LITOGRAPHIA A HONDERŰBEN

 

     Újabb találkozónk helyszínéül az Angol Királynőt ajánlotta Grimm, ahová rendesen ebédelni jár. Hogy törzsvendég, az látszott azonnal, hisz a paraplénkat átvevő inas kérés nélkül cserélte lábán az ázott kalocsnit papucsra.  
     – Nincs sok igényem – engedte le torkán az étvágycsináló vermutot –, de tetszik, hogy itt rendelni furcsa étket is lehet. Ha mondom, mit ennék, másnapra azt csinálják. Sült tejberizs, nyárson sült fasírt, baklava. Vagy lencsefőzelék. Aztán van, hogy a tányéron marad. Néha látni itt Deákot is, ki fönt a szállóban lakik. Tetszik, ha úgy jön le enni, hogy nadrágja fűrészporos, vagy a pocakja elé csomózott kötényt, miben dolgozott, magán felejti. Azt beszélik, asztalosműhelyt rendeztek neki be, hol mindennap estig fúr, farag. A szakácsnék Deák bácsinak hívják, mióta a királyné is annak nevezte. Mondják, levette a csipkekesztyűt, midőn csókra nyújtotta kezét. De egyre ritkábban látom itt lent. Maródi tán. Inkább a miniszterek járnak föl hozzá. Mondják, ha kész egy határozat odaát a Sándor palotában, átkocsizik valamelyikük, hogy megkérdezze, jó lesz-e így. Volt, hogy a szép Andrássy jött.
     – Ismerte őt korábbról is? Deák Ferenczet?
      – Őt tán legkevésbé az első miniszterek közül. Zárkózott férfi volt ifjan is. Kevés és halk beszédű, de ha szólt, mindenki elhallgatott. Nem Pesten élt, de ott járván bejött a szépműkereskedésbe többször is. Melyik volnék magam, kérdezte, mikor az állatos képet kigöngyölték neki.
     – Állatos kép?
     – Az. Litographia. Gúnyrajzolatnak mondták, s elismerem, volt benne némi élcz. Amikor ’48-ban elkezdődött a nagy találgatás; minden újság megírta a maga listáját arról, hogy szerintük Batthyány kormányában ki s milyen tárczát szerez. A Honderűben csak képmellékletre adott komissiót Emich, Auf die Suche nach Ministern in Ungarn, vagyis minisztereket keresnek Magyarországon czímmel. Egy La Fontaine mese állatgyűlésének parafrázisát rajzoltam kőre, arról kérdezte Deák, hogy ki volna ő, a kecske, a ló vagy a vaddisznó netán. 

(Részlet a Herr Grimm úr című könyvből, ami a könyvhétre várható)

 

VAJON LEHET-E EGYETLEN KÉPPEL KÉTSZER IS RENDSZERT VÁLTANI?

Az utisz.blogspot.com-on április 12-én közölt beszélgetés magyar változata

 – Hello. Elég régen beszélgettünk.

– Jó reggelt. Miben állhatok a rendelkezésére?

– Meglepődve fedeztem fel a világhálón – miközben a magyarországi választási kampány eseményeit böngésztem – hogy a hatalomátvételre készülő párt vezére egy 37 évvel ezelőtt készült plakát előtt pózol. Az előtt a plakát előtt, amely az 1989 – 90-es rendszerváltás során híresült el. Ezt a plakátot ön tervezte és a győztes párt, a Magyar Demokrata Fórum nem kis részben e plakátnak köszönheti, hogy megnyerte az első szabad választást Magyarországon. Tud ön erről?

– Igen. Meglepődve láttam én is.

– Ha meglepődött, akkor nyilván nem az ön tudtával, pláne nem az ön engedélyével használja fel a pártvezér a plakátot.

– Valóban nem.

– Akkor bizonyára az 1990-es rendszerváltó párt, az MDF engedélyével történt mindez.

– Azt nem hiszem, mert ez a párt már nem is létezik. Az MDF régen megszűnt.

– Értem. Azt szeretném még megkérdezni, mit gondol ön arról, lehet-e ugyanazzal a plakáttal kétszer rendszert váltani?

