SICVLICIDIVM

Tamás Menyhért-est a Kecske utcában. Akadémiai székfoglaló és születésnap (70) egyszerre. Bukovinai székelyek leszármazottja, elzárt, nyelvújítás előtti képes-balladás nyelvük őrzője. A Hadikfalváról Bácskába, onnan Bonyhádra űzött-vándorolt család gyermeke mindenhová cipeli, húzza a gyökereit s könnybe lábadt szemmel éli meg mai környezetében a „teljes volt-fogyatkozást”. Természetesen szóba kerül a madéfalvi veszedelem, nekem meg eszembe jut a latin szómagyarázat, amelyet Haris Lacitól hallottam sok évvel ezelőtt Madéfalván, az emlékmű előtt álldogálván.

Siculicidium - ez az emlékmű márványlapjának felirata, latinul Székelygyilkolást jelent. A nagybetűs változat, (ha az U betűket V-vel helyettesítjük, ahogyan a római ábécékben szokás) egy olyan szót ad, amelynek minden betűjét római számjegyként is értelmezhetjük, kivéve az elsőt, amely viszont a summa szó rövidítése. SICVLICIDIVM. A summa, vagyis összeg szóból nyilvánvalóan következik, hogy a többi betűt, vagyis a római számokat össze kell adni. Ha ezt megtesszük, az eredmény 1764, ami éppen a hírhedt madéfalvi székelygyilkolás évszáma.  

S=I+C+V+L+I+C+I+D+I+V+M=MDCCLXIV
S=1+100+5+50+1+100+1+500+1+5+1000= 1764

PALINDRÓMA

IN GIRUM IMUS NOCTE ET CONSUMIMUR IGNI

Ismeretlen szerzőtől származó felirat a firenzei Battistero padlóján. (A fordítás apámé: Körbefutunk éjjel és elemészt minket a tűz.) Olyan régi, hogy már Dante is olvasta, sőt állítólag a Divina Commedia utolsó sorainak ihlető forrása volt.

Miként a mérnök, ki a kört szeretné
megmérni, töpreng, hogy titkába lásson,
de mérő elvét hasztalan keresné:
ollyá tett engem ez uj látomásom
töprengve tudni, hogyan egyesűle
kör a képpel, s hogy árad át egymáson,
de szárnyam ahhoz hasztalan feszűle -
mig villám fénye tárta szememet fel
és égő vágy ekként teljesűle.
Csüggedtem volna, lankadt képzelettel,
de folyton-gyors kerékként forgatott
vágyat és célt bennem a Szeretet, mely
mozgat napot és minden csillagot.

A keresztelőkápolna padlófeliratának magyarítása nyersfordításnak jó csak, mert a latin mondat formai bravúrját, hogy balról jobbra és jobbról balra is ugyanazt olvashatjuk, nem sikerült megoldania, (igaz, apu meg sem kísérelte). Hasonló, palindrómában írt feliratok egyébként előfordulnak más keresztelőkutakon is. A leghíresebb a Konstantinápolyban a Hagia Sophia előtti kúton ez a görög írás: ΝΙΨΟΝ ΑΝΟΜΗΜΑΤΑ ΜΗ ΜΟΝΑΝ ΟΨΙΝ (Nipszon anomémata mé monan opszin: Mosd le a vétkeket, ne csak az arcot.)
Töröm a fejem egy ideje, hogyan lehetne palindrómába áttenni a titokzatos firenzei szöveget. Rohadt nehéz. A palindróma távoli rokona az anagramma, ilyet sokