KÉKPLAKÁTOK....

Valahogy most került elő ez a hét évvel ezelőtti beszély; véletlen lenne, vagy kurrens cikk lett a kékplakát? Ideteszem, kattintson rá, akinek van fölösleges 25 perce. 

(Ide meg azok klikkeljenek, akik valami aktuális lábjegyzetre is vevők.)

ANYÁK - ÉS KERESZTANYÁK - NAPJÁRA

Ez a Szegedi Új Nemzedék című újság 1944. augusztus 17-i száma, benne a városi asztalitenisz hölgyversenyről szóló hír. Az első helyezett Nitsovits Ida, a keresztanyám. (Mari néninek kellene szólítanom, na de egy 17 éves fruskát mégsem nénizhetek), a második pedig – állítólag meglepetésre, de megérdemelten – az én 19 éves anyukám lett: Nitsovits Éva. Tényleg remekül pingpongozott, a balkézbe fogott ütő pedig komoly előnyt jelentett a jobbkezes versenyzőkkel szemben. Úgy látszik, a húga azért kiismerte. A férfiversenyt, írja a lap, közbejött akadályok miatt későbbi időpontra halasztották. A közbejött akadályt nem túl nehéz kitalálni: Szegeden éppen nem voltak férfiak. Nyomuk veszett valahol a Don-kanyarban. Az alábbi fénykép nagyjából a pingpong verseny idején készülhetett, s valami olyan látszik rajta, amit később sosem láttam: anyu cigarettázik - és füstgomolyagokat ereget.

IMPRIMATÚRA

Munka-ünnep ide - munka-ünnep oda, a Balassi Kiadó szorgosan dolgozik, s elkészült az imprimatúra. Vagyis az utolsó tördelt szerzői korrektúra. Természetesen a Grimm könyvről van szó. Egy részletet ide is másolok, s az ínyencek kedvéért ideteszem a szóban forgó parti elemző linkjét is, ami ide kattintva nyílik meg.

– Egy napon fényes küldöttség kopogtatott apró lakásom ajtaján. Selyemköntös s turbán volt náluk – épp a méretemre gyártva, s aranyfonállal hímezett papucs, s kérték, vegyem föl és mennék velük. A menés abban állt, hogy gyaloghintóba tettek – elöl, s mögöttünk két lovas – és átvittek az új hídon. Hogy fontos emberek lehettek, abból tudtam, hogy hídvámot nem kellett fizetniük. A rózsaházi lankás kertbe vittek, mely a topkapi szeráj felé emelkedik. Egy dombon álló pergolában helyeztek el, alant a cziprusok között tágas mező, min sakkasztalt formáló dobogót építettek – talán épp az alkalomra. E sakktábla méretét, hogy értse kend, azzal tudom leírni, hogy élő emberek helyettesítették a bábukat. A tizenhat pion gyalogvitéz volt, a négy huszár négy valódi mént tánczoltató lovas, s a többi is mind katona, kiket jelmezük szerint a török seregből ismerni volt szerencsém. Kevés lépésből állt a parti, de sokáig tartott nagyon. Ellenfelem, ha egy volt egyáltalán, a nagy falra épített zárt erkélyen foglalt helyet, s ha lépett,húzásával egy küldöncz szaladt le a katonákhoz, s elmagyarázta, kinek kell mozdulni, és hova. Így küldtem én is, kurírral lépéseim.

– Emlékszik ön a húzásaira?

– Előbb sülnék bele a hiszekegybe. – Ölébe vette jegyzetem, s szemüvegét a homlokára tolva írni kezdte a lépéseket, s rajzolni is, hisz apró lovacskák, bástyák, futók kerültek a számok és betűk közé. 1.e4, e5 2. ♘f3, ♞c6 3. ♗b5, a6 4. ♗a4, ♞f6 5.0-0, ♝c5. 6.c3, ♝a7 7. ♖e1, ♞g4. 8.d4, e:d4. 9.c:d4, ♞:d4 10. ♘:d4, ♛h4 11. ♘f3 ♛:f2+. 12. ♔h1, ♛g1+. 13. ♖:g1, ♞f2.

