GRIMM VINCE PORTRÉJA - KANITZ FÜLÖP RAJZA?

Az egyetlen Grimm Vincét ábrázoló portré a lipcsei Illustrirte Zeitungban 1850-ben  jelent meg.  A félalakos ülő képen egy nagybetűs feliratot tart kezében: VÉDEGYLETI TAG. Az eredeti rajz, szinte biztos, hogy korábban készült, hiszen 1850-ben a Védegylet már rég nem létezett, s a hírét is elradírozta a történelem. Az elképzelésem az, hogy a kép1845-ből való. Ebben az évben, s szintúgy Lipcsében megjelent egy könyv, mely a magyar Védegyletet mutatta be, s a német lapokban rázúdított támadásoktól próbálta, nem is sikertelenül védeni. Ha jól számoltam, 44 vádpontot ellenében olvasható a könyvben – melynek címe Der Ungarische Schutzverein – átgondolt cáfolat. A Der Ungarische Schutzverein, vagyis A magyar Védegylet címoldalán csak a kiadó neve, Otto Wigandé volt feltüntetve. Arról, hogy e könyvet ki írta, nem volt említés. Úgy gondolom, hogy Grimm Vince volt a szerző, s talán a Védegylet feliratot tartó arcképe is e könyvhöz készült, abban kellett volna megjelennie, de aztán, ahogy a név, végül a kép is elmaradt; s csak öt évvel később jelent meg.  

A következő kérdés, hogy vajon ki rajzolhatta a képet Grimmről. Fehér Géza: Kanitz  Fülöp Félix „a Balkán Kolumbusa” élete és munkássága című 1932-ben megjelent könyvében azt olvasom, hogy a kiválóan rajzoló – akkor még Kánicz Fülüpnek hívott – árva óbudai fiú1843. május 1-én, tehát 14 éves korában beállt Grimm Vince litográfiái intézetébe greveur practikant-nak, vagyis rajzoló tanoncnak, ahol 1847. április 15-én kiállított bizonyítványa szerint salair lett belőle, tehát fizetett alkalmazott (?) Fehér Géza arra is utal, hogy a rajzolás mellett hegedülésben is kiváló Kániczot a szalonját látogató értelmiségiekkel is összeismertette Grimm, sőt a felszabadulásakor adott menlevélben  ügyes, talentumos, a művészetet szerető, jómodorú fiatalembernek írta le. Kánicz ezután Bécsbe ment, ahonnan mint grafikus a lipcsei Illustrirte Zeitung külső – levelező – munkatársa lett, s az is maradt élete végéig. Első lipcsei rajza már 1848 decemberében megjelent, amely a forradalom során felgyújtott bécsi Hofburgban a lángoló könyvtárépületet mutatja. Legfontosabb illusztrátori ténykedése alighanem az a 42 kép – szinte képregény – amelyet a lipcsei újság megbízásából Ferenc József és Erzsébet északitáliai utazásairól szóló tudósítások mellé rajzolt. A képeket nézegetve úgy képzelem, hogy alkotójuk, és az, aki a Grimm portrét rajzolta azonos lehet – noha némileg nehezíti a „bizonyítást”, hogy a postán kapott rajzokat a Illustrirte Zeitung helyben dolgozó xilográfusai metszették fába, vagyis a stílusjegyek csak másodkézből ellenőrizhetők. 

 (A tíz gyermekes óbudai családból származó Kánicz Fülöp – Grimm Vincéhez hasonlóan – sosem nősült meg, sosem alapított családot.) 

KARI PIIPPO EMLÉKPLAKÁT

Ma osztották ki Moszkvában a „Zalataja pcsela” (Золотая пчела) magyarul Arany Méhecske névre hallgató Nemzetközi Grafikai Dizájn Biennálé díjait. Az „Itt és Most” kategória díját a Kari Piippo emlékére készített plakátom nyerte.

HERR GRIMM ÚR ...

