QUODLIBET

A címe legyen quodlibet,
Vagy mit bánom én, quodliba,
Mert kiadni úgy nem lehet,
Hogy nincsen rajta pántlika.

Quodlibet, quodliba,
Ha nincs rajta pántlika.

Az köztudottan nagy hiba,
Ha címe nincsen, márpedig
A quodlibet s a quodliba
Alkalmas volna bármelyik.

Quodlibet, quodliba,
El kell címmel látni ma.

Egy szó, mint száz, ha quodliba,
Lesz majd a cím, vagy quodlibet,
Nem történik olyan hiba,
Mit jóvátenni nem lehet.

Quodliba, quodlibet,
Tenni jóvá nem lehet.

Mindegy tehát, a quodlibet,
Nyer vagy talán a quodliba,
Egyikre sincs, nem is lehet,
Teljes körű garancia.

Quodlibet, quodliba,
Nincsen rá garancia.

Quodliba, és/vagy quodlibet,
Ha rímel mindegyik sora,
Nem tűnik majd fel senkinek,
Hogy versünk milyen ostoba.  

Quodlibet, quodliba,
Hogy mennyire ostoba.

 

 

A KÖLTŐK ÖNBECSÜLÉSÉRŐL

Nem tisztem állást foglalni a költő mellett, ki oly hatalmas összegért értékesítette verseit, hogy kollégái azóta is csak kapkodják a levegőt.  Egy korábbi jegyzetben már kimorgolódtam magam. A fészbukon háborgók egyike most azt állítja, hogy egy igazi költő – Petőfi Sándor nevét említi – nem lenne ilyen anyagias. Hm. Kiváló példa, de attól tartok, ebben az esetben nem a legszerencsésebb. 1849-ben Petőfi úgy ajánlotta föl a kormánynak egy versét, a kilencstrófás A honvédot ötvenezer példányban történő nyomtatásra, hogy magának érte tízezer (10 000!) pengőforintot akart. Persze a végül megkapott ötszáz is sokkal több, mint amit magyar versért eladdig fizettek. Tudtommal azóta sem ütött sok poétamarkot egyetlen versért ekkora összeg – leszámítva persze a napokban napvilágra került OJD sztorit. De most Petőfi pénzéről legyen szó.

A 10 000 pengőforint akkoriban 60–70 millió mai forint vásárlóerejének felelhetett meg, de vagyoni és társadalmi jelentőségét tekintve legalább százmilliós nagyságrendű összegnek számított. A történetet egyébként nem az ujjamból szoptam, hanem saját most megjelent regényemben találtam rá. Ide is másolom a könyv egy idevágó zaftos passzusát, aki további részletekre vágyik, a Herr Grimm úr párcsevej nyomán lejegyzett rajzos életregényét keresse.

     – 1848 nyár vége volt, vagy kora ősz talán. Lőrincz utánra gondolok, mert a dinnyepiacz már üres volt, itt az épület északi oldalánál, a kipeczkelt ágyúk mögött viszont sok ember összegyűlt. És nemcsak férfinép. Tótul, ráczul, németül trafikáltak, tán oláhul vagy gurálul is, legtöbbje persze magyarul beszélt. A kényesebb szók deákul hangzottak el, mi a magyar beszédnek akkortájt szemérmes különczsége volt, ez aztán férfitársaságban, vagy a honvédek s a pórnép között el-elmaradt s így sajátságos lett a nyelv, nem könnyen eltanulható.     

      Egy falrajzolatról akarok beszélni, mi épp ezen a falon pompázott, itt, ahol megálltunk. Von Jellasics tündöklött rajta hadvezérként, oldalán kard, fején taréjos Zweispitz kalap, ahogy húzatos gukkerén Pestet kémeli. Zsófia főherczegnő előtte térdepel, pufándlis rokolya, loknis hajfodrozat, rajongva néz a bánra föl s megdagadt phallosát, hogy a deákos névnél maradjak, csókjával illeti. A vázlatos mű legkidolgozottabb része ez volt. A szereplők mellett karakteres verzál betűkkel ott virított nevük. JELLACSICS és SOFIA FRIDERIKA, bár alig hiszem, hogy a környülállók közt lett volna egy is, ki e segítségre rászorult. Meghitt, idilli rajzolat, kár érte, hogy elveszett a többivel, mert ezidőtájt Pest városában majd mindenik napon feltűnt néhány hasonló ábrázolás kapun, palánkon, házfalon, mit sorra elmeszeltek. A hivatalos protocollum szerint a criminálmetódus ilyenkor az volt, hogy a Helytartótanács kirendelt egy képírót, hogy fölvegye a bűnjelet, vagyis a skandalum-ábrát átrajzolja egy czímeres füzetbe, hogy a további nyomozásnál a detektívek hasznára váljék, majd a kaszárnyából küldött czulágerek az ábrát mésszel eltüntették. A rendőrségtől Szemánt küldték, ki onnan volt ismerősöm, hogy kőnyomdámban volt egykoron segéd. Ügyes fiú volt, de oly lassan, álmosan dolgozott ott akkor délelőtt, hogy maradt bő időm fölvázolni magamnak is a pompás impertinencziát.