– Matt tehát huszárral.

– És egyúttal vezéráldozat, így méltó rá, hogy megtartsa az emlékezet, bár inkább a hely s a titkos ellenfél teszi, hogy nem feledtem máig el.

– Azt, hogy ki volt, nem tudta meg?

– Soha. Hiába faggattam kísérőimet, kiknél a sült hal is beszédesebb lett volna. Sejtésem persze volt, de azokkal inkább nem untatom, hisz mit akkor gondoltam, később már magam sem hittem el.

RAPID EYE MOVEMENT

R.E.M.

 

Fénylik a hold a teraszon,

akár a halott hal hasa,

a baluszter babák között,

mint tus dől át az éjszaka.

 

Egy visszatérő remegés

az ég bőrén végigszalad,

az álom, a szélzsákba zárt,

még csapkod és még tátogat.

 

Gyors szemmozgások fázisa,

repkény kúszik a számlapon,

két mutató épp összeér,

most van a legjobb alkalom.

 

Hátulról látszik valaki,

a mellvédnek dől, áthajol,

egy tűzijáték robbanás

virágzik némán valahol.

 

MI KÖZÖM A KORRUPT MINISZTERELNÖKHÖZ!

Mi közöm a korrupt miniszterelnökhöz!
Igen, elismerem, így felkiáltójellel lenne hatásosabb, mégis a kérdőjeles változatnál maradok, elvégre nem lájkvadász pamfletre készülök, csupán egy lábjegyzettel szeretném a családi genealógiába magam beleártani.
A helyes cím tehát: Mi közöm a korrupt miniszterelnökhöz?
Hogy ki a miniszterelnök? Hát Lónyay Menyhért, aki a kiegyezést követő idők második magyar miniszterelnöke volt, hivatali ideje 1871 novembere és 1872 decembere közé tehető.
A széltében-hosszában rebesgetett korrupció 1872. november 18-án pattant ki nyilvánosan, amikor  magyar képviselőházban az amúgy „párbajképtelen” Csernátony Lajos ellenzéki képviselő a Deák-párti miniszterelnököt, Lónyayt azzal vádolta, hogy házat és uradalmat vett az államkincstár pénzén – „nem illő dolog a miniszterelnöknek gazdagodni akkor, mikor az ország szegényedik” –, s felszólította, hogy azonnal mondjon le.
A budai várhegy Pestre néző oldalán található telket Lónyay felesége, Kappel Emília vásárolta meg 1860-ban. Igen, arról a Kappel Emíliáról van szó, akit – félretéve a gazdagok iránti ellenszenvét – maga Petőfi Sándor is feleségül kért. Bő tíz évvel később építették fel a Lónyay-palotát a telken, amelyen a korabeli hadászati szabályozás szerint nem is lett volna szabad építkezni, Lónyaynak azonban, aki már miniszterelnöksége előtt is olyan pozíciókat töltött be, mint az Andrássy kormány majd a birodalom pénzügyminisztere, nem volt gond a rendelkezések kijátszása. Az Ybl Miklós tervei alapján felhúzott épület csak mint látványnak is szép jelkép emelkedik ki az ellene felhozható korrupció-kollekcióból, és persze azért is, mert nem csak a korabeli képviselőknek szúrt szemet, hiszen másfél évszázad múltán, amikor a Jegybank tulajdonába került, még mindig a főváros legdrágább ingatlanjaként emlegették; a Várhegy oldalának palotája azonban aligha fogható ahhoz a haszonhoz, ami például a vasútépítések kapcsán üthette Lónyay Menyhért és főképp testvérei, rokonai markát. ("Magam semmi esetre, semmi vállalatban, míg minister leszek, részt nem veszek, de miért ne adhassak jótanácsokat.")
De nem vádaskodni akarok, csak a fellengzős címek megfelelve, megírni, mi közöm van a korrupt miniszterelnökhöz. Bele is fogok. Nagymamával kell kezdeni, akitől valószínűleg először hallottam a Lónyay nevet, és aki talán nem is volt olyan kritikus vele szemben, mint ahogy az imént elhangzottak nyomán elvárható lenne. Igaz, őt még a térdén lovagoltatta anyai nagyapja, Ecsedy Károly, aki tényleg egy darab történelem volt. A '48-as Bocskai huszárezred tábori lelkésze kapitányi rangban. (Hogy milyen uniformisban, ahhoz föl kell lapoznom Somogyi Győző