A LEPKEKERGETŐ LIBA

avagy „aprótseprőségek” a 260 éves Fazekas Mihály ürügyén

       Túlnanról akará megvizsgálni – kevés mosolyt fakasztóbb halottparentáló költeményt tudnék felidézni, mint az épp 260 éves Fazekas Mihályét, amelyet druszája, Csokonai halálára szerzett, noha belátom ahhoz, hogy 2026-ban humort leljek benne, szükségeltetnek az elmúlt századok által kifőzött ízléshígító párlatok; s valami csekély rész tán a velem született szarkazmusnak is felróható.   

Él-é a síron túl vagy nem az emberi lélek?

Ezt a kérdések kérdését a mi Vitézünk

Fejtegeté; de mivel nem akadt nyitjára elölről,

Túlnanról akará még megvizsgálni. Azonnal

Kettényílt az örök titok kárpitja előtte...

Ő bément s széjjelnézett. Látván a halandók

Gyenge világa elől elrejtett mennyei pompát,

Gondolatit szárnyára vevé a lelki dicsősség,

És ő még fül nem hallott szent angyali hangú

Énekek énekein kezdé dicsérni az élet

Felséges voltát, mely várja az emberi lelket.

Megtetszett kedves zengése az angyali karnak

S mennyei múzsának lelkét ottfogta. E halmot

Hamvai tisztelik, és gyönyörű munkái hazáját.

      Belátom, nem nagyon illő az „afectált cynismus” – ily magasztos pillanatban pláne nem –, meg is követnélek, főhadnagy Fazekas Mihály; ám ahogy főt hajtok egyetlen hiteles arcmásod előtt, újra csak mosolyognom kell. A „hiteles” portré története ugyanis oly megejtő, hogy tán már te sem tudod bajszod mögé rejteni a nyájas mosolygást. A képet ifjabb Diószegi Sámuel festette, kit apjának, a neves botanikusnak halála után Fazekas nevelt föl, csakhogy a kép 1873-ban, vagyis 45 évvel a nevelőapa halála után készült. Barabás Miklósról, a híres festőről beszélték, hogy ily hosszú idő múltán is képes volt emlékezetből portrét festeni, csakhogy Diószegi nem festő volt, pláne nem Barabás, hanem kereskedő, s az arckép úgy készült, hogy Bécsben, ahol élt, meglátott az utcán egy bajszos magyar (?) férfiút, aki a nevelőapjára emlékeztette, s őt kérte föl modellnek. Vannak, akik úgy pontosítják a történetet, hogy nem csak a bajszosnak fizetett az amúgy jómódú Diószegi (ki kis híján a polgármesterségig vitte Bécsben), hanem Carl Heinrich von Binzer neves festőművésznek is, s így inkább ő a debreceni Kollégium arcképcsarnokában függő kép alkotója. Abban, hogy az „első nagy népies költő” státuszát kiérdemelje Fazekas, a mezopotámiai előzmények nyomán hexameterekben költött Lúdas Matyi alcíme mellett – eredeti magyar rege – sokat segített ez a hortobágyi csikósra hajazó, ismeretlen bajszos parasztembert ábrázoló kép. Egyéb népies jelzővel illethető műve ugyanis nem nagyon van a jeles költőnek.

      A hasonlóságról ma már nehéz lenne véleményt mondani, de hogy Diószegi mégis törekedett rá, azt egy apróságban mégiscsak megmutatkozik. Fazekas bal kezét úgy ábrázolta, hogy a hüvelyujj helye takarásban legyen; azon a kézen ugyanis nem volt hüvelyk, azt egy csatában ellőtt egy janicsár.  

