KÉT OSZLOP... VAGY HÁROM?

Huszonöt éve dőltek össze a WTC ikertornyai New Yorkban. Nem lehet nem emlékezni rá, mert minden híradó a támadás felidézésével indul. Annyiszor mutatják az összeomló tornyok képét, hogy most inkább az álló tornyokról írok. Oly irritálóan nagyok voltak, és annyira jelképei a városnak (…az országnak, a kapitalista világnak, stb), hogy szinte kínálkoztak célpontul. Egyszer, valamikor a 90-es évek közepén a Central Park körül őgyelegtem, amikor hirtelen szirénázással lett tele a város, és a metró, amivel hazamehettem volna leállt. Robbantás volt a Downtownban – mondták az aluljáróban. Azonnal a tornyokra gondoltam, és tényleg: kiderült, hogy egy robbanóanyaggal rakott furgon futott be az egyik torony földalatti garázsába. Meg se kottyant neki. Először 1990 telén, vagy koratavaszán jártam a WTC-ben. Az Art Direcors Club zsűrijében vettem részt (meghívásomban alighanem része volt, hogy egy hirtelen érdekessé váló ismeretlen kis ország polgára voltam). A munka végén a díszvacsora az egyik torony tetején lévő étteremben volt. Üvegfalak, tiszta idő, lent az egész kivilágított Manhattan látszott, csillogott a fagyban. A nappali látképre néhány évet várni kellett. Az egyik egyetemen (St. John’s) volt kiállításom, eljött gimnáziumi osztálytársam, Hankó Zsuzsa, aztán elhívott, látogassuk meg a munkahelyén. Hol dolgozol? A World Trade Centerben. Dórával együtt lifteztünk föl valahova az egyik torony derekáig. Egyetlen terű, üvegfaltól üvegfalig nyúló nagy teremben fogadott, amelyet az asztalok köré állított panelrendszertől mégis labirintusnak érzékeltünk. Az amerikai filmekben sokszor látni hasonlót. Mint a Zsuzsi irodája – kiáltunk föl ilyenkor. Szerencsére 2011-ben a cég már a Midtownban székelt, ó, bár tudtam volna ezt szeptember 11-én! 2001 őszén, néhány héttel a tragédia után is jártam ott, tele volt a környék falra ragasztott fényképekkel, az eltűntekével, akiket még kerestek és azokéval, akiket már megtaláltak. Kiállításom nyílt volna Princetonban; halasszuk el, kérte Marsha Child, a galéria vezetője, megérted, ugye. És jövőre, amikor majd megcsináljuk, tegyük egy másik rajzodat a meghívóra, kérlek, ne ezt a két oszlopot! A meghívóra és a plakátra természetesen másik képem került, sőt végül ki sem állítottuk az oszlopokat. Most mégis ideteszem őket, nem csak a WTC ikertornyaira, de Hankó Zsuzsára is emlékezve.

 

A LÉLEK TÜKRE

    „Kérjük, a kiállítás megvalósulásához olyan képzőművészeti alkotásaival járuljon hozzá, amely művek köthetők az animációs gondolkodáshoz, vagy animációs aspektusból is értelmezhetők.” A mondat abból a körlevélből való, amely valamikor az év elején érkezett sokunk postaládájába, és A LÉLEK TÜKRE című kiállításon történő részvételre buzdított. 

     Vegyünk tehát egy kúpot…, vagy vegyünk inkább egy csonka gúlát.

      Az ilyes megnyitóféleségek legnagyobb, minősíthetetlen, de többnyire elkerülhetetlen hibája az egy kalap – tudniillik az egy kalap alá vétel. A kultúra, a külvilág, a miacsuda, továbbá pártunk és kormányunk felől nézvést az animáció egy kalap alatt látszik. A képzőművészet meg egy másik alatt. Ismerik azt a játékot, régen a Moszkva téren szép pénzeket lehetett vele veszteni, hogy kapkodják egy asztalkán a kalapokat és ki kell találni, melyik alatt van a lényeg. Nekem a lényegről kéne beszélnem, tenném is, ha tudnám, melyik kalap alatt keressem. Vagy legyen mégis csonka kúp?

