2021. március 6., szombat

GABI


 „Sohasem láttam embereket olyan hamar megőszülni, mint akik kortársaink voltak.

Olyan időket élünk, amikor minden elmúló év utolsó napján felsóhajtunk: csakhogy vége van már! S nem akarjuk hinni, hogy ami utána jő, még mindig rosszabb napokat hoz.

Egyre szállunk alább-alább, hitben, reményben, egymás iránt való szeretetben; vagyonunk pusztul, szellemünk lankad, erőnk fogy, társaséletünk szétbomlik; nem közöny, de undor már az, amivel a napok eseményei elé nézünk.”

Miért veszem le a Mire megvénülünket, s mért ütöm fel legutolsó fejezetét? Újra bele kell fognom az olvasásba, hogy megértsem, miféle játékot űznek velem a szavak, honnan, hová lódítják emlékeimet.

„… kortársaink voltak”- írja a sokszorosan felejtésre ítélt, de valami eltökélt makacssággal agykérgünk szürke sejtjeibe mégis beépülő, csak azért is velünk maradó Jókai.

Kortársaink voltak…

Ezt a szópárt találta, választotta épp tíz éve, 2011 és ’12 fordulóján az Iparművészeti Múzeum kupolatermében rendezett kiállítás címéül Kernács Gabriella. Vagy a kiállítás címe választotta őt?  Ugyan ki mást találhatott volna, ki más ismerte volna mindőjüket, az ottani hatvanhárom mellett azt az ezernél is többet, akikről méltatást írt, elemzést fogalmazott, lexikoncikket, esszét, tanulmányt, monográfiát szerkesztett, vagy épp filmet forgatott.  Férjével, B. Farkas Tamással közösen készített alkotásaik  négy évtizeden át voltak a  televízió, majd a televíziók  művészeti  programjainak etalonjai.  Olykor magam is beleártva a filmszerkesztésbe, kalaplevéve kellett konstatálnom, minő fényes tudással, s mégis mily példaadó tapintattal, szakmai alázattal készültek a műsorok Gabiék műhelyében.

Hogyan volt képes az ezeregyedik művész alkotására is úgy nézni, azzal a természetes, őszinte pillantással, gyermeki ártatlansággal, mintha először látna olyat? Pedig egy idő után nem csak a maga szemével nézett, miután alkotó párja – és élete társa – Tomi szeme világa kihunyt, helyette is látnia kellett, az ő fekete recehártyájára is Gabi tengerzöld szeme továbbította a képet.  Először 1984-ben egy Vigadó Galériában Keresztes Dórával közösen rendezett kiállításunk kapcsán találkoztunk, s utoljára – legalábbis a szakma nyilvánossága előtt – ugyanott. A harminc évvel később megismételt tárlatot Kernács Gabriella nyitotta meg. Értő, elemző tanulmányát a gyászhír perceiben újraolvasva egy idézetbe ütközöm.  Weöres Sándor „De profundis” című verséből való: „Más halálán életet cserélünk, a föld rendje ez…” Tudom, tán el is fogadom, ez a rend, zajlik a nagy cserebere, de Kernács Gabriellával most egyszerre az az ezer is hiányozni kezd, akiket ő tartott számon, s akik az ő révén tudtak egymásról, figyelték a másikat, értették a Nagy Környülállást, vagy legalábbis úgy csináltak, mintha értenék a föl nem foghatót. Fölfognák a meg nem érthetőt. Igen hiányoznak ők is, a hamar őszülők, akik – Jókai Mór és Kernács Gabi szavával – „kortársaink voltak”.

2021. január 24., vasárnap

BAUDELAIRE ÉS BELGIUM

A nagy francia költő, aki élete vége felé Brüsszelbe kényszerült költözni, szívből utálta a belgákat, s mivel őszinte ember volt, eszébe sem jutott, hogy belgafóbiáját titkolja. Brüsszel a majmok fővárosa, írja, a belgák piszkosak, a nők melle több mázsát nyom, rothadtvirág-szaguk van, undokok, gazok, szemérmetlenek, folyton zajonganak, fütyülnek, a fütyögés egyébként  nemzeti vonásuk, nemzeti szobruk pedig a pisseur és a vomisseur, a vizelő és az okádó. Franciául nem tudnak, legföljebb mímelik a francia műveltséget, ugatják a kultúrát, és hogy civilizáltak lennének, dehogy azok, inkább szifilizáltak.  Az amúgy nem túl prűd Kosztolányi, aki megpróbálkozott Baudelaire belga témájú verseinek magyarra fordításával, bevallja, jócskán meg kellett cenzúráznia, hogy elviselhetővé váljanak a bennük foglalt sértések. A New York-i Contra Mundum Press Rainer J. Hanshe fordításában és az én címlaprajzommal adta ki a könyvet. (Korábban Szentkuthy címlapokat rajzoltam nekik.)  