      De vissza a Csokonai halálára írott vershez, melyet legfőképp a benne megénekelt halom miatt citáltam, mely Csokonai Vitéz Mihály hamvai fölött emelkedett. Az, hogy a halomra méltó emlékmű kerüljön, nem csak a debreceniek óhajtása volt, hanem az ország legfontosabb kulturális intézménye is pártolta a tervet. Ezt az egyszemélyes intézményt a 19. század elején úgy hívták, Kazinczy Ferenc. Kazinczy 1806-ban a Hazai Tudósításokban nem csak adakozásra buzdított, hanem azt is pontosan megírta, milyen lesz a síremlék. „A kő, (úgy végeztük-el azt egymás között) nem a’ medencés piedesztálok igen is közönségesé vált formájára lészen állítva, hanem a’ Régiek szép eggyszerűségében (simplicitas, Einfachheit). A’ márványba metszett Írást e’ kevés, de sokat jelentő szók teszik: Csokonai Vitéz Mihálynak hamvai született 1773. Novemb. 17-d, megholt 1805. Januar 28-d. Árkádiában. Éltem. Én. Is’ A’ monumentum’ felső részében pedig a’ Lepe – (rút és közönségesebb neve: Pillangó) – fog lepdesni.”

      A rút és közönséges szóra, tudniillik a pillangóra hamarosan visszatérek, előbb azt kéne megérteni, hogy a Vergilius óta sokszor idézett, „művészetek hazájára” utaló, s a klasszicizmusban Poussin, illetve Goethe és Schiller révén szinte klisévé vált „Et in Arcadia ego” kifejezés miféle indulatokat szült Debrecenben. Mert a debreceniek kikérték maguknak, hogy Árkádiát az ő városuk kapcsán emlegessék, hisz az tudvalévő, hogy az szamárlegelőt jelent, legalábbis az általuk előhalászott Barthélémy könyv – Az ifju Anacharsis utazása Görögországban – szerint. A válasz nem csak műveltségük fitogtatására (az ellenoldal szerint persze műveletlenségük bizonyítására) volt jó, de arra is, hogy az irodalom finnyás széphalmi ura elé végre kesztyűt vessenek. Még hogy szamárlegelő?! Petőfi is nagy költő volt, de neki sincs megbocsátva, amit Debrecenről írt, hogy tudniillik a nemzet függetlenségét nem lett volna szabad olyan városban proklamálni, hol a házak kapujára ez van írva: „A ki bejön az udvarra, tegye be az ajtót, mert kimegy a disznó.” Már attól is betelt a pohár, hogy Csokonai halálakor Kazinczy fölajánlotta, hogy a vállalkozna a költő munkásságának kiadására, de úgy, hogy előtte átfésülné azt. Megtisztítaná az ártékony kálvinistaságtól és „debrecenyiségtől”. „Csokonai minden bizonnyal igen jó fej (hm: jó fej – ezt azért ma is csettintést érdemel!) és a legszerencsésebb poétai zseni volt; de ki nem látja azt, hogy sok munkája merő szemét?” Kazinczy következő tévedése az volt, hogy e tisztogató munkához társként Fazekas Mihályt akarta megnyerni. Azt a Fazekast, aki poétaként tisztában volt vele, hogy elhalt barátjának költészete galaxisokkal nyúlik Kazinczyé fölé; és akinek nem volt az elmúlt egy év elég, hogy a Lúdas Matyi kapcsán kapott bírálat tüskéit mind kihúzkodja bőre alól. Az elhúzódó és elmérgesedő „pennaháborúról” – Árkádia-perként tartja számon az irodalomtörténet – nincs mit többet beszélni. A „monumentum” végül más lett, mint amit Kazinczy akart, feliratából kimaradt Árkádia, és nincs rajta a „lepe”; igaz ezt sem Kazinczy, sem Fazekas nem ellenőrizhette, mert 1836 nyarán, mikor a síremléket fölállították, már egyikük sem élt.  

      De mi lehetett a baj a pillangóval?

      Mai fülünk poétikusabb szónak érzi, mint a lepkét, a Kazinczy által ajánlott lepénél meg pláne. Vajon használja azt még valaki? Amikor Kazinczy kikelt a pillangó ellen, akkor kezdte épp egy másik alföldi városban, Kecskeméten talán legszebb versét, a Vágyat Katona József ezzel a sorral: „Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek?” És ott szállongott hamarosan a Szép Ilonkában tarka valójában, és a Toldiban is, mint az álom allegóriája. Nehéz követni, hogy az egyes vidékeken használt szavak mi módon épültek be a köznyelvbe, vagy váltak részévé az irodalmi nyelvnek. Az ország északkeleti régiójában otthonos, s az ottani nyelvet preferáló Kazinczynak általában sikerült meggyőznie az ország más területein élő irodalmárokat egy-egy szerinte rút szó elhagyásáról, de a pillangó esetében nem járt sikerrel. Olyannyira nem, hogy a legszebb szavakat kiválasztó szavazásokon szinte mindig az élbolyban végzett, 2006-ban legelső lett. (Amikor az írásban idáig jutottam, hogy fontoskodásom hitelesebbnek tűnjön, a ChatGPT szép-szó listáját is kikértem, s ott is dobogós volt a pillangó.)