     Nem akarok itt arról fontoskodni, a címben megnevezett fogalmak kapcsán, hogy elmagyarázom, mi a csuda két valaminek a reciprokszorosa, már csak azért se, mert nem is biztos, hogy sikerülne. Sőt szinte biztosan nem. A fordított arányosságot is csak azért hozom szóba, mert olyan szeretnivaló szó mindkettő.  Két együtt változó dolog kapcsolatáról van szó, esetünkben a képzőművészet és a film legyen a két kiválasztott.

      Fölállíthatnánk persze a tételt, hogy a képzőművészet és a film egymás rovására létezik, de nem fogjuk. Már csak azért sem, mert mire pontosítani, vagy pontatlanítani, világosítani, vagy homályosítani, vagy etceterásítni kezdenénk, valószínűleg kiderülne, hogy ugyanarról beszélünk.

     Míg képzeletük tábláján gondolatban fölskiccelik az igazolást vagy cáfolatot reprezentáló hiperbolákat – ki-ki vérmérséklete szerint választva hozzá színt, stílust, technikát, nyersanyagot, rajzolószerszámot, satöbbit – hadd példálózzak saját magammal, akit azért állított ide, jobb híján és eléggé meggondolatlanul a most nyíló tárlat két jeles kurátora, mert mindkét dologba beleártotta magát; hályogkovácsként lett filmes - kalászos, csillagos diplomapapírjával mit kezdeni nem tudó grafikusként, ami miatt persze nem kér, nem is kaphat feloldozást, legalábbis a maga számára nem. Hogy a műfajok számára mégis megkísérli, az persze más dolog, engedtessék meg neki. Kösz, ha meghallgatják, már nem lesz hosszú. Nagyon.

     A tárlat címét, A lélek tükrét most nem magyaráznám, legföljebb emlékeztetnék a titokzatos „asa-nisi-masa” varázsszóra a 8 és félből, de-ve ne-ve ava-govod-java-navak, me-vert ne-vem fo-vo go-vom í-vígy fo-voly-ta-vat-ni-vi so-vo-ká-vá-i-vig, mert máris tudják, hogy a ragozás így folytatódna: animus, anima. animáció. Hogy ez így túl nosztalgikus? Lehet. Az animációról úgy hírlik, valami olyan, amit az igazibb filmművészet előbb-utóbb kinő. Mint egy gyerekbetegséget. Túllép rajta, ahogy Émile Reynaud-on is túltettek a Lumière testvérek. Szegény Pierrot-n meg a kinematográf.

A képlet szerint a mai gála szereplői a gyermekkorukat élik. Hátulgombolós lánykák, fiúcskák – matrónák és aggastyánok. Valahogy ittfelejtkeztek. De belépvén a lélek-tükörbe meglátják magukat képzőművészként is, vagyis fölfedezik az időt.  Mert az animáció nem a képzőművészet mozgó változata. Inkább annak bizonyítéka, hogy minden képben ott rejtőzik az idő.

     Akhilleusz és a teknőc kacagtató versenyfutását az igazi filmesek le sem forgatnák; nálunk, animációsoknál meg ugyebár legyőzötten kullog el a gyorslábú hős, miután az aktuális kulcs- és fázisrajzokat újra meg újra átszámoltattuk vele. És ezer éve ezt teszi. Zénón, az ős rajzfilmes óta az időt csupa mostra, a teret csupa ittre vagdaljuk. Addig szeleteljük mindkettőt, míg megszűnnek folyamatosnak látszani. Huszonnégy állókép kell ahhoz, hogy elhitessük: az idő mégis folyik. Meg persze meggyőzzük magunkat is.

     Azt azonban, hogy itt valami "időtlenségről", illetve „térnélküliségről" lenne szó, csak most egy szakmai megnyitó erejéig kockáztatjuk meg, most is csak azért, hogy kételyt plántáljunk hallgatóink szívébe, és bosszanthassuk általa a fennköltebb művészeket. Mert az animáció valahol lázadás is. A mozgókép paradoxona. Térnélküliségről hebegtem, de tétnélküliségről soha nem jutna eszembe szónokolni. Mert tétje azért van a dolognak. Vegyük, mondjuk – a csonka gúla helyett – Bergsont az ő fura kúpjával; emlékeznek ugyebár, a kúp alapja a tudattalanban őrzött összes élményünk, a tiszta emlékezet; a kúp csúcsa meg a jelen pillanat; s amikor észlelünk valamit, a tudatunk a kúp alapjáról a csúcs felé préseli az emlékeket, hogy emlékképpé sűrűsödjenek. Az animációs filmkészítő ezen a kúpon liftezik fel-alá. Vagy inkább ott belül páternoszterezik. Hogy ez így túl bonyodalmas, oké, idézek inkább egy klasszikust, Kovásznai Györgyöt: „Képek és szobrok garmada, / Disztanciált szubsztancia.”

