ESCHERREL PÁRIZSBAN

 

Egy kedves párizsi ismerősöm üzent, hogy a Monnaie de Paris museumban a nagy retrospektív Escher kiállításon látta, hogy én is ott vagyok. A mester munkái mellett néhány olyan képzőművész művei is kikerültek a falakra, akik előzményként, vagy utózmányként kapcsolatba hozhatók M. C. Escherrel. Előzményként ott volt Piranesi, kortársként Reutersvard, utódként pedig szerénységem a Lépcsők című lappal. Mivel a november óta látogatható tárlat csak március elsejéig lesz nyitva, igyekeznem kellett. Igencsak meglepett, hogy hányan kíváncsiak még ma is Escherre. Hét végéig minden jegy elővételben elkelt, tárta szét kezét a kapuőr. Kénytelen voltam bevallani, hogy az egyik teremben, valahol a kiállítás vége felé tőlem is ki van akasztva valami, így aztán végül szerencsésen bejutottam. A Lépcsők (néha Az idő látképei címmel is ki volt már állítva) az itáliai Maurits Collection anyagábólé került át a párizsi kiállításra. A Maurits Gyűjteményben úgy tűnik, legalábbis az Internet adatok szerint, hogy több képem is van. A Sarokházat is csatolom. 

 

TÁVLATTAN BAJÁN - ÉS SZEMELVÉNY GÖDÖLLŐN

 

AKIT MEGSZELIDÍTETTEK A KUTYÁK

 

A magyar kultúra napján, január 22-én az újpesti piac fölötti Uprendezvénytérben Csányi Vilmos Megszelídítettek ​a kutyák című könyvének bemutatóját Juhász Anna vezette. A résztvevők: Vilmos mellett Szirtes Edina Mókus, Géczi János, - és kutyája, Buborék – továbbá a könyv illusztrátora, Orosz István. 

ANNA MARK (1928 - 2026)

Anna Mark festőművész életének 98. évében elhunyt Párizsban. Emlékét idézve teszek ide „Megkésett dedikáció” címmel egy memoár részletet

Karácsonyra az egész osztály tudott olvasni. Volt, aki szótagolva, úgy, hogy az ujjával követte a szöveget és akadtak olyanok is, akik némán olvastak, mint a felnőttek igazolványát ellenőrző rendőrök, úgy hogy nem is látszott rajtuk, hogy olvasnak, láthatatlan vonatokon vándoroltak át a fejükbe a betűk. Az olvasást Sárika néni tanította. Minden mást ő tanított: rajzolást, számolást, írást, éneklést, tornát, de most az olvasásról legyen szó. Szeptemberben azt ígérte, hogy karácsonyra minden gyerek olvas majd. És olvasott. Ottó ütött, talált ötöt. Az iskolát hivatalosan így hívták: Zója utcai általános iskola, de úgy emlegették, hogy az árvaház. Az árvaház 1897-től létezett, először Országos Tanítói Árvaház volt a neve, 1926-tól, az alapító igazgató emlékére Faragó Béla Árvaháznak hívták, majd a nagy fordulattól, 1949 őszétől Faragó Béla Népi Kollégiumnak. 1951-től Állami Ságvári Endre Szakérettségis Kollégium, majd Katona József Gimnázium. 1957-ben a szimmetrikus épület egyik szárnyát megkapták az oroszok, vagyis a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet tisztek gyermekei, a másik oldal újra árvaház lett Országos Nevelőintézet néven, amelyben jutott egy kevés hely a környékbelieknek is. Ők voltak, vagyis mi lettünk a bejárók. Én 1958. szeptember elsejétől. A bentlakóktól abban különböztünk, hogy nem volt egyenruhánk, így rögtön látszott, hogy csak másodrendű polgárai vagyunk az iskolának, a kórusban a hátsó sorokban álltunk. Pedig mennyire vártuk: november hét, április négy, május egy! A színpadnyílás székelykapu volt, a kazettás menyeztet, a festett bútorokat erdélyi motívumok díszítették. Vajon megvannak-e még? És a hatalmas falfestmények? A tulipános ajtók? És Sárika néni?