      A Lúdas Matyiban nem szerepel sem pillangó, sem lepke. Pontosabban Fazekas Mihály versében nem bukkan fel, a Dargay Attila által jegyzett rajzfilmben azonban igen. Rögtön a nyitó jelenetsorban Matyi lúdja hosszasan kerget egy lepkét, majd miután elkapta, nagyvonalúan el is engedi, hogy helyette réti virágból költő-homlokra való koszorút fonjon, magától értetődő természetességgel saját hosszú nyakába akassza, majd könnyedén a fűbe ejtse, amikor továbbindulnak. Látszólag nincs dramaturgiai funkciója a jelenetnek; első, spontán magyarázat gyanánt műfaji eligazításnak mondanám, az eposznyitó invokációk fölötti tréfás évődésnek, különösen, ha eszünkbe jut, hogy az újra szabadon szárnyaló lepke neve, a  pszükhé, a görögöknél még egyszerre jelentett pillangót és lelket, vagyis animust, s általa máris megérkezhetünk az animációhoz. Animációs filmet fogunk tehát látni, ezt tudatosítja a pillangós jelenet, olyan filmet, amely nem a valóságot, az álmokat utánozza – s általa akár Dzsuang-szi kétezer éves álom pillangójáig tágítható a kör. Hogy a meglepő dimenzióváltás nem légből kapott, azt a jeles Fazekas monográfus, Julow Viktor nyomán merem megkockáztatni, aki 1966-os Lúdas Matyi évezredei című tanulmányában a téma még ennél távolabbi előzményeiről is hírt adott.

      De elegendő magyarázat-e a lepke-jelenetre ez a játékos műfaj-utalás? Nehogy véletlenül túl komolyan vegyük, odakerült a végére egy apró, ellenpontozó mozzanat (vajon a forgatókönyv szerzői, Dargay Attila, Nepp József és Romhányi József közül kinek az ötlete lehetett?), a lepkekergető társat beérő Matyi hiába nógatja továbbindulásra a madarat, az lúdtalpát mutatva jelzi, hogy neki ennyi elég is volt, ő bizony nem megy tovább, így a fiú kénytelen ölbe kapni, hogy végre elkezdődhessék a film. 

      Talán a belé fektetett túlzó energiák miatt vélem úgy, hogy másként is megfejthető a lepke-jelenetsor. Az alig több, mint egy órás film 66 másodpercét teszi ki, amit a szakmabeliek inkább úgy mondanának, 1584 kocka, amelyhez a korabeli, hagyományosnak mondott technikának megfelelően kb. 700 pauszrajz kellett, ugyanennyi kifestett cell, és 6 háttérkép, vagyis legalább hat-nyolc ember több heti munkája. A computer-filmezés korából visszanézve elképesztő „melódia” (Gyulai Líviusz szava).