     – Megőrizte-e?

     – Itt igen – mutatott homlokára Grimm – de a történetnek koránt sincs vége még. Az álmélkodók hadából egy karcsú fiú lépett hozzám, ábrándos kék szemek, ki azzal próbálta férfibbá magát növelni, hogy szőke szakállát tekintélyesre hagyta, ez volt tán nejének óhaja, kit hírlik, kikezdtek színész körökben, hogy ágyában gyermeket tart. Rájött-e már? Ő volt Jókai. Megismert, mert németül köszönt, mit magyarul fogadtam el. Tudtunk egymásról, mi ösmeretségnek akkor még alig volt hívható. Ott voltunk a Wollgassén pénteken, így indította a beszélgetést, s hadd mondjam, elbűvölt a költeménye. Ki kéne nyomtatni föltétlenül. Próbáltam iróniát találni abban, ahogy szólt, vagy kettős értelmet a mosoly mögött, de egyiket sem vettem észre, s most, hogy sokadszorra idézem föl egykori disputánk, most sem találok ilyet, sem hangsúlyában, sem tekintetében.  A Wollgassén, a leégett német teátrum előtt a Pest ellen vonuló von Jellasics miatt opponáltak a helyi németek. A gúnydalok, spontán szónoklatok közt az egyik műsorszám az volt, hogy Paulina nővérem pár strófát Jellasics eposzomból czitált. Ötöt – hatot? Több tán nem is volt belőle meg, igaz, a meglévők sem hangozhattak végig el, mert a nép, a pesti svábok dalolni kezdték a „Zsófia, Zsófia, Metternich / Zsófia, Zsófia, Jellasics” kezdetű nótát, mit tovább idézni nem fogok, mert a falfirkálmány leírásával a mára kiporcziózott otrombaság már kimeríttetett. (…)

     – Ki kéne tehát nyomtatni a Jellasicsról szóló költeményt? Ha jól emlékszem ezt vetette föl Jókai.

     – Úgy bizony! S a kormány ponyváján osztani. Átjött a mondatán egy csepp indignáczió, mit a szájszögletbe rajzolt mosoly akkor még zárójelbe tett. Híre járt, hogy Petőfi úgy ajánlotta föl egy versét, a kilencstrófás Honvédot százezer példányban való nyomtatásra, hogy magának érte tízezer pengőforintot akart. Persze a végül megkapott ötszáz is több, mint amit magyar versért fizettek valaha. Tudtam a megzápult barátságról, arról már akkor mindenki tudott, de hogy holmi financz-kalamajka tovább büdösítette, az új volt nekem.

     – Az Életképeket, ha jól tudom együtt szerkesztették azért.

     – A kolofon szerint igen, valójában Petőfi már nem redaktált, nem is volt Pesten. Jókai csak a maga nevében ajánlotta föl, hogy Jellasics ellen írott eposzomat örömmel hozná a lap.

– Egy fordítást? Magyarra téve át?

– Ezt kérdeztem tőle én is. Inkább átszerkesztés legyen, felelte. Szíve szerint való, mit írtam, tette hozzá, de ily svarc-gelbezős napokban az én német nevem …, szóval Grimm néven nem jöhet le a költemény, az átköltő Jókai nevén viszont siker lehet.

(…)

ÉPP 30 ÉVE...

          

Ezeket a fényképeket épp harminc éve csináltam; és a hozzájuk tartozó novella (amelynek egy részletét itt alant olvashatjátok) is pont harminc éves. De vajon hol készültek a képek és hol írtam a novellát? A szöveg egyébként a Pótszarv című könyv első írásából való - és talán segít... Vagy talán nem.

