Azt szeretném, noha már sokszor leírták,
hogy kell szerkeszteni (lásd még: perspektívák),
ha a hold, vagy mindegy, a hold tükörképe,
egy pohár boromba pontosan beférne.
Azt akarom, és ez egy kortyintás csupán,
hogy bennem ragyogjon a hold már ezután,
persze, tudom, költő ettől még nem vagyok:
hátravannak még, hej, az összes csillagok.
(Ars poetica)
A rágalmazás művészete
1
Rágalmazni nehéz munka,
Akkor is kell találni
Máson foltot, hogyha nincsen
Rajt szeplő se, parányi.
2
És nem csupán személyekben,
De eszmékben, dolgokban,
Is lel hibát, ki e téren
Már régóta otthon van.
3
Személyeket rágalmazni,
Hogyha a cél világos,
Nem bonyolult procedúra,
Bár némiképp sajátos.
4
Ha meg akartok egy embert
Valamivel vádolni,
Ne menjetek neki nyíltan,
Üdvösb a célt titkolni.
5
Gyanakvását elaltatni
Legkönnyebben úgy lehet,
Ha dicsérni kezditek és
Ajnározni mód felett.
6
„Nagy tehetség, derék férfi
Érte tűzbe mennétek,
Majd egy apró ámde révén
Megfordulhat az ének.”
7
„Apámként szerettem szinte,
Fölnéztem rá, tiszteltem,
De amit tett, Isten látja
Lelkem, azt most nem értem.”
8
„Biztos megvolt rá az oka,
Noha még nem látom, mi;
Uram ne adj számba oly szót,
Mely meg tudná bántani.”
9
Szublimátumként hat ez majd
Minden gyenge lélekre,
S hányva a keresztet buzgón
Adják tovább sietve.
10
Nehezebb, de fontosabb is
Az eszmékkel elbánni,
S e ragállyal, mert hogy fertőz;
Nem szabad sokat várni.
11
Csírájában fojtsátok el,
Mi tőletek idegen,
Rágalmazásnál jobb eszközt
Nem találtok sohasem.
12
Ha bárhol a nép körében
Elszabadul valami;
Nem gyónnak, vagy épp a böjtöt
Ódzkodnak betartani,
13
Bélyegezzétek azonnal
Az egész népet legott
Bűnösnek és eretneknek;
S kiáltsátok, kárhozott.
14
Sajtótörvény, ilyesmire
Képtelenség gondolni is,
De cenzúrát lazítani
sem kevésbé horribilis.
15
Hunyjatok szemet, ha trágár
Személyeskedés vegyül
A közbeszédbe, és pimasz
Sértésekkel elegyül.
16
S ha túlcsordul, immár joggal
Bizonygathatjátok, a
Szabad sajtó minden bajnak
Rákfenéje és oka.
17
Különösképp ügyeljetek
A szelekre, melyek által
Fújnak minden határon, és
Bennük ádáz eszme szárnyal.
18
Szabadságról van benne szó,
Népjog, egyenlőség, törvény,
Dinasztiákat is képes
Elsöpörni ilyen örvény.
19
Iszonytató és végzetes
Az efféle gondolat;
Nincs számára gát, sorompó,
S dönti a korlátokat.
20
Az sem ér sokat, ha mind, ki
Szajkózza e tanokat
Áristomba jut, mert hangjuk
Ezeknek ott sem lohad.
21
Nincs tehát a rágalomnál
Jobb eszköz a kezetekben,
Más módon ez ideákat
Legyürkőzni lehetetlen.
22
Mondjatok a szabadságra
Más szót: anarchia, és
A lázadás pedig legyen
Az, hogy összeesküvés.
23
Ha megpróbálnák a népek
A rabigát lerázni,
Minden fortély megengedett,
Erő, furfang, csel, bármi.
24
Kezetekre játszhat mindig
Egy fölbérelt csőcselék,
S mímelhettek filantrópot,
Ki a népért közbelép.
25
A„legszentebb”császárunk szeme,
Mondjátok: könnyel van tele,
Midőn a népét kénytelen
Kartácstűzzel gyilkolni le.
26
Ha nem sikerül semmiképp
Letéríteni egy népet
Az útról, melyen végre ők
Jogszerűn haladni készek,
27
Úgy más nemzet szívébe kell
Viszály-parazsat rejteni,
S polgárháborús veszéllyel
Lehet lángra lobbantani.
28
Uszítsátok az elvadult
Hordákat és lássátok el
Fegyverrel mindet, ölni már
Maguktól is tudnak, ha kell.
29
És nincs dolog egyéb, csupán
Rámutatni e bandákra:
„Hová vezet, lám egy nép, ha
Vágyna saját szabadságra!”
Kütyük, bigyók, akármik, bizbaszok,
Az élet köztük szűken csordogál.
És föltorlódnak lassan mindazok,
Miket egyszóval úgy hívunk, halál.
Április 2-án, csütörtökön koradélután Pesthidegkúton, a Klébiben, vagyis a Klebelsberg Kultúrkúriában a plakátjaimat fogom magyarázni. Vagy mentegetni. Az előadás hivatalosan a MOME plakáttervező diákjai - Simon Péter Bence tanítványai számára szerveződött, de nyilvános, sőt mindenkit szeretettel látunk, s akik eljönnek, egy füst alatt a kiállítást is megnézhetik. Kezdés 14:00-kor. A cím: Templom utca 2-10.
(…) Nem emlékszem, hogy került szóba a dolog, melyikünk vetette föl először, csak arra emlékszem, amikor már a dublőrök feladatainál tartottunk.
– Azt jelenti, hogy helyettesítő. Arra való, hogy helyettesítse…
–… a főnököt, ha történetesen elfárad.
– Akkor is, de arra nem érdemes szót vesztegetni.