      Az 1977-ben befejezett Lúdas Matyi volt a legelső animációs film, amelyben dolgoztam. A film miatt kerültem 1975-elején a Pannónia Filmstúdióba. Gyulai Líviusz a főiskolai „kipakolást” (így hívták a diploma-kiállításokat) látva hívott meg, alakítsuk együtt ki a film grafikai stílusát. Más kérdés, hogy csak az első évben dolgoztunk a filmben, a Líviusz által javasolt rendkívül aprólékos „pontozós” tollrajz technika oly lassú volt, hogy inkább a Nepp József féle gyorsabban kivitelezhető festőibb világra váltott a filmrendező Dargay. A lepkekergető első jelenetet nagy húzós hátterét azonban először mi csináltuk meg. A „húzós” szó itt nem a munka nehézségére utal, hanem azt jelenti, hogy egy nagyon hosszú papírcsíkra festettük-rajzoltuk a tájat, amelyet később az operatőrnek a kamera alá szerelt trükk-asztal sínjein kellett „elhúznia”, hogy a kívánt „svenk-hatás” létrejöjjön. A hosszú képet egy kocsmapult méretű rajztáblára feszített papíron kellett rajzolni, úgy, hogy a lap egyik oldalán Líviusz, a másikon én „pöttyöztem”, és lassanként haladtunk egymás felé. Hogy a jelenet értelme szóba került-e köztünk; ki tudja már!?

      Akkor is beszélgethettünk róla, amikor, még a rajzolás előtt, Dargay Attila és Líviusz társaságában elautóztunk Nagyvázsonyba, mert Döbrögi kastélyát az ottani Kinizsi-vár alapján képzelte el Attila, akinek tusculánuma épp a szomszédban, a Nagyhegyestű oldalában volt. Az autót Somfai István a stúdió fényképésze vezette. Sok minden szóba került négyünk között, de a pillangóra valahogy nem emlékszem. Dargayról talán efféle dramaturgiai „túlgondolás” nem is volt feltételezhető, ilyesmire a stúdióban leginkább Jankovics Marcellnak volt hajlama, de ő a Lúdas Matyinak „csak” figuratervezője volt (és mellesleg társam a plakáttervezésben).  

      Ha ki szeretnék okoskodni valami elfogadható magyarázatot, vagy legalább egy-két kerek mondatot, amellyel lezárhatom ezt az eszmefuttatást, akkor a film irodalmi szakértőjének, a már említett Julow Viktornak a tanulmányait kéne segítségül hívnom. Úgy képzelem, az ő Fazekas melletti állásfoglalása a pillangókergetés, de abból, hogy a lúd végül mégis szabadon engedi az elfogott lepét, sőt egy vadvirágokból font koszorút is hagy a mezőn (utalásként a Tövisek és virágokra), talán egyfajta késői elégtétel is kiolvasható a megbántott Kazinczy iránt.

      Jó lenne kifaggatni a nagyvázsonyi kirándulás többi résztvevőjét, föl tudják-e idézni, esett-e szó pillangókról, lepkékről vagy hasonló lényekről azon a hosszúra nyúlt napon, de már egyikük sem él. Legföljebb az autó ötödik utasát, a vérengző Pinochet elől hazánkba menekült chilei grafikuslányt, Amayát kérdezhetném, de akkor ő még alig tudott magyarul; igaz, iparkodott mielőbb megtanulni. Egy fehér ludat látva például így kiáltott föl: nézzétek, patyolat! Öreg olvasóimnak tán nem kell magyaráznom, hogy a ruhatisztító cég táblájára írt feliratot, és a fölötte megjelenő hattyús emblémát kapcsolta össze. 

A Forrás folyóirat októberi számában megjelent írás.

TABIA HARMINCKETTŐ

Szentpétervár híres független könyvesboltjában, a  „Podpisnye Izdaniyában” Alekszej Konakov mutatta be oroszra fordított Páternoszterem. Köszönet érte. „Cserébe” megpróbálok írni a magát „szovjet mérnökként” bemutató Konakov (olyan mérnök, aki homlokegyenest mást csinál, mint ami a dolga lenne, ő például regényeket ír) legújabb könyvéről, a 2025-ben megjelent Tabia harminckettőről (Табия тридцать два). A műfaji meghatározás szerint a könyv disztópikus sci-fi, de alighanem csak azért, hogy kiadható és forgalmazható legyen – igaz, lefóliázva és 18+ jelzéssel ellátva. A történet szerint egy szomszédos ország hadserege súlyos katonai vereséget mér Oroszországra, aminek hatására teljesen elszigetelődik a nyugati világtól, és az ENSZ 100 éves szigorú karantént vet ki rá. Radikális belső átalakulás veszi kezdetét, amelyet a könyvben „Újraalapításnak” (Переучреждение) neveznek. Az új állam ideológusai arra a következtetésre jutnak, hogy minden történelmi csapásért a klasszikus orosz irodalom a felelős. Puskin, Tolsztoj, Dosztojevszkij és Lermontov műveit betiltják és elégetik. Az irodalom helyét a sakk veszi át. A sakk válik a kultúra, a tudomány, az oktatás és a mindennapi morál alapjává. Az iskolákban Dosztojevszkij helyett Botvinnik, Kaszparov, Szpasszkij és Karpov híres játszmáit elemzik és magolják a diákok. A társadalom szentül hiszi, hogy a sakk tiszta, objektív logikája megszabadítja őket a múlt bűneitől. Alekszej Konakov regénye magyarra még nincs lefordítva, de itt van előttem a dedikált knyíga, szívesen kölcsön adom egy elszánt fordítónak, vagy egy  bátor könyvkiadónak.    