A városka utcáin többször is végighajtott. Délután volt, de neki az időeltolódás miatt már öreg este. A bőrére száradt sótól is szívesen szabadult volna, de szállodát nem látott sehol. A főteret kereste, a városmagot, vagy legalább valami rendszert az álmosító egyhangúságban, de akárhányszor fordult, mégsem talált olyan környékre, amely jelentősebbnek tűnt volna a többinél, vagy épp meghittségével ösztönzött volna valakit arra, hogy ott panziót nyisson. A hajóállomásra véletlenül jutott ki. Valami tumultus, baleset vagy bicikliverseny miatt beállt a forgalom, s egy gyors kormánymozdulattal, elkerülendő, hogy ő is beragadjon a veszteglő kocsisorba, bekanyarodott az egyetlen lehetséges irányba. A kopár téren életnek alig volt nyoma. Három rövidnadrágos mesztic támaszkodott egy söntésnek. Hetven fölött járhatott mindegyik, dobozos sört szürcsöltek, és megjegyzéseket tettek az idegenekre. Hátizsákos fiatal pár böngészte a lelakatolt pénztárbódéra kasírozott menetrendet, minden jel szerint régóta, és az aggastyánok összemosolygásából ítélve teljesen reménytelenül. Érezte, hogy most ő lesz a céltábla. Kért egy zacskó szárított krumpli-karikát meg pár doboz kólát. A kitett választékból csak ezt ismerte föl, s jobbnak látta, ha nem kezd kérdezősködni, hogy idegen, az úgyis minden mozdulatáról lerí. Amíg az aprót elrakta, körülnézett. Lomha ventillátor, légypapír, öreg pénztárgép. A felirat tulajdonképpen már a belépéskor szemébe ötlött, de jelentésének csak most ébredt tudatára. Valami olyasmi volt a zománcozott táblácskára írva, hogy milyen időszakban fogyaszthatják el reggelijüket a  szálloda vendégei. Cirkalmas, kurzív betűk.
            Kiitta a kólát, a zacskót bedobta a hátsó ülésre, és megkerülte a kétszintes épületet. Az egyik mellékutcából nyílt a bejárat. A hallban senki. A fogadópulton bekapcsolt televízió. Oktatófilm valamelyik ismeretlen dél-amerikai tánc lépéseiről. A szobakulcsok, körülbelül húsz, a helyükön lógtak. Becsapta még egyszer az ajtót, megköszörülte a torkát, bár a tévé zsivaját képtelen volt túlzajongani. Egyenes derekú mulatt asszonyok verték sarkukkal a parkettet.
            Sötétedett, amikor visszatért. A pultnál az egyik rövidnadrágos nyomogatta a távkapcsolót és ismerősként vigyorgott felé a félhomályban. Megkérdezte az árat, bár előző ittlétekor már látta az asztalon hagyott tájékoztatóban. Az redőnyarcú félvér csak kevéssel mondott többet, és jóindulatúnak is vélhető hunyorgásában benne volt: hiába köröztél, amígó, úgysem találtál más helyet, ahol megalhass. Hogy előre kell fizetni, azt fölfelé fordított tenyerével jelezte.
– Fönt, jobbra az első – nyújtotta át a kulcsot.
              Az emeletre érve kellemesen meglepődött. Az épület kopár külsejével szemben a belső tér kifejezetten hangulatos volt. Zöldre festett, lábazaton álló fedett folyosó keretezte a négyzetes belső udvart, amelynek a közepén valószínűtlenül nagy fügefa állt, széles lombjával és az ágakról alácsüngő bonyolult léggyökér hálózatával szinte teljesen kitakarta az égboltot. Valami madár, hasonló az otthoni sármányhoz, csipogott a lombban. A körfolyosóról nyíltak a szobák. Elbukott latin-amerikai forradalmak bujdosó vezéreit szokták ilyen szállodákban kelepcébe csalni. Különös érzés ébredt fel benne. Mintha valaha már köze lett volna ehhez a tákolmányhoz. Az eresztékek reccsenéséhez. Mintha kötné valami távoli emlék a körbefutó korláthoz, a kagylósan pergő almazöld festékhez. Mintha járt volna már itt. Egyszer, egy álomban talán.
             A bejárat előtt a fehérre száradt kutyaürülék és a szoba áporodott szaga azt sejttették, hogy régen nem járt lakott senki. Az óriás ólomkristály vázában megzörrent a felismerhetetlenné száradt csokor, amikor ablakot nyitott. A csapból hörögve indult a rozsdás víz. A plafon nagy szürke propellere lomhán kezdte szeletelni a kockaformába préselt meleget. Az ablak az óceánra nyílt, a látóhatárt azonban teljesen elfedte az öreg komp. A közeli szigetekre, Calebrára vagy Viequesre kellett volna átjárnia, de talán menetrend, talán utas hiányában egyszer sem mozdult ki a képből. A tér, amely a hotel és a hajó közt húzódott, s amelynek az épülethez közelebb eső harmadát emlékezetből kellett felidéznie, mert az ablakra feszített szúnyogháló miatt nem tudott kihajolni, most is kihalt volt. Valami admirális madárcsíkos szobra állt középen és rozsdás ipari vágány bujkált a betonlapok közt. Nagynéha egy-egy sovány kutya kullogott át, vagy egy autó, amelyet hosszan követtek a rádióból fölszakadó zenefoszlányok. Egyszer egy asszony is megjelent, hosszan beszélt a tér közepén álló fülkéből, majd időről-időre visszatért újabb, véget nem érő telefonokat lebonyolítani.
            Az ablak melletti ágyat választotta.
            Túlságosan fáradt volt ahhoz, hogy hamar elaludjon.
            Arra ébredt, hogy nincs egyedül. Éberen figyelt. Próbálta a sötétben a zajok eredetét azonosítani. Elkülönítette a ventillátor surrogását, a kólásdobozokra csorgó víz hangját és a nejlonfólia apró roppanásait a lepedő alatt. Visszafojtotta a lélegzetét. A hullámok elnyújtott sóhajai hallatszottak kintről és a hajótestet fogó kötelek nyikkanásai. Fülelt még egy ideig. Butaság, gondolta, és meg is magyarázta az éjjeli ébredést: az otthoni időszámítás szerint már javában reggel lenne! Hány óra is? Kitapogatta a kapcsolót.