grafikus kollégám Nagy Huszárkönyvét: világoskék csákó, dolmány és mente, szürke nadrág, ezüstszín zsinór és gomb.) Megmaradt az állítólag öt nyelven prédikáló férfiú temetési beszéde, benne a sokat idézett történettel: A szabadságharc leveretése után sokáig bujdosott. Később, megunván a bizonytalan életet, jelentkezett a debreceni főbíró előtt, aki megkérdezte, kend volna az az Ecsedy Károly, aki a nagyváradi piacon azt a híres bujtogató beszédet tartotta? Az igenlő feleletre jóakaratúan azt tanácsolta a főbíró, jobb lesz, ha még egy ideig bujdosik kegyelmed.
Az is tudható, hogy Nagylónyán bujdosott. Tulajdonképpen visszaszökött az ismerős helyre, hisz már a szabadságharc előtt is a Lónyay család alkalmazta, mint tudós hírében álló ifjú nevelőt. A nála egy évvel idősebb Albert (Ugocsa későbbi főispánja), a vele egykorú, Etelka (Madách Imre első múzsája), az alig fiatalabb Menyhért (aki történetünk hőse), továbbá János és József közül kerültek ki a tanítványok. Nem számított kivételes esetnek akkoriban, hogy egy nemesi udvarházba olyan nevelőt hívjanak, aki nem, vagy alig idősebb csak diákjainál. Etelka, aki a század végén előszót írt édesanyja Lónyay Jánosné, Lónyay Florentina (azért egyezik nevük, mert férj és feleség unokatestvérek voltak) emlékiratához, a Töredékekhez (Budapest, 1891) úgy emlékezett, hogy édesanyja kivette részét a gondos nevelésből, s így alighanem arra is ügyelt, hogy a kívülről érkező nevelő miféle kvalitásokkal érkezik. A messze földön híres hitszónok, Szoboszlai Pap István, pártfogásánál aligha kellett jobb ajánlólevél.
Nagylónyán bujdosott tehát Károly bácsi (csak nekem bácsi, hisz akkoriban még harminc se volt), és nem is egyedül. Hat hétig a nagylónyai kastély padlásszobájában bujkált a mi Menyhértünk is (aztán sikerült Párizsba jutnia), továbbá Horváth Mihály a forradalmi kultuszminiszter és jeles történetíró, akit mikor odébb kellett állnia, a környék kálvinista lelkészei kézről kézre adtak tovább. A menekülő katolikus püspököt a helvét hitűek! Hogy rajtuk kívül még kik rejtőztek a birtokon, azt Florentina asszony könyvéből lehetne kibogarászni. Az írás Ecsedy Károlyt „komolynak” tartja, aki „úgy alszik, mint a nyúl, félszemét mindig nyitva tartja”.
Magától értetődik, hogy egy bujdosónak félszemmel kell aludnia, akár a Lónyayak birtokán, akár a környék mocsaraiban hajtja álomra a fejét. Hogy ott is bujdosott, azt talán nem csak a név, a nagyanyám meséiben oly sokszor emlegetett Ecsedi láp miatt képzelem. A vidék tényleg olyan lehetett, mintha a menekülők számára találták volna ki. Föl sem kéne ütnöm Jókai könyvében, az Egy bujdosó naplójában A mocsárok rejtekhelye című fejezetet, nagymama meséit felidézve megjelenik a táj is.     
Ecsedy Károly Nagylónyán maradt akkor is, amikor már nem kellett bujkálnia, mert – az apám által megtalált temetési beszéd szerint „a megüresedett nagylónyai lelkészi állásra a beregi traktus őt nevezte”.
A régi protestáns lapokat böngészve, megtudható, hogy Ecsedi Károly apja, Ecsedy János (neje Dikó Julianna) is lelkész-tanár volt. Az 1839-ben létrejött  Nagy-Becskereki Egyesült Protestáns Nemzeti Iskola létrejöttében jeleskedett („Minél nagyobb szorgalom, kitürés és fáradhatlanság kívántatik az illy nemű tanításhoz, annál szebb füzér szövetik az oktató halántéki körül, szülők, népnevelés és nemzetiség nevében.”) De megvannak Ecsedy János szülői is: nemes Ecsedy Sámuel és Erdei Fekete Erzsébet. Bele sem merek gondolni, hogy őket hányad fokozatú déd-ük-szép… névvel kéne illetnem, de a Sámuel név azért szöget üt a fejemben. Találok ugyanis