Köszönet a fotókért Kozlov Sándornak.

TABULA SCALATA

 

Egy különleges „anamorfikus” képzőművészeti technika jelenik meg Jókai Mór első, 1846-ban írt regényében, a Hétköznapokban. Olyan kuriózum, amelyről, minthogy képzőművészként magam is kísérleteztem vele, szívesen írok egy kicsit részletesebben is. Dömsödi Góliáth János kastélyát bemutatva így ír „[…] a falakon testes, aranyozott rámákban képek, mik közül néhánynak azon jó tulajdonsága van, hogy ha jobbról nézetik, egy sült főnixet, ha balról, egy krokodiluson ülő szárnyas fiút, ha pedig szemközt, magát a háziurat mutatja, mely ördögi mesterség éleikre állított üveglemezekre történt festés által megy végbe.” A Jókai által leírt, a művészettörténészek által tabula scalatának, vagy Riefelbildnek nevezett képtípus a 19. század elején vált újra divattá Európában.  Azért írom, hogy újra, mert a technika fénykora a 17. századra esett. Magát a kifejezést 1646-ban a jezsuita Athanasius Kircher  vezette be (akit Jókai is említ, igaz, nem az anamorfózisok, hanem egy a szászok erdélyi letelepedését magyarázó monda kapcsán), és egy másik szerzetes, a minimita rendi Jean-François Niceron  1638-ban Párizsban kiadott, La Perspective Curieuse című könyvében már a lépcsős képek szerkesztését is bemutatta rézbe metszett szemléltető ábrák segítségével. A csatolt kép 19 századi munka.  Szemből nézve az 1814. montereau-i csata egy epizódját látjuk, balról ugyanez a kép, magát Napóleont mutatja, ha pedig jobbról nézzük, győztes hadvezérét, Nicolas Jean-de-Dieu Soult marsallt látjuk.

HUGYOZZUNK BELE! (SAKKPARTI A SZIGETEN - RÉSZLET)