 

... VALAMELY KASSZA

Nahát, nahát! Azt, hogy minden nap új meglepetésekkel kápráztat el, már kezdem megszokni. Hogy e paradox jelenségek – mert mi mások lennének a rendszeressé váló váratlanságok –  „gyönyörködtetnének” s „boldogítanának”, azt persze csak idézőjelek közt  állítanám. Vagy még úgysem. A mai találmány abban különbözik a szokásostól, hogy nem a külvilágból, hanem saját irományaim közül, egy versbe szedett nyolc éves jegyzetből perdült elém. Hogy az aktualitását mi adja, azt a bölcs Utisz Blog olvasók bizonnyal észreveszik, én csupán egyetlen rímet szeretnék figyelmükbe ajánlani: „Árokásó lendületét nincs mi megakassza, / Szíve hajtja, azt remélem, s nem valamely kassza.” Fennhangon történő deklamálásnál, esetleg szavalásnál a „kassza” szóra érdemes a hangsúlyt helyezni. Ha az egész költeményt el akarjátok olvasni, ide kattintsatok, vagy pörgessétek vissza az Utisz Blog lapjait egészen 2018 augusztusáig; a jegyzet címe: "ORRKOPPINTÓ HEVÜLETBEN ..."

A KÖVET ÉS A RINÓ

A követ és a fáraó című könyv részlete

Dinteville nem nógatja a festőt, de azt azért nem bánja, ha ismétlődő látogatásait mégiscsak sürgetésnek fogja föl. Kíséretét a ház előtt hagyja, egyedül lép a műhelybe, körbesétálja a stafelájt és átnyújtja, amit hozott, most épp a cirádás dísztőrt, amely szeretné, ha megjelenne majd a festményen is. Holbeint nem különösebben zavarja a vizit, volt módja megszokni a megrendelők kíváncsiságát, aggodalmát, sőt akadékoskodását is. Majd’ húsz éve fest arcképeket, találkozott már mindenféle klienssel, a zömük aggályoskodóbb, izgágább, követelőzőbb volt. Akadtak olyanok, akik titkos megbízottakat küldtek, ellenőrizendő nem részesít-e más megrendelőt előnyben a festő, és voltak, akik kéregetőnek álcázott kémeket is rászabadítottak, hogy kipuhatolják, maga fest-e meg Holbein mindent, vagy a segédekre hagyja munka egy részét. A kolduló spicliket persze messziről megismerték és többnyire kiadták az útjukat, de volt rá eset, hogy a festő megtréfálta őket, festőkötényt kötött és odaült megpingálni egy olyan apró részletet, kiszínezni egy alig észrevehető háttérmorzsát, amellyel a szerződés szerint a második segédnek is rangon aluli lett volna foglalkoznia. A csöndes franciából sugárzó mélabú az eddigi megbízókra nem volt jellemző. Holbein általában kitette a látogatók elé valamelyik metszetgyűjteményét, hogy nyugodtan dolgozhasson, amíg az illető a képeket lapozza. Most azt a mappát választja, amelyikben a Melankólia is ott van. Valamelyik németalföldi piacon vásárolta, a metszetárus jól tudta mit ad el, borsos árat kért, de aztán engedett, amikor Holbein hajlandó volt egy másikat is megvenni. A rézmetszet mellé egy fametszetet. A nagykövet most épp azt forgatja, kitámasztja az ablakkeretnek, hátrébb lép.

– Azon az állaton, amit én láttam, nem volt ennyi tüske.

– Kegyelmed látta a rinocéroszt?

– Az ott, a nyakán, az a csigforma szarv biztosan nem volt ott.

– Uraságod emlékezete…

– Nem csak emlékszem, le is rajzoltam, kisfiú voltam, talán tíz éves, a bátyám tizenöt, annyira volt tőlünk, mint ott az a nagyfogú szolga.