– Nem tudok róla, hogy történt volna hasonló korábban.

– Mindenesetre furcsa, hogy egy olyan párt, amelyik a felmérések szerint nagy támogatottságot élvez, képtelen saját plakáttal állni elő. Olyan ikonikus plakáttal, mint az öné volt, semmiképp sem.

– Talán mégsem annyira furcsa, hiszen ennek a pártnak a logója is plágium.

– Valóban az. Azt várná az ember, hogy egy olyan új párt, ami két éve még nem is létezett, ráadásul a fiatalokat kívánja megszólítani, egy nagyon friss, új, modern arculattal áll elő. Abból, hogy nincs saját önálló vizuális arculatuk, következtethetünk-e rá, hogy nincs önálló kulturális, sőt politikai arcuk sem?

– Van logika a kérdésében, el kell ismernem, de egy újra felhasznált plakát és egy leporolt grafikai embléma alapján ez azért elég merész következtetés, nem gondolja?

– Elismerem, de mégis megkockáztatom. Legfőképp azért teszem, mert az ön véleményét szeretném végre kiprovokálni.

– Hamarosan meglátjuk, mire mennek a retro arculattal.  Az eredmény számomra is tanulságos lesz, ami az aktuális politikai kérdésen is messze túlmutat majd.

– Köszönöm a beszélgetést. Legyen szép napja.

– Önnek is. Viszont hallásra.

(Ide kattintva a téma további részletei is kibomlanak.)

ÁPRILIS 11.

Azt szeretném, noha már sokszor leírták,

hogy kell szerkeszteni (lásd még: perspektívák),

ha a hold, vagy mindegy, a hold tükörképe,

egy pohár boromba pontosan beférne.

 

Azt akarom, és ez egy kortyintás csupán,

hogy bennem ragyogjon a hold már ezután,

persze, tudom, költő ettől még nem vagyok:

hátravannak még, hej, az összes csillagok.

(Ars poetica)

A RÁGALMAZÁS MŰVÉSZETE

Akik olykor idetévednek az Utisz Blogra, talán tudják, hogy egy ideje Grimm Vincével foglalkozom.  Úgy jött ki a lépés, hogy épp most lettem kész 1848-ban írt, s Pesten, Landerer és Heckenast nyomtatásában megjelentetett Hasznos művészetek elmélete című nyolc részes tankölteménye negyedik részének, A rágalmazás művészete című szakasznak a magyarításával. A nyersfordítást Sütheő Péternek köszönöm meg.

A rágalmazás művészete

1

Rágalmazni nehéz munka,

Akkor is kell találni 

Máson foltot, hogyha nincsen

Rajt szeplő se, parányi.

2

És nem csupán személyekben,

De eszmékben, dolgokban,

Is lel hibát, ki e téren

Már régóta otthon van.

3

Személyeket rágalmazni,

Hogyha a cél világos,

Nem bonyolult procedúra,

Bár némiképp sajátos.

4

Ha meg akartok egy embert

Valamivel vádolni,

Ne menjetek neki nyíltan,

Üdvösb a célt titkolni.

5

Gyanakvását elaltatni

Legkönnyebben úgy lehet,

Ha dicsérni kezditek és

Ajnározni mód felett.

6

„Nagy tehetség, derék férfi

Érte tűzbe mennétek,

Majd egy apró ámde révén

Megfordulhat az ének.”

7

„Apámként szerettem szinte,

Fölnéztem rá, tiszteltem, 

De amit tett, Isten látja

Lelkem, azt most nem értem.”

8

„Biztos megvolt rá az oka,

Noha még nem látom, mi;

Uram ne adj számba oly szót,

Mely meg tudná bántani.”

9

Szublimátumként hat ez majd   

Minden gyenge lélekre, 

S hányva a keresztet buzgón

Adják tovább sietve.

10

Nehezebb, de fontosabb is

Az eszmékkel elbánni,

S e ragállyal, mert hogy fertőz;

Nem szabad sokat várni.

11

Csírájában fojtsátok el,

Mi tőletek idegen,

Rágalmazásnál jobb eszközt

Nem találtok sohasem.