2021. január 9., szombat

GULLIVER LILLIPUTBAN

Néhány hete Andi húgom meghívására (és a köröttem gyűrűző fészbuk-averziók dacára) beszálltam egy játékba, melynek az volt a lényege, hogy tíz napon át posztolnom kellett egy-egy könyvcímlapot, és meg kellett kérnem egy-egy ismerősömet, hogy ő is ezt tegye. Az utolsó az lett volna, amelyet a mellékelt fényképen lapozgatok, magát a könyvet azonban nem találtam, így sajnos a címlapját sem tudtam megmutatni, sőt a pontos címére sem emlékeztem. Úgy rémlett egy képes Gulliver könyv volt. Gulliver utazásai, Gulliver a törpék közt, Gulliver Liliputiban, vagy ilyesmi. Olyan kihajtogatós könyv volt, amit manapság pop-up könyvnek hívnak, és ahogy a fotó mutatja, meglehetősen nagy méretű volt. A fénykép – saját fizimiskám alapján legalábbis úgy saccolom – valamikor 1955 és 1958 közt készülhetett, azt gyanítottam, a könyvet is ekkoriban adhatták ki. Bizonyára ajándékként kaptam (a flanel ing és a kötött mellény október végi születésnapomat, vagy a karácsonyt juttatja eszembe). Azt reméltem, hátha valaki ráismer a könyvre, vagy talán meg is van neki, hogy megmutassa, noha sejtettem, az ilyen gyerekeknek készített pop-up könyvek eleve nem az öröklétnek készültek – és ugyebár hat évtized pörgött le azóta. (A háttérben látható kis könyvespolcon egyébként a szüleim történelmi témájú könyvei látszanak, a híres-hírhedt nyolc kötetes piros gerincű Hóman-Szekfűt bizonyára sokan felismerik. A könyvespolc később, amikor már sok könyvem volt, az enyém lett, és apám tanácsára, aki épp a jelzett időszakban tanulta ki a könyvtáros mesterséget, nagyság szerint helyeztem el rajta a könyveimet. Természetesen a képen látható kihajtogatható könyv lett a legelső a sorban.) Szóval megosztottam a fészbukon a fényképet és egyetlen éjszaka elég volt, hogy megérkezzen Gehér Klárától a megfejtés. Igen! A cseh illusztrátor könyvéről van szó: Vojtěch Kubašta: Gulliver Lilliputban. Köszönöm, Klári! Hamarosan a jeles cseh-morva művészettörténész, Marta Sylvestrova, a brnoi illusztrációs biennálé kurátora is megerősítette, Kubašta mester könyvéről van szó. 

Vojtěch Robert Vladimír Kubašta 1914-ben Bécsben született, aztán a Monarchia megszűnte után szülei Prágába költöztek, s ott élt haláláig. Építészetből szerzett diplomát, de 1940-től könyvtervezőként, illusztrátorként dolgozott. Mi mást csinálhatna egy építész, ha könyvillusztrációkkal kell beérnie: térbeli könyveket tervez. 1956-ban tervezte meg első felugró, térbeli mesekönyvét. Úgy látom, az én magyar nyelvű Gulliveremet is vagy Prágában, vagy Pozsonyban nyomtatták, alighanem a cseh, illetve a szlovák kiadással egy időben, ha igaz, akkor 1956-ban.  (Gulliver Lilliputban,  kiadó: Artia (Prága), vagy Vydavatel'stvo Osveta (Pozsony), a kiadás éve: 1956 (?), szerkesztő: Jozef Telgársky, illusztrátor: Vojtěch Kubašta, a kötés típusa: félvászon, oldalszám: 20 oldal, méret: 32 cm x 22 cm, megjegyzés: szétnyitva háromdimenziós figura emelkedik ki a könyv síkjából.)







2021. január 8., péntek