

Albrecht Dürer 1506-ban egy Velencéből Nürnbergbe küldött levélben azt írta, hogy, Bolognába fog lovagolni, hogy ott találkozzon valakivel, aki megtanítja majd a perspektíva "titkos tudományra". Biztos, hogy nem a hagyományos értelemben vett perspektivikus ábrázolásra, a "távlattanra" gondolt, hisz azt a németek közt ő ismerte legjobban, hanem valami furcsább dologra. De mire? És ki lehetett a levélben említett rejtélyes személyiség, akitől ilyesmit tanulni lehetett? Ezekre a kérdésekre próbálom majd megtalálni a választ a szerdai egri előadáson.

• Kracker Ház, Nagyelőadó, Széchenyi István utca 16, 3300,. Eger
• 2026. május 13., szerda, 17:20 óra

KÉKPLAKÁTOK....

Valahogy most került elő ez a hét évvel ezelőtti beszély; véletlen lenne, vagy kurrens cikk lett a kékplakát? Ideteszem, kattintson rá, akinek van fölösleges 25 perce. 

(Ide meg azok klikkeljenek, akik valami aktuális lábjegyzetre is vevők.)