Meister Elias, az ecsetmosóm – pontosítja a festő, majd maga is meglepődve rajta, hogy a nagyúr beszélgetni kezdett vele, elismerően teszi hozzá – Félelmes lehetett az a hatalmas állat.

– Nem volt az, a lábára, az első kettőre béklyó volt tekerve, a nyakán meg lánc volt, amit a portugál hajósok tartottak. Őfelségének, a francia királynak lett megmutatva és az udvarnak, ahol az én atyám, isten nyugtassa, volt a Premier Maître d'Hotel[1]. – Holbein tisztelettudón bólogat, noha nem pontosan tudja mit jelent a francia kifejezés, de biztos fontos udvari méltóság lehetett, ha a király társaságában nézhette meg a portugálok híres bestiáját, sőt a fiait is magával vihette. Tudja, hogy nem illik kérdeznie, de a követ beszédes kedvében van, kérdés nélkül is folytatja. – Tél volt, Marseilles kikötője előtt egy kis szigeten tették partra az állatot, a hidegben látszott a lehelete, úgy füstölt, akár a pipáló indiánok. Ferenc király odament hozzá, olyan közel, ahogy a lovához szokott és megveregette az oldalát. Ezt aztán megtapsolta mindenki, aki ott volt, még a portugálok is. A rajzot persze nem tudom megmutatni, Polisy-ban megvan talán; volt nálam egy kis ezüstvessző, itt van a kabátujjamban most is, azzal rajzoltam le, ezt használom, ha valami különöset látok.

Azt mondanunk sem kell, hogy Albrecht Dürer híres, RHINOCERVS feliratú fametszetét nézegeti Jean de Dinteville, amelyen az 1515-ös évszám szerepel.[2] A kisfiú a következő év elején, január 24-én, a marseilles-i kikötőben láthatta a Róma felé tartó és If szigetén megpihenő állatot. A tulajdonos, I. Emánuel portugál király azt remélte, hogy ha megajándékozza vele az egzotikus állatokért rajongó X. Leót, akkor a pápa a gyarmatosított területek felosztásakor Spanyolország ellenében a portugálokat részesíti majd előnyben.[3] A tizenegy éves fiúcska a legutolsók közt volt, akik élve láthatták a rinót, a tovább induló portugál karavella (a kis Jean még a nevét is megjegyezte, João Pina volt az oldalára festve) január 26-án Porto Venere partja előtt viharba került és elsüllyedt. A legendát, hogy az orrszarvúk kiváló úszók lennének, a tények nem igazolhatták, mert ott volt a mellső lábára csomózva az a bizonyos béklyó. Pontosan emlékezett arra is, hogy az általa látott rinocérosz nyakán nem volt olyan szarv, amely Dürer metszetén látszik. A magyarázat egyszerű. Jean de Dinteville-jel ellentétben Dürer sohasem látott rinocéroszt, egy nürnbergi ismerőse, bizonyos Valentim Fernandes, aki akkoriban Lisszabonban élt, egy levélben mesélt róla, talán küldött valami vázlatot is, hogy Dürer mester megörökíthesse a nevezetes lényt. Arról elfelejtett írni Fernandes, hogy egy olyan a cirkuszi látványosságon látta a rinót, amelyen egy elefánttal kellett megütköznie, de hogy a csata nehogy rosszul süljön el, fölpáncélozták előtte. A csavaros pótszarv a páncélzat része volt, amit Dürer nem tudhatott, meg persze a Dürer követők sem, így aztán az európai bestiáriumok illusztrátorai akkurátusan odarajzolták ezt a második szarvat is az orrszarvúkra, nem is tehettek mást, mert sokáig nem érkezett újabb rinó Európába.[4]