egy Ecsedy Sámuel nevű debreceni teológus diákot, aki kollégává, vagyis festőművésszé avanzsált. A Bihar megyei Eszlárról, való fiú az 1861-62-es évben a bécsi Képzőművészeti Akadémia festészeti előlkészítő szakosztályának hallgatója volt. A debreceni kollégiumban főleg arcképeit őrzik; Thököly Száváét, Sinay Miklósét és persze Csokonaiét. Amikor 1863-ban, 28 évesen meghalt, mint festészetünk nagy ígéretétől búcsúztak tőle az újságok. A többi Ecsedy – olykor az Ecsedi, Etsedi, Etsedy nevet használva  – inkább prédikátorként buzgólkodott, az 1700-as évek elejétől kezdve őrzik nevüket a históriák.
De vissza nagymama nagypapájához. Illetve inkább a nagymamához. A bujtogató bujdosónak tizenhárom gyermeket Gábor (1857), Mária (1859), Emilia (1860), János (1862 – 1916), Róza (1864), Erzsébet (1865), Péter (1867), Móric (1871), Kornélia (1872), Ilona (1873 – 1955), Flóra (1875), Ida Vilma (1878 – 1964), Béla (1884 – 1884) szülő asszonyságot Rákóczi Máriának hívták, de arra, hogy ő, meg apja, Rákóczi Mihály (nekem üknagypapa) meg a nagyapja, Rákótzi János (szépnagypapa) a vezérlő fejedelmet adó családból való volt-e, noha nagymama váltig állította, semmi érdemleges anyagot nem találok. Bizonyítéknak édeskevés, hogy a Beregszászban fölállítandó Rákóczi-szobor adományalapjába Ecsedy Károly küldte a legtöbb pénzt, legalábbis Nagylónyáról. Az meg még annál is kevesebb, hogy ha nagy hangon énekelni kezdtem, hogy Vak Pali, vak Pali mindent lát, azonnal lepisszegtek, ami szólhatott ugyan a tartalomnak, de az is elképzelhető, hogy csak intonációm szokásos kritikája volt.
A rengeteg gyermeket szülő Rákóczi Mária 1889-ban halt meg. Ecsedy Károly miután összes fiát és lányát, köztük dédnagymamánkat kiházasította, újra kedvet kapott a nősüléshez. 1898-ban feleségül vette a Budapesti Hírlap többnyire Június álnéven publikáló szerkesztőjének, Zilahi Kiss Bélának húgát, Bertát. Az új feleség 36 évvel volt fiatalabb. Hogy apám ismerte-e, nem tudom (1939-ig élt), de Június-könyv van a hagyatékban: természetesen a Katona Józsefről szóló.
Károly bácsi sokáig élt, a Nagy Háború kitörését is megélte. A galíciai vereségek s Przemyśl ostroma táján, amikor mindenki az orosz betöréstől rettegett, így nyugtatta a nagy famíliát: Majd szóljatok, ha itt lesznek, kimegyek és beszélek velük. Ismerem őket, hisz ’49-ben már találkoztunk.
De nagyon elkalandoztam, A korrupt miniszterelnököt kéne… nem is tudom… talán megvédeni? Elgondolkodtató, hogy miután a miniszterelnökségről lemondott, vagy inkább lemondatták – saját pártja vonta meg tőle a bizalmat –, ő maradt a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Szívesen mondanám, hogy azért, mert olyan kiváló tanítója volt, mint az ükapám; de inkább azt kérdezem: vajon lehet-e korrupt elnöke a tudós testületnek? Vagy talán azok a vádak nem is voltak annyira komolyak?  Bárhol kapargatom, elég súlyos vádpontok kerülnek elő, amelyek ha nem is mindig fedik pontosan le a korrupció fogalmát, de azért a részrehajlás, a hűtlen kezelés, a mutyizás, az ügyeskedés, a protekcionizmus, a svindli, a panama, az átláthatatlanság, a hivatali visszaélés, az összejátszás mégiscsak eszünkbe juthat róluk. Mindebbe persze nem mindig és nem feltétlenül buknak bele a politikusok. Abba viszont már egy Lónyay Menyhért is belebukhat, ha nálánál is nagyobb cápával találkozik. Meggondolatlanság volt az Andrássy-birtokok felé menő gömöri vasút helyett a saját földjein átfutó, szinte „családi vasútnak” számító, és különösebb gazdasági hasznot nem hozó Nyíregyháza-Ungvár Vasút megépítését annyira szorgalmaznia.

