Hogy a törökök mennyire élvezik az öt magyar képzőművészt bemutató kiállítást, azt legföljebb sejteni lehet, az azonban biztos, hogy a két magyar, aki az öt közül személyesen is részt vesz a tárlatokon (Kőnig Frigyes és jómagam), remek élményekkel gazdagszik. Ezúttal a kétszázezres, középnagynak számító város, a Nyugat-Anatóliában található Kütahya (görögül Kotiaion, a római korban Cotyaeum volt a neve) volt a célpont. A város egyetemén rendezett kiállításról nincs mit mondani, az anyag ugyanaz, mint Rodostóban, illetve Nevşehirben volt, inkább az egyéb látnivalókról írok, illetve azokról mutatok képeket. 1850 és 1851 között itt élt az emigráns Kossuth és a vele tartó szabadságharcosok egy csapata. Az ő memoárjaikat (Battyány Kázmér, Szemere Bertalan, Mészáros Lázár, Perczel Miklós) olvasgatva készültem az útra. A ház, ahol Kossuth feleségével lakott, ma szépen ápolt múzeum, igaz a „vezetés” nem oly nagyszerű, mint Rodostóban, ahol az érdeklődőket tájékoztató bej kifogástalan magyarsággal mesél, s lehetetlen olyat kérdezni tőle, amire ne tudna válaszolni. Meglepő dologra hívta fel a figyelmünket egy váratlanul felbukkanó fiatal építész, aki a környéken dolgozik. Egy szomszédos bontás során földalatti folyosókra bukkantak, amelyek az egész környéket behálózzák, s a közeli várba is fölvezetnek. Kossuthék idejében is ott voltak már, persze azt, hogy a magyar emigránsok, vagy osztrák üldözőik használták-e a mélyben húzódó titkos útvesztőket, azt nem tudhatjuk.
A másik helyszín meglátogatására viszont nem készültünk, sőt nem is tudtunk róla. Aizanoi (örögül: Αἰζανοί, latinul Aezani), egy közeli fríg település kb. 1000 m tengerszint feletti magasságban. A római korban fontos központ volt, amit sok maradvány tanúsít, köztük egy Zeusz-templom. A majd’ kétszáz éve kezdett ásatás ma is folyik, a török régészek vezettek körbe, s szinte magunk voltunk – néhány szelíd házőrző társaságában – a csodás területen.
Kütahyában a művészek leginkább kerámiafestéssel múlatják az időt (vagy nekünk volt szerencsénk csak kerámiafestővel találkozni), ők viszont a kiállításunkra, illetve az előadásunkra is eljöttek: Hamza Üstünkaya és Mehmet Gürsoy.