     Na, most már tényleg csak valami konklúzió kéne. A megnyitó személyiség feladata – olvasnám a nem létező szerződésben a szerény honoráriumomról szóló részt keresve, szóval a feladat a kiállítás figyelmükbe ajánlása, amiről végre eszembe jut egy igazi, régi Pannóniás mese (az újszülöttek kedvéért a Pannónia Filmstúdió nevű sárga ház (egy megállóval a Lipótmezőnek nevezett másik híres sárga előtt) volt uszkve négy évtizeden át a magyar rajzfilm otthona - bölcsőd és sírod is, mely ápol…, de ne érzékenyüljenek el, inkább mesélem a büfét, ahol Nepp Dodi kávézik, néhány fontatlan rajzoló (köztük magam is) társaságában. Belép Romhányi – Rímhányó – (újszülötteknek: Mézga család, továbbá Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki); a Corvin Áruházból jön, ahol valami reklámszöveggel bízták meg, de nem jutott eszébe semmi, lejárt a határidő, ment, hogy visszafizesse az előleget, lépcsőzik fölfelé, ahogy az imént önök is tették, fordul, megint lépcsőzik, és eszébe jut valami mégis:  „minden szinten, szinte minden”.

Elhangzott a Vigadó Galériában A lélek tükre című kiállítás megnyitóján. 

FJODOR MIHAJLOVICS BÁZELBEN

Boldogan írom le, hogy Jurij Pavlovics Guszev elkezdte lefordítani A követ és a fáraó című könyvemet, amelybe már újabb „felfedezéseimet” is beépítettem. A könyvnek van néhány orosz vonatkozása is. A legelső bekezdésben megjelenik például Dosztojevszkij. „Ott állok a nagy kép mellett, olyan közel hajolok hozzá, amennyire csak bírok, át az alacsony kordon fölött, az arcom szinte súrolja a festéket. Dosztojevszkij jut eszembe, ő is attól félt, hogy majd ráförmednek. Történetesen az is egy Holbein-festmény volt. amelyet nézett. 1867. augusztus 12-e, fülledt nyári délután a bázeli múzeumban. »Fjodor Mihajlovics egy székre állt, hogy jobban lássa A halott Krisztust. Tizenöt-húsz percig nézte, teljesen mozdulatlanul. Aggódtam, hogy ezért meg fogják büntetni, mert itt mindenért büntetés jár« – írja memoárjában a felesége. Hiába, szorongásainkat, a kelet-európai kisebbségi érzést nem lehet otthon hagynunk, majd’ másfél század múltán sem lehet.”
Jurij természetesen megkereste a feleség memoárját, azt, amelyben szó sincs arról, hogy székre állt volna Dosztojevszkij. Én viszont megkerestem egy korabeli fotót, amelyet itt láthattok, és számomra világos, hogy ha jól akarta látni a festményt, föl kellett állnia arra a székre.  És szeretném hinni, hogy föl is állt. Később Jurij írt, hogy megtalálta Dosztojevszkaja másik memoárját - kettőt írt ugyanis az özvegy - és a másikban ott a szék. Már előre élvezem, hány izgalmas e-mailt fogunk váltani hasonló fontos – és fontatlan – kérdésekről.

Mellesleg a Magyarországon épp 15 éve megjelent könyv már csak antikváriumban érhető el (legutóbb 29 ezer forintért láttam). 

Na igen, ezt már az AI csinálta, igaz többször átdolgoztattam a képet, mire olyan lett, ahogy elképzeltem.

NÁDAS PÉTER (1942 - 2026)

Nádas Péter a hágai Fotómúzeumban (Fotomuseum Den Haag) szubjektív 20. századi magyar fotográfiatörténeti kiállítást állított össze és mutatott be. A kiállítás 2004. szeptember 25-én nyílt meg. Én a hágai Escher Múzeum (Escher in Het Paleis) második emeletét kaptam meg, hogy önálló retrospektív kiállítást rendezzek. Ez a tárlat az előző napon, szeptember 24-én nyílt. Mindkét esemény a Török András által szervezett hollandiai magyar kulturális évad (Hongarije aan Zee) része volt.