… Gorkij másnap kimenekíti Iljicset a szigetről, bár az is lehet, hogy inkább a többi emigránst menti meg tőle, amikor hirtelen ötlettel fölajánlja, nézzék meg Pompejit. És a Vezúvot, toldja meg a tűzhányóban végre méltó társat remélő Lenin. A hórihorgas, lobogó hajú író (szandálban, napszemüveggel) és a mokány kis ember (a nevezetes szókratészi homlokot zsebkendővel törülgetve) tényleg fölkapaszkodnak egészen a kráter széléig. A két évvel ezelőtti kitörés tönkretette a nevezetes siklóvasutat, a funicolárét, így aztán a fiákeresek végállomásától valóban kapaszkodniuk kell. Úgy megy minden, ahogy Goethe idején (háromszor is meghágta a hegyet), nyalka, kékre beretvált arcú nápolyi parasztok várják a kirándulókat, a derekukon vastag bőröv hosszú fogantyús szíjjal, abba kell megkapaszkodni, és indulhat az izomlift. „Funiculì, Funiculà” – dalolják a hegyi emberek. Olyanok, akár a burlákok a kokkolai Repin képén. Az utasok összenéznek: elkel a segítség. Az író két évvel öregebb, épp negyven, súlyos tüdőbaja van, legalábbis így sajnáltatja magát az ínségesnek éppen nem nevezhető itáliai számkivetettség idején, Lenin betegségével meg már megismerkedhettünk. A tébécével dicsekedni illik, a szifiliszt titkolni kell. A tüdőbajhoz intellektuális és romantikus tartalmakat társítottak, az érzékenység, a szenvedélyesség és a kifinomultság betegségének tartották. A tuberkulózisra jellemző beesett, sápadt arcok és a sovány, göthös alakok divatossá váltak a 19. század végi képzőművészetben. A gyógymódjavallatok pedig – mediterrán utazás és gyakori, izzasztó szerelmi aktusok – kifejezetten kívánatossá tették ezt a betegséget. Keats, Poe, Chopin, magyarázza panyókára vetve kabátját Gorkij, s egy percre megpihen a lávaömleny kaptatóján. Hogy átélhetőbb legyen a tanítás, nagyokat harákol, hosszúkat köp, vagy csak beleköhög az inge ujjába: Csehov, Kalinyikov, Petrov. Tébécében még meghalni is jó (csak maláriában és párbajban jobb, ahogy Byron és Puskin tette). Az örökletes tüdőbaj mellett még egy tüdőlövéssel is eldicsekedhetne, bár a dolog hősi pátoszát némiképp csökkentené, hogy nem csatában, nem is párbajban szerezte, hanem csak egy ügyetlen öngyilkossági kísérlet eredményeként kötött ki tüdejében az ólomgolyó. Azt persze hiába reméli, hogy Lenin majd meghatódik és kitárulkozik. Hogy feltárja ő is a betegségét. Az ő baja közönséges és megalázó. A testi szenvedés szentsége, emelkedett teologikuma nála szóba sem jöhet. Nemcsak az bosszantja, hogy halálos beteg, hanem hogy ezt nem tudhatják róla. Hogy nem teheti közhírré, hisz a halállal való közvetlen kapcsolatban intellektuális fölény rejlik, a kiválasztottság bélyege. Akinek a túlvilágon már foglalt helye van, azt az innensőn előjogok kell, hogy illessék. A közhiedelem a betegségek okát az emberi morálban kereste. A korabeli elméletek szerint a betegség úgy van az ember jellemébe írva, ahogy az ítélet a bűnözőkre szabva, és a szifilisz bizony jócskán elmarad a tüdőbaj romantikus eleganciájától. Arról nem is beszélve, hogy a tüdőbeteg könnyű, eszményi, átszellemült halálra számíthat, a szifiliszes viszont… Hej, pedig micsoda neveket sorolhatna ő is: Rettegett Iván, VIII. Henrik, Bonaparte Napóleon! Milyen bőséges penitenciakészlet áll a Teremtő rendelkezésére! Turkálhat benne, válogathat kénye-kedve szerint. És persze kacaghatja a gyógyítók ügybuzgalmát.   