MASZKABÁL...

 Maszkaország maszkanépe maszkabálra érkezik,

Maszkban jön a főminiszter és magától értetik,

Hogy maszkot hord a maszkévben az egész maszk kabinet,

Maszkhiányra hivatkozni mától fogva nem lehet,

Megérkezett Kínából a rég óhajtott maszkimport,

Maszkulin és feminin maszk, tele minden maszk szakbolt.

Van maszk térdre, fülre, hasra, hónaljra és könyökre,

Vehetsz maszkot, ideiglenest, de van maszk már örökre.

Maszkhét, maszkhó, maszkesztendő, maszkmárcius, maszkmájus,

Van készleten maszkmosoly is, szende, kacér és bájos.

Maszkahétfő, maszkcsütörtök, maszkakedd és maszkpéntek,

A maszk immár nem eszköz, több a maszk, a maszk cél lett.

Új, kalászos maszkcímerrel jön ki a friss alkotmány,

Maszkszabályt és maszkatörvényt rendel el maszkkormány.

Maszkvármegye maszkispánnal, maszkrégió, maszkváros,

Maszkcseréhez maszkutalványt kérni már most tanácsos.

Mert van itt maszk mindenféle, nemzeti és liberál,

Az ellenzék szemellenzős maszkok mögül kiabál.

A csőcselék kint az utcán handabandáz baszkmaszkban

Azt írja egy maszkújság, hogy maszkországban katyvasz van.

Interjúkat készítenek maszkelvtársnál, maszkúrnál,

Azt állítják mind a ketten, hogy a másik maszturbál.

Maszkaleckék, maszkbrosúrák, terjed száz maszk-bölcselet,

Maszkamúltra maszkajelent álmodni hogyan lehet.   

Ki gondol rá, maszkév múltán, hogy a jövő majd mit hoz,

Addigra a maszkvalóság hozzáforr az arcunkhoz.

RINÓK A FINISSZÁZSON

A Klebelsberg Kultúrkúria Távlattani leckék című kiállítása egy egész teremnyi képet szentel az orrszarvúknak. Valójában egyetlen rinocéroszra, a művészettörténet leghíresebb állatábrázolására utalnak a képek; Albrecht Dürer híres fametszetének parafrázisait állítottam ki. Hogy miért fontos számunkra, grafikusok számára a rinó, és miért tartja számon őket a kultúrhistória, erről szól majd a sok képpel kísért előadás, amelyből kiderül végre a pótszarv titka, meg az, hogy voltaképp én is rinocérosz vagyok...Klikk!!!
Az előadás 2026. május 7-én, csütörtökön 6 órakor kezdődik, s egyúttal ez lesz a tárlat záróeseménye, a „finisszázs” is. A belépés díjtalan.