QUODLIBET

A címe legyen quodlibet,
Vagy mit bánom én, quodliba,
Mert kiadni úgy nem lehet,
Hogy nincsen rajta pántlika.

Quodlibet, quodliba,
Ha nincs rajta pántlika.

Az köztudottan nagy hiba,
Ha címe nincsen, márpedig
A quodlibet s a quodliba
Alkalmas volna bármelyik.

Quodlibet, quodliba,
El kell címmel látni ma.

Egy szó, mint száz, ha quodliba,
Lesz majd a cím, vagy quodlibet,
Nem történik olyan hiba,
Mit jóvátenni nem lehet.

Quodliba, quodlibet,
Tenni jóvá nem lehet.

Mindegy tehát, a quodlibet,
Nyer vagy talán a quodliba,
Egyikre sincs, nem is lehet,
Teljes körű garancia.

Quodlibet, quodliba,
Nincsen rá garancia.

Quodliba, és/vagy quodlibet,
Ha rímel mindegyik sora,
Nem tűnik majd fel senkinek,
Hogy versünk milyen ostoba.  

Quodlibet, quodliba,
Hogy mennyire ostoba.

 

 

A KÖLTŐK ÖNBECSÜLÉSÉRŐL

Nem tisztem állást foglalni a költő mellett, ki oly hatalmas összegért értékesítette verseit, hogy kollégái azóta is csak kapkodják a levegőt.  Egy korábbi jegyzetben már kimorgolódtam magam. A fészbukon háborgók egyike most azt állítja, hogy egy igazi költő – Petőfi Sándor nevét említi – nem lenne ilyen anyagias. Hm. Kiváló példa, de attól tartok, ebben az esetben nem a legszerencsésebb. 1849-ben Petőfi úgy ajánlotta föl a kormánynak egy versét, a kilencstrófás A honvédot ötvenezer példányban történő nyomtatásra, hogy magának érte tízezer (10 000!) pengőforintot akart. Persze a végül megkapott ötszáz is sokkal több, mint amit magyar versért eladdig fizettek. Tudtommal azóta sem ütött sok poétamarkot egyetlen versért ekkora összeg – leszámítva persze a napokban napvilágra került OJD sztorit. De most Petőfi pénzéről legyen szó.

A 10 000 pengőforint akkoriban 60–70 millió mai forint vásárlóerejének felelhetett meg, de vagyoni és társadalmi jelentőségét tekintve legalább százmilliós nagyságrendű összegnek számított. A történetet egyébként nem az ujjamból szoptam, hanem saját most megjelent regényemben találtam rá. Ide is másolom a könyv egy idevágó zaftos passzusát, aki további részletekre vágyik, a Herr Grimm úr párcsevej nyomán lejegyzett rajzos életregényét keresse.

     – 1848 nyár vége volt, vagy kora ősz talán. Lőrincz utánra gondolok, mert a dinnyepiacz már üres volt, itt az épület északi oldalánál, a kipeczkelt ágyúk mögött viszont sok ember összegyűlt. És nemcsak férfinép. Tótul, ráczul, németül trafikáltak, tán oláhul vagy gurálul is, legtöbbje persze magyarul beszélt. A kényesebb szók deákul hangzottak el, mi a magyar beszédnek akkortájt szemérmes különczsége volt, ez aztán férfitársaságban, vagy a honvédek s a pórnép között el-elmaradt s így sajátságos lett a nyelv, nem könnyen eltanulható.     