12

Ha bárhol a nép körében

Elszabadul valami;

Nem gyónnak, vagy épp a böjtöt

Ódzkodnak betartani,

13

Bélyegezzétek azonnal

Az egész népet legott

Bűnösnek és eretneknek;

S kiáltsátok, kárhozott.

14

Sajtótörvény, ilyesmire

Képtelenség gondolni is,

De cenzúrát lazítani

sem kevésbé horribilis.

15

Hunyjatok szemet, ha trágár

Személyeskedés vegyül

A közbeszédbe, és pimasz

Sértésekkel elegyül. 

16

S ha túlcsordul, immár joggal

Bizonygathatjátok, a

Szabad sajtó minden bajnak

Rákfenéje és oka.

17

Különösképp ügyeljetek

A szelekre, melyek által   

Fújnak minden határon, és

Bennük ádáz eszme szárnyal.

18

Szabadságról van benne szó,

Népjog, egyenlőség, törvény,

Dinasztiákat is képes

Elsöpörni ilyen örvény. 

19

Iszonytató és végzetes

Az efféle gondolat;

Nincs számára gát, sorompó,

S dönti a korlátokat.

20

Az sem ér sokat, ha mind, ki

Szajkózza e tanokat

Áristomba jut, mert hangjuk

Ezeknek ott sem lohad.  

21

Nincs tehát a rágalomnál

Jobb eszköz a kezetekben,

Más módon ez ideákat

Legyürkőzni lehetetlen.

22

Mondjatok a szabadságra

Más szót: anarchia, és

A lázadás pedig legyen

Az, hogy összeesküvés.

23

Ha megpróbálnák a népek

A rabigát lerázni,

Minden fortély megengedett,

Erő, furfang, csel, bármi.

24

Kezetekre játszhat mindig

Egy fölbérelt csőcselék,

S mímelhettek filantrópot,

Ki a népért közbelép.

25

A„legszentebb”császárunk szeme,

Mondjátok: könnyel van tele,

Midőn a népét kénytelen

Kartácstűzzel gyilkolni le.

26

Ha nem sikerül semmiképp

Letéríteni egy népet

Az útról, melyen végre ők

Jogszerűn haladni készek,

27

Úgy más nemzet szívébe kell

Viszály-parazsat rejteni,

S polgárháborús veszéllyel

Lehet lángra lobbantani. 

28

Uszítsátok az elvadult

Hordákat és lássátok el

Fegyverrel mindet, ölni már

Maguktól is tudnak, ha kell.

29

És nincs dolog egyéb, csupán

Rámutatni e bandákra:  

„Hová vezet, lám egy nép, ha

Vágyna saját szabadságra!”

MEGHÍVÓ

Április 9-én, csütörtökön 17 órakor A Klebelsberg Kultúrkúria Távlattani leckék című kiállításán egy képekről és könyvekről szóló beszélgetés keretében a Távlattani leckék című verseskötet is bemutatkozik.  Nényei Pál író, művészettörténész és Orosz István beszélgetnek róla. (Talán néhány könyv is megvásárolható lesz a helyszínen).

KÜTYÜK, BIGYÓK, AKÁRMIK, BIZBASZOK...

Kütyük, bigyók, akármik, bizbaszok,

Az élet köztük szűken csordogál.

És föltorlódnak lassan mindazok,

Miket egyszóval úgy hívunk, halál.

PLAKÁTOK

Április 2-án, csütörtökön koradélután Pesthidegkúton, a Klébiben, vagyis a Klebelsberg Kultúrkúriában a plakátjaimat fogom magyarázni. Vagy mentegetni. Az előadás hivatalosan a MOME plakáttervező diákjai - Simon Péter Bence tanítványai számára szerveződött, de nyilvános, sőt mindenkit szeretettel látunk, s akik eljönnek, egy füst alatt a kiállítást is megnézhetik. Kezdés 14:00-kor. A cím: Templom utca 2-10.

Ha valaki mégsem jönne el, ide kattintva láthat azért egy válogatást régebbi és új plakátokból.