       Meg a két férfit, akik  végre felérnek a kráter peremére. Itt már az alvilág gőzeit kell lélegezni. Az ő bajukra ugyan nem javallt, de köszvényre vagy kötőhártyalobra állítólag hasznos lehet. Belenéznek a lábuknál ásító sötét fortyogásba és nagyon-nagyon jelképesnek érzik a percet. Olyannak, amit valahogy meg kell örökíteni. Valószínűleg egyszerre jut eszükbe a megoldás, bár Lenin szerint az író veti fel, Gorkij szerint viszont az Öreg proponálja: hugyozzunk bele! Már gombolják is a sliccüket. Egy csöppet persze zavarban vannak, nem is indulnak be rögvest a csatornák, koncentrálni próbálnak, egymást lesik a szemük sarkából, nekünk meg marad a belehelyezkedés a skurcos nézőpontokba, meg marad a gondolatolvasás. Ilyenkor persze a krónikás éppúgy feszeng, akár az olvasó, próbálna gyorsan túl lenni a dolgon, de van, amit nem lehet siettetni. Sőt, mentül jobban siettetnénk, annál lassabban megy. Lenin az alacsonyabb, vagyis közelebbről szemrevételezheti az író szerszámát. Hosszú, kajla muzsikfütykös. Az a fajta, amelynek mérete nem sokat változik az erekció során. A langaléta Gorkijnak jócskán előre kellene dőlnie, hogy ő is lásson valamit a lényegesen kisebb lenini szervből, ő persze sokkal szemérmesebb ennél. Még abba is bele szokott pirulni, ha egy múzeumi akt kerül elé, testiségre utaló szó, pláne obszcén kifejezés pedig nagyítóval sem található a regényeiben. Mivel a kráter peremén amúgy sem túl biztonságos dülöngélni, ne is hagyjuk neki. Tudjuk így is, mire kíváncsi. Két szóbeszédet szeretne ellenőrizni: tényleg szifiliszes-e Iljics, és vajon tényleg zsidó-e? Alighanem, ha a látószög megfelelne, akkor sem kapna kielégítő feleletet, mi meg akár a gorkiji nézőpont felvétele nélkül is megkockáztathatjuk a válaszokat. Tudjuk, hogy a betegség jelen stádiumában, abban az évekig húzódó latens állapotban, amelyben több mint tíz éve él Lenin, már nincsenek szemmel látható jelei a szifilisznek. A kór persze javában dolgozik, de már rég nem a pénisz van a támadás centrumában; nincsen mit nézni rajta. Nem érdemes vizslatni a körülmetélést sem. Ha számon tartja is Lenin az anyai dédnagypapát, a zsitomiri Mozesz Blankot, korántsem büszkélkedik vele. Pravoszláv szokásoknak megfelelően keresztelték és iskoláztatása is a korabeli orosz hagyományok szerint zajlott. Valószínűleg eszébe sem jut, hogy szorosabb kapcsolatba kerülhetne Marxszal, ha kigöngyölné a teljes családfát; pontosabban nem jutna eszébe, ha nem épp mostanság emlékeztetné rá a cári titkosrendőrség agyafúrt módszere. Ekkortájt, az 1905-ös forradalmat követően, kezdik el ugyanis terjeszteni a Cion bölcseinek jegyzőkönyvét. Az Ohrana műhelyében készített pamflet egy világméretű zsidó összeesküvéssel próbálja kapcsolatba hozni a forradalom illegalitásba kényszerült irányítóit, s bár a célközönségnek csak töredékét érik el (nincsenek oly sokan oroszföldön az olvasni tudók), érthető módon konspirációs követelmény lesz a származás titokban tartása. A pártban a bolsevik – mensevik ellentétet olykor orosz-zsidó szembenállássá egyszerűsítették, amiben Lenin semmi kivetnivalót nem talált. Esze ágában sem volt tiltakozni, amikor az általa éppen fölkarolt Sztálin (a pártban már az Öreg bal lábaként emlegették) ilyeneket írt: „A mensevik frakció – színtiszta zsidó frakció”, a „bolsevik frakció viszont: orosz frakció”, ezért „nekünk, bolsevikoknak van egy ötletünk: pogromot kéne rendezni a párton belül!”. Ha meg is mosolyogta a ravasz logikai csavart, ahogy a sárga szemű kis grúz orosszá avanzsál a mondat végére, alighanem imponált neki a zsidóellenes nekivadulás, sőt talán még tüzelte is. Sztálin a londoni pártkongresszusról írt beszámolóban jött elő a progrom-ötlettel, London legnagyobb sztárja pedig kétségtelenül Trockij volt. Nem elég, hogy zsidó, annak is látszott, s nem elég, hogy forradalmár, úgy is nézett ki. Karcsú, jóképű férfi, lobogó sörény, széles homlok, határozott arcél, villogó divatos szemüveg, ráadásul olyan karizmatikus szónok, hogy ellenfelei is fölállva tapsolják. Egyszerűen nem lehet nem zsidózni, ha az ember föl akarja venni vele a versenyt. Zsidózni kell! Lenin meg is hívatja Sztálint mindegyik kongresszusra.