---

[1] Az ifjú király és kísérete Saint-Maximin-la-Sainte-Baume-ból, a Mária Magdolna sírja előtti ájtatoskodást megszakítva lovagolt el Marseilles-be, hogy láthassa a rinocéroszt.

[2] Az északnyugat indiai Gudzsarátból származó orrszarvú bikát II. Muzafar szultán 1514-ben ajándékozta Afonso de Albuquerke hercegnek, az indiai portugál területek alkirályának, aki 1515 tavaszán továbbajándékozta királyának, I. Emánuelnek. A római idők óta ez volt az első rinocérosz, amelyik Európába került.

[3] I. Emánuel a pápa beiktatására is küldött egy állatot, akkor egy fehér elefántot, amit ugyan sok diplomata ízléstelen ajándéknak tartott, a szentatya ugyanis épp olyan dagadt volt, mint egy elefánt, mégis jól sült el a dolog, Hano a pápa kedvenc állata lett. 

[4] Valentim Fernandes objektív megfigyelésre nem épp alkalmas szituációban látta az állatot, 1515. június 3-án, Szentháromság ünnepén ugyanis a portugál király egy alkalmi arénában összeeresztette a páncéllal, pótszarvakkal és tüskékkel felfegyverzett orrszarvút elefántistállójának egy fiatal egyedével, hogy ellenőrizze, igazat írt-e az idősebbik Plinius, amikor a rinocéroszt az elefánt halálos ellenségének nevezte. A Portugália majdani felvirágoztatását célzó feladat ismeretében, amelyet Emánuel király a rinocérosznak szánt, s ami miatt Rómába akarta küldeni, furcsa is lett volna, ha valami óvintézkedéssel nem igyekezett volna a biztonságát fokozni. Mert az ugyebár egy dolog, hogy Plinius szerint a rinocérosznak kell győzni, az meg egy másik, hogy az elefánt is így tudja-e. A vérfürdő egyébként elmaradt, a tömegtől megrettent két állatnak esze ágában sem volt megoldani a „tudományos” problémát. 

EGY FORINT - A KÖVET ÉS A FÁRAÓBÓL

Amikor a vendégek megérkeztek, Johannes mester tett valami suta mozdulatot, hogy megcsókolja a püspök térdét vagy a térd fölött a köpeny szegélyét, de Dinteville előtt csak meghajolt. Az összefont kar azt jelentette, hogy a követ sem igényelte a kézcsókot. Belül még mindig háborgott a festő, nemrég hangosan pörölt is a francia cselédekkel, akik a vizitáció előtt végigfüstölték a műhelyt és tenyerüket a festőinasok homlokára nyomták: nem lázas-e valamelyik? A cselédnyelv jól ment Holbeinnek, de követte azt az elegáns úri franciát is, amit Dinteville beszélt, és a követ is értette azt a zsírosabb, lassan gördülő dialektust, amely a bázeli kereskedőktől ragadt a németre. Ha elakadtak, Kratzer latinul segített, a hallgatag püspök pedig csak akkor szólalt meg, ha úgy vélte, mindhárman mást értenek egy-egy kifejezés alatt. De Selve tudott legtöbb nyelven megszólalni, olykor még Holbeinnek azt a különös hegyi nyelvét is felfogta, amelyet a londoni német kereskedők is csak alig értettek.