– Ha veszélyben van.
– Na, arra már inkább. Ha támadás érné, mondjuk, egy merényletet terveznének ellene, akkor mégsem őt, hanem a hasonmását támadják meg.
– És lőjék le.
– Akár igen.
– Nem is lenne rossz, úgy értem, Rákosi szempontjából nem lenne az. Gondolj csak bele, 1951, ’52, ’53… A trockista hazaárulók, az imperialista ügynökök, a titóista nemtudomkik elleni fellépés, ami a Rajk-banda felszámolásával ért csúcsra, már kezd elfelejtődni. Olyat is hallani, hogy talán nem is voltak kémek, hogy ártatlanul végezték ki őket. Világos, hogy szükség van egy még durvább traumára, egy olyan eseményre, ami a Rajk-pernél is jobban megmutatja, mekkora veszélyek leselkednek az országra, a munkásmozgalomra, a Pártra. Kell valami, ami megteremti újra az összefogást, az egységet, hogy a kétkedők észbe kapjanak, és a bizonytalanok hite megerősödjön. De mi lehet egy ilyen esemény? Egy újabb kémbanda leleplezése már nem durranhat akkorát, bárki lenne is a feje. Rajkhoz mérhető potentátot amúgy se lehetne találni. Kádárt ugyan lefogatta Rákosi, aztán idővel Péter Gábort is, de hol van egy Kádár, pláne egy Péter Gábor Rajktól. Félni ugyan lehet tőlük, jobb helyen vannak a magánzárkában, mint ha szabadon lennének, de sosem lehetne velük akkora pánikot csapni, mint a Rajk-bandával lehetett. Kádár egy unalmas figura, Pétert meg mindenki utálja. Ha fölakasztatná őket, a fásult dolgozó nép csak megvonná a vállát. De nem akasztatja, dehogy akasztatja. Még azt sem tudja, mi legyen ellenük a vád, csak azt tudja, hogy ha a Rajkék bűnösségébe vetett hit egyszer csak meginogna, ha valaki Moszkvából elkezdené firtatni az ítéletek jogosságát, akkor Kádár és Péter nyakába varrható az ügy. Értékes foglyok, el is rendeli, hogy ha a küblire ülnek, akkor se vegyék le róluk a bilincset. A nagy durranáshoz azonban valami egészen más kell.
– Úgy érted, egy merénylet?
– Igen! Igen, Moszkvára kell figyelni! Mint mindenben, ebben is. Az orosz elvtársak kitalálták az orvospert, azt, hogy a zsidó orvosok a kommunista vezetők megölésére készültek, de az éber KGB az utolsó pillanatban leleplezte őket, és így megmentette magát a generalisszimuszt is.
– Belegondolni is szörnyűség – próbáltam ironizálni –, ha akár egy haja szála is…
– Na ugye! Látom, kezdesz belejönni. Hogy a nagy Sztálin életveszélyben van, annak itt Magyarországon a Rákosi életveszélyben hír felel meg. – Áttette a cigarettát a számba, és négykézlábra ereszkedett a padlón szétterített lapok között. – De az ijesztgetés kevés, konkrétum kell, egy meghiúsult merénylet…
– Meghiúsított…
– Igen, egy meghiúsított merénylet kapóra jönne, de jobb megoldás is van.
– Jobb?
– Igen! Sokkal jobb! Ha nem hiúsul meg, ha valóban megtörténik, az az igazi! Emlékszel még Fannira. Tudod, Káplán Fanni…
– A Lenin elleni merénylő?
– Az! A dolog végül is nem sült el rosszul. Legalábbis bolsevik szempontból nem. Sőt! Lenin túlélte a merényletet, a népszerűsége pedig hihetetlenül megugrott. Legendák születtek a sebezhetetlenségéről, ami a kultuszának az alapja lett. Tényleg meglepő, hogy felépült, pedig a hölgy háromszor is eltalálta, ráadásul arzénba mártott golyókkal találta el, hogy ha nem lennének halálosak a lövések, akkor is megölje a mérgezés. De valamivel nem számolt, vagy nem számoltak a merénylet kiötlői. Lenin akkor már immunis volt az arzénra, mert a vérbaját épp arzénes injekciókkal kezelték. A Kaplan-féle merénylet nemcsak az ávósoknak volt kötelező tananyag, a pártpropagandisták is ismerték a történetet, Rákosi meg pláne, hiszen épp ott volt Szovjet-Oroszországban, szóval közvetlenül is átélhette, hogy indul be a kultuszgépezet.
Nem is volt nehéz eljutnunk a dublőrig. A végszót Emil mondta ki, rekedt volt, el is ment a hangja egy időre, mégis valahogy lazák, szinte felszabadultak lettünk. Megtehettük, hiszen tudtuk, a merénylet, amelyet elképzelünk, amelyet képzeletben rekonstruálunk, soha nem történt meg. Mégis egyre pontosabban kezdett kirajzolódni. Le kell lőni a Rákosi-hasonmást! Nyilvánosan kell lelőni, hogy sokan lássák, legyenek ott a filmesek, vegye föl a híradó, mutassák be a mozik. Aztán másnap jöhet a Kútvölgyi kórház közleménye…
– Másnap talán még ne jöjjön, akkor lehet ugyanis megfigyelni, ki hogyan reagál…
– Rendben, szóval harmadnap bejelenthetik, hogy kioperálták a golyót, hogy bíznak Rákosi elvtárs hallatlanul erős szervezetében, legendás akaraterejében, hogy élet és halál közt lebeg, de már intézi az ország gondját-baját, hogy szeretet-táviratokat kap a testvérpártoktól, hogy Kínában és Koreában virrasztanak érte, hogy Sztálin elküldi kedvenc doktorát és így tovább.