     Sárika néninek már akkor ősz haja volt. A féléves bizonyítványt így írta alá: Dr. Várnagy Mihályné. Amikor a szénszünet után újra kezdődött az iskola, különös könyvekkel lepte meg a jól olvasó diákokat. Nehéz, nagy albumok, sok képpel, még több betűvel. Először persze a lányok kaptak könyveket, de április táján már én is hazavihettem egyet. Igaz történetek a magyar szentekről és királyokról. A képekre jól emlékszem, főleg a lovakra és a repülő tányérokra (glóriák). Ha valamelyikünk kiolvasta a könyvét, Sárika néni kikérdezte és újat adott neki. Istenem, mennyi könyve volt!

     Bolyongok a világhálón, árverések anyagát böngészem, régi könyvek, katalógusok, levelek. Az egyik tétel: Czigány Lóránt Angliában működött irodalomtörténész levelezése Várnagy Mihály kecskeméti tanárral az 1961-1965 közötti időszakból. 16 db géppel írt, aláírt és datált levél. Az aukció időpontja, 2009. április 27., hétfő, helyszíne: Hotel Mercure Korona, Budapest, Kecskeméti utca 14.  Kikiáltási ár: 8000 Ft, leütési ár: 8000 Ft. Beleolvasok: „Tisztelt Várnagy úr, kellemes meglepetésként ért a Petőfi Népe cikke, amelyből értesültem, hogy Ön régi könyveket gyűjt. Mivel magam is szenvedélyesen gyűjtöm a könyveket, (magyar szépirodalmat angolul és angol útikönyveket Kelet Európáról, illetve Magyarországról) kérem, ne vegye tolakodásnak, hogy ismeretlenül írok Önnek, hanem csupán annak jeléül, hogy szeretnék valakivel kapcsolatba kerülni Magyarországon, akinek ugyanaz a hobbyja (ahogy az angolok mondják), mint az enyém.” Csak az első levél olvasható a weben, de az öt évig tartó levelezés arra utal, hogy sokáig csereberéltek könyveket. Sárika néni férjének nem lehetett egyszerű Angliába könyveket küldeni, pláne onnan könyveket kapni, hiszen akkoriban ott a Zója utcai ünnepélyeken még így énekeltünk – jó hangosan, hogy a szovjet oldalon is hallják: „Bér gyilkos hor dákaz an golu rak, ké szitik új raa há boru kat.”

      Év végén Pilinszky János 1957-ben megjelent Aranymadár című verseskönyvét kaptam tőle ajándékba, annak a Márkus Annának az illusztrációival, aki akkor a költő felesége volt. Talán ennek is köszönhető, hogy Pilinszkyt nagyon hamar megszerettem. És milyen az élet! A fiamat, aki művészettörténész lett, és újabban az emigrációban élő magyar képzőművészekkel foglalkozik, Párizsban fogadta a kilencvenhárom éves Anna Mark, vagyis Márkus Anna. Nem sokkal később én is találkozhattam vele, mert 2022 júliusában a szentendrei Ferenczy Múzeumban Árnyékok és jelek címmel retrospektív kiállítást rendeztek a Magyarországon első alkalommal bemutatkozó festő életművéből. Természetesen magammal vittem a megnyitóra az Aranymadárt, így aztán az a fura dolog történt, hogy 64 évvel az ajándékozás után, Sárika néni aláírása mellé odakerült az illusztrátor dedikációja is.   

VERSEK A FORRÁSBAN

Megjelent a Forrás folyóirat idei első lapszáma, öt versem van benne. Itt várnak...; Kilátó; A város; Máté elhívatása; A halottak szigete.

ITT VÁRNAK...

Itt várnak majd; zömükben ismeretlenek,

a beléptetéshez jegyek kellenek,

vagy, hogy leszóljon valaki odaföntről;

szél zúg, a betoncsőben szinte bömböl.

Ebben a bizonyos második világban,

a parkoló alatt lepréselt nyár van;

az árnyékok nem mozdulnak meg, hiába

leng fönn a nap, mint dróton leng a lámpa.

Mindegy, mit mondtak egykor, ez különbözik,

a sínek között parlagfű ütközik,

és félretolva vár majd mindegyik vagon,

mert tudható, hogy nem lesz több alkalom.

A többi vers a lapban, ami ugyebár a nagyobb újságárusoknál (Relay, Inmedio), valamint Kecskeméten a Katona József Könyvtárban és a Kóborló Antikváriumban, ill. Budapesten az Írók Boltjaban kapható.