      Egy falrajzolatról akarok beszélni, mi épp ezen a falon pompázott, itt, ahol megálltunk. Von Jellasics tündöklött rajta hadvezérként, oldalán kard, fején taréjos Zweispitz kalap, ahogy húzatos gukkerén Pestet kémeli. Zsófia főherczegnő előtte térdepel, pufándlis rokolya, loknis hajfodrozat, rajongva néz a bánra föl s megdagadt phallosát, hogy a deákos névnél maradjak, csókjával illeti. A vázlatos mű legkidolgozottabb része ez volt. A szereplők mellett karakteres verzál betűkkel ott virított nevük. JELLACSICS és SOFIA FRIDERIKA, bár alig hiszem, hogy a környülállók közt lett volna egy is, ki e segítségre rászorult. Meghitt, idilli rajzolat, kár érte, hogy elveszett a többivel, mert ezidőtájt Pest városában majd mindenik napon feltűnt néhány hasonló ábrázolás kapun, palánkon, házfalon, mit sorra elmeszeltek. A hivatalos protocollum szerint a criminálmetódus ilyenkor az volt, hogy a Helytartótanács kirendelt egy képírót, hogy fölvegye a bűnjelet, vagyis a skandalum-ábrát átrajzolja egy czímeres füzetbe, hogy a további nyomozásnál a detektívek hasznára váljék, majd a kaszárnyából küldött czulágerek az ábrát mésszel eltüntették. A rendőrségtől Szemánt küldték, ki onnan volt ismerősöm, hogy kőnyomdámban volt egykoron segéd. Ügyes fiú volt, de oly lassan, álmosan dolgozott ott akkor délelőtt, hogy maradt bő időm fölvázolni magamnak is a pompás impertinencziát.

     – Megőrizte-e?

     – Itt igen – mutatott homlokára Grimm – de a történetnek koránt sincs vége még. Az álmélkodók hadából egy karcsú fiú lépett hozzám, ábrándos kék szemek, ki azzal próbálta férfibbá magát növelni, hogy szőke szakállát tekintélyesre hagyta, ez volt tán nejének óhaja, kit hírlik, kikezdtek színész körökben, hogy ágyában gyermeket tart. Rájött-e már? Ő volt Jókai. Megismert, mert németül köszönt, mit magyarul fogadtam el. Tudtunk egymásról, mi ösmeretségnek akkor még alig volt hívható. Ott voltunk a Wollgassén pénteken, így indította a beszélgetést, s hadd mondjam, elbűvölt a költeménye. Ki kéne nyomtatni föltétlenül. Próbáltam iróniát találni abban, ahogy szólt, vagy kettős értelmet a mosoly mögött, de egyiket sem vettem észre, s most, hogy sokadszorra idézem föl egykori disputánk, most sem találok ilyet, sem hangsúlyában, sem tekintetében.  A Wollgassén, a leégett német teátrum előtt a Pest ellen vonuló von Jellasics miatt opponáltak a helyi németek. A gúnydalok, spontán szónoklatok közt az egyik műsorszám az volt, hogy Paulina nővérem pár strófát Jellasics eposzomból czitált. Ötöt – hatot? Több tán nem is volt belőle meg, igaz, a meglévők sem hangozhattak végig el, mert a nép, a pesti svábok dalolni kezdték a „Zsófia, Zsófia, Metternich / Zsófia, Zsófia, Jellasics” kezdetű nótát, mit tovább idézni nem fogok, mert a falfirkálmány leírásával a mára kiporcziózott otrombaság már kimeríttetett. (…)

     – Ki kéne tehát nyomtatni a Jellasicsról szóló költeményt? Ha jól emlékszem ezt vetette föl Jókai.

     – Úgy bizony! S a kormány ponyváján osztani. Átjött a mondatán egy csepp indignáczió, mit a szájszögletbe rajzolt mosoly akkor még zárójelbe tett. Híre járt, hogy Petőfi úgy ajánlotta föl egy versét, a kilencstrófás Honvédot százezer példányban való nyomtatásra, hogy magának érte tízezer pengőforintot akart. Persze a végül megkapott ötszáz is több, mint amit magyar versért fizettek valaha. Tudtam a megzápult barátságról, arról már akkor mindenki tudott, de hogy holmi financz-kalamajka tovább büdösítette, az új volt nekem.

     – Az Életképeket, ha jól tudom együtt szerkesztették azért.

     – A kolofon szerint igen, valójában Petőfi már nem redaktált, nem is volt Pesten. Jókai csak a maga nevében ajánlotta föl, hogy Jellasics ellen írott eposzomat örömmel hozná a lap.

– Egy fordítást? Magyarra téve át?

– Ezt kérdeztem tőle én is. Inkább átszerkesztés legyen, felelte. Szíve szerint való, mit írtam, tette hozzá, de ily svarc-gelbezős napokban az én német nevem …, szóval Grimm néven nem jöhet le a költemény, az átköltő Jókai nevén viszont siker lehet.

(…)