     A műtermi vizitre hosszan készült Holbein, a Hanza-fiúktól visszakért néhány medaliont, Kratzerrel elhozatta a róla festett portrét és ott volt a Gisze-kép néhány külön is megfestett részlete. A nagy utazóhengerből kigöngyölte az otthoni rajzokat, volt köztük, amelyik már harmadszor kelt át a csatornán. A megbarnult papirosok emlékeztek az utazásokra, egy-egy gyertyatartót kellett állítani a sarkukra, hogy ne guruljanak össze újra meg újra. Álljunk mögéjük, lessünk át a négy férfi válla fölött, mivel kérkedett Holbein a franciák előtt.  

      Ott voltak a bázeli városháza freskóihoz rajzolt tanulmányok, köztük követportrék vázlatai is: a falkép egyik jelenete Marcus Curius Denatus római konzult ábrázolja, amint a samnoszi követek ajándékait elhárítja.

      Ott voltak a passióoltár vázlatrajzai. Vigyázni kell rájuk, hisz az eredetit talán már föl is hasogatták képrombolók.

      Aztán egy kép, amelyen Jézus a kufárokat korbácsolja ki a templomból, úgy festve meg, hogy a reformanda eclesia se leljen benne kivetnivalót.

      Ott voltak az Amerbach-diptychon tanulmányrajzai és a bázeli „Haus zum Tanz” homlokzatához rajzolt vázlatok. Ezeket azért mutatja, lássák, ha építészeti részletek kellenek, abban is otthon van.

      Ott voltak azok a bizonyos Vénuszok és Évák, akiknek nézése bakgerjedelmet okoz. Velencei módra rajzolta meg őket, s impotenciagyógyításra igen magas helyről is jött rájuk rendelés (nem publikus honnan).

      Voltak még hevenyészett tanulmányrajzok kezekről (többnyire az Erasmus-portrékhoz rajzolta őket), kosztümös maszkák, páncélos katonák, kardos angyalok, életre kelő csontvázak, csatajelenetek, nehéz fakeresztet cipelő Krisztusok, sokárbocos vitorlás hajók (az átkelés emlékei), szomorú szemű asszonyok, címerrajzok, betűtervek (a haláltánc ábécé), könyvszegélyek ornamensei, növények, állatok (bárányok, oroszlánok és egy felszögezett denevér) meg persze színes krétával fölvázolt, olykor könnyed, máskor alaposan megmunkált férfiportrék minden mennyiségben. 

      A modellek egy részét Dinteville-nek is ismernie kellett: Erasmust legalább hírből, Nicholas Carew-t, a főlovászmestert (az ő képén dolgozott épp Holbein), Chesemant, a solymászt, Morust és Cromwellt pedig személyesen is.

      Voltak lapok abból a sorozatból, amelyet egy luxemburgi mester csinált a rajzai alapján. Totentanz, magyarázza nekik, totentanz, aztán eszébe jut franciául is: danse macabre. Haláltánc. Hans Lützelburger volt a híres formschneider, az jelenti, a metsző, Johannes Francknak is szólították, de meghalt, mielőtt az összes lap elkészült volna. Látja, hogy ez tetszik legjobban a franciáknak, előveszi a vázlatokat, amelyek már nem készültek el. Halálfejes csontvázak ragadják el az élőket, királyokat, papokat és földműveseket. Az egyik ilyen csontfejű vitte el a luxemburgi Lützelburgert is. Hat éve történt. Eltáncolt vele a halál.

      Ott voltak-e vajon a göngyölegben azok a különös nyomatok, amelyeket Calais felé lovagolva valamelyik sváb piacon vagy a Felső-Rajnavidéken vásárolt a festő? Az eladó vexierbildnek nevezte a hosszú metszeteket, és azzal biztatta Holbeint, hogy legközelebb még nagyobb lesz a választék. A kisimított panoráma egyik oldalához hajolva és úgy, skurcosan szemlélődve pajzán jeleneteket lehetett kisilabizálni az amúgy ártatlannak tűnő képekből. Mindegyik munkát nem lehet fölsorolni, és a krónikás a több nyelven zajló megbeszélés rekonstruálására nem vállalkozhat.

