„Egy hatalmas szarv Andreänak” – az 1521-es holland útról
hozta haza Dürer az egyszerre jelképes és praktikus ajándékot, ami nyilván
emlékeztette a „formschneydert” (aki teljes nevén Hieronymus Andreä volt) az
időközben sikerdarabbá vált közös metszetre, az 1515-ös Rinocéroszra, és egyúttal
évődve utalt a terjedőben lévő hiedelemre is: a rinótülöknél nincs jobb
afrodiziákum. Ha hús-vér rinók nem is, rinocérosz szarvak már el-eljutottak
Európába s díszei lettek a korabeli Wonderkammereknek. Egy anamorfikus rinótülökkel
búcsúzom az óévtől és kívánok vidám új esztendőt az Utisz blog minden
olvasójának.
2015. december 30., szerda
2015. december 26., szombat
HALÉJDAL
A kijelentés érvényét az sem nagyon kérdőjelezi
meg, hogy maga a szerző állítja róla, Christian Morgenstern, legföljebb a szó –
„legmélyebb” – köré idézőjeleket gondolunk. Egyetlen magyar fordítását ismerem
csak, Szabó Lőrincét, aki tartalmi és formai szempontból is oly pontosan adta
vissza a Fisches Nachtgesangot Hal éji éneke címmel, hogy hosszú időre
elvette a többi fordító kedvét. Más nyelveken sem ismerek pontosabb fordítást,
bár szellemesebbet igen, Max Knight angol verziója a Fish’s Night Song, noha kevésbé hű az eredetihez, kétségtelenül
elegánsabb Szabóénál. Hosszas elemzés után arra jutottam, hogy a Knight-féle megoldás
(ma már inkább félmegoldásnak hívnám) is javítható, ha az általa alkalmazott
félfordítás (180 fok) helyett teljes (360 fokos) fordítással próbálkozunk. Elkezdtem
dolgozni a témán, az első lépések máris reménykeltőek.
A főleg angolszász körökben terjedő kortárs trendet is megkíséreltem követni, hogy tudniillik kötött formák helyett ritmus és rím nélküli prózában fordítanak, de a sortörések feloldása nyomán a vers épp azt a mélységét veszítette el, amelyet Morgenstern oly alapvetőnek tartott. Megpróbálkoztam a keleti verselés függőleges prozódiájával is (a költemény haikuszerű tiszta természetessége inspirált erre), ebben ugyan megmaradt a mélység, sőt fokozódott, eltűnt viszont az a jelképesség, amely a befoglaló forma asszociatív tartalma révén (ezüsthíd, halott hal) oly fontos elem.
A továbbiakban közölt kísérletek, noha még távolabb állnak az eredetitől és a klasszikus értelemben vett fordításhoz sincs sok közük, mégis úgy érzem, egyfajta értelmezési lehetőséggel tágítják (bizonyos értelemben persze szűkítik) a vers üzenetét. A hosszú és rövid szótagjelekből komponált, alighanem csak képversnek szánt formációt egy időmértékes strófaszerkezetként fogtam föl, és szavakkal töltöttem meg. A továbbiakban Morgenstern-strófának (hal-stanza) nevezett forma sorképlete a következő. 1-2: daktilus, 3: molosszus, 4: proceleuszmaticus, 5: molosszus, 6: proceleuszmaticus, 7: molosszus, 8: proceleuszmaticus, 9: molosszus, 10: proceleuszmaticus, 11: molosszus, 12-13: anapesztus.
A főleg angolszász körökben terjedő kortárs trendet is megkíséreltem követni, hogy tudniillik kötött formák helyett ritmus és rím nélküli prózában fordítanak, de a sortörések feloldása nyomán a vers épp azt a mélységét veszítette el, amelyet Morgenstern oly alapvetőnek tartott. Megpróbálkoztam a keleti verselés függőleges prozódiájával is (a költemény haikuszerű tiszta természetessége inspirált erre), ebben ugyan megmaradt a mélység, sőt fokozódott, eltűnt viszont az a jelképesség, amely a befoglaló forma asszociatív tartalma révén (ezüsthíd, halott hal) oly fontos elem.
A továbbiakban közölt kísérletek, noha még távolabb állnak az eredetitől és a klasszikus értelemben vett fordításhoz sincs sok közük, mégis úgy érzem, egyfajta értelmezési lehetőséggel tágítják (bizonyos értelemben persze szűkítik) a vers üzenetét. A hosszú és rövid szótagjelekből komponált, alighanem csak képversnek szánt formációt egy időmértékes strófaszerkezetként fogtam föl, és szavakkal töltöttem meg. A továbbiakban Morgenstern-strófának (hal-stanza) nevezett forma sorképlete a következő. 1-2: daktilus, 3: molosszus, 4: proceleuszmaticus, 5: molosszus, 6: proceleuszmaticus, 7: molosszus, 8: proceleuszmaticus, 9: molosszus, 10: proceleuszmaticus, 11: molosszus, 12-13: anapesztus.
ˉ
˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘
ˉ
*
mek-
kora
éjjel vár
zokog aki
ott künn jár
feketeru-
hában már
lepereg a
ősz és nyár
keresi a
társát tán
kire
vár?
*
haj-
nali
csillagfény
felesel a
tó tükrén
madarai
árnyékát
befedi a
tél és át
szinezi a
tájat mely
oda
már
*
hullj
ki az
éjből hát
a fekete
hold fenn járt
te akire
emlékszem
ki leszel a
szívemben
ki vagy akit
álmodtam
ide-
gen
*
hull
ki az
álomból
kigurul az
éjfél már
a fekete
hold fenn jár
tele vele
szív és szem
ki leszek a
festményen
ki va-
jon?
*
éj-
jeli
énekszó
ha valaha
meghallak
noha soha
nem látlak
elakad a
szív bennem
zene zene
szó kép hang
szere
nád
*
Éj-
szaka
felleg jő
gomolyog a
könnyerdő
ha aluszol
álmodba’
betakar a
paplanja
betakar a
fuldokló
zoko
-gás
*
tá-
tog a
tó mélyből
a fekete
mélységből
de a szava
nem hallik
föl ahol a
fényt őrzik
oda hol a
csillag jár
s a ha-
lál
*
Éj
vize
habhajlánc
zene szine
hold lobban
szirom ize
pikkelytánc
fülel a fa
álmodban
uszonyiszony
és lúdvérc
szisze-
gély
*
sűr-
patyi
bánharták
micsunyima
tűdhágy korr
gyi sü pöle
cá getty lák
hala juga
szűrlaktyór
sehinyemi
állonkvíz
mele-
síz
*
*
xó-
mie
hímszillér
ilyalali
khrúrákoss
übüd öbe
mélytózsémb
ebi sebe
vérszárnyér
ünixin a
bord ó drob
hali
nyögd
*
ó
aja
láhóhál
edarade
tarpúprat
uszonyoszu
pilkkékkipp
dalahalad
oldéxédlo
erözsöre
allólla
ava
hó
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)