      A német festő úgy készült, hogy festenie kell majd a vendégek előtt. Minden uraság látni akarja, hogy készül „élőben” a kép, mielőtt előszólítják a szolgát, akinél a bugyelláris van az előleggel. Ilyenkor az ember nem úgy fest, mint egy festő, hanem úgy, ahogy egy színész, aki  egy festőt játszik valami színdarabban. Széles mozdulatokkal kell lóbálni az ecsetet, futkosni kell a tábla előtt előre meg hátra, hogy hullámozzék a hátán a festőköpeny, hunyorogni is kell, mozgatni az ujjat az ecsetszáron, mintha méricskélné az arányokat és legalább egy szolgát meg kell pofozni, egy másiknak meg a hajába kell törölnie a festékes ujjait. A vendégek azonban nem igénylik a színházat, a krónikás legalábbis nem emlékszik sem a lobogó festőköpenyre, sem a felpofozott szolgára (amit a pofonra kiválasztott szolga is sajnál, hiszen megtörténte esetén a vacsoránál a jobbik borból, a mesteréből ihatott volna). Arra sem emlékszünk, eldőltek-e már ekkor a kompozíció legfontosabb kérdései, esett-e szó a koponyáról, a napórán beállított időről, a festmény majdani elhelyezéséről, kikötötték-e, mennyi részt fessen Johannes mester saját kezével, s mennyit hagyhat a segédekre és egyáltalán: mennyire legyen nüanszírozó a piktúra. Kellett hagyniuk témát a következő látogatásra is az ugyanis eldőlt, a német festőé a megbízás.

      Akár magukra is hagyhatnánk őket, a vizitációt lezáró meglepő esemény azonban felülírja a történteket. Míg a franciák cihelődnek s elhadarják az ilyenkor szokásos imát, Dinteville egyik embere, foglaló gyanánt egy zacskót tesz az asztalra. A festő durván megszegve az illemszabályokat azonnal kiborítja és számolni kezdi a pénzt, a liliomos forintokat. Kratzer rosszallóan dohog, a követek pedig arra az udvari franciára váltanak, amelyet már nemcsak a németek, de az események lejegyzője sem ért. A szobában sötétedni kezd. Holbein egy érmével hirtelen az ablakhoz ugrik. Ólomkarikába fogott mellbimbó közepű műtermi üvegablak. Megdöbbenten forgatja a pénzt. Kratzer elsápad. Ha hamis a pénz (ami ugyebár nem ritkaság) és ez szóvá is tétetik (ami az otrombánál is otrombább tiszteletlenség lenne), akkor a francia szolgák kötelességtudón kardélre hányják a két németet a szolgákkal egyetemben, és csak ezután harapnak bele, valóban hamis-e, s kezdenek vizsgálódni, hogyan kerülhetett az úri zsebbe. Szerencsére másról van szó, bár a percet, amíg kiderül irtózatos hosszúságúnak érezzük.

      Hogy megértsük, mi történt, vissza kell pörgetni az időt.

      Huszonegynéhány évvel korábban az augsburgi Szent Móric-templomban egy oltárképet festett az öreg Holbein. Két fia ott téblábolt körülötte, segítettek is valamit, a nagyobbik, Ambrosius biztosan, mert kapott 1 forintot, a kicsi pedig, aki most felnőttként az ablaknál a pénzt forgatja, egy ígéretet, hogy ha a pénz majd egyszer visszajön, akkor már örökre az övé lehet. Hogy majd ráismerjenek, Ambrosius két nagy szamárfület karcolt Keresztelő Jánosnak, aki a flórenci liliomos forint hátoldalán szomorkodott. Mit vásárolt vajon Ambrosius a pénzen, kinek fizetett, s az illető hol adta tovább a szamárfüles szentet? Hogyan, miféle kacskaringós utakon jutott el a pénz a francia király követéhez? Miféle bugyellárisokat és szelencéket, harisnyákat és öveket, zsebeket és titkos fiókokat, matracokat és erszényeket és párnacihákat járt meg a pénz, és vajon hányan vájták bele a fogukat, puha arany-e, 22 karátos, vagy keményebb, rézzel készült hamis ötvözet? Ki tudná követni? Ambrosius már rég nem él, apjuk is halott, és Hans, bár még munkához sem látott, máris úgy érzi, nagyon-nagyon megszolgálta ezt a fizetséget.^[1]

---

[1] 1508-ban az augsburgi Szent Móric-templomban, a fogadalmi misék oltárával kapcsolatos kiadások elszámolásánál id. Hans Holbein feljegyezte: „Seinen Sun 1 gulden”. Vagyis egy forint az ő fiának. Ambrosius 14, Hans 10 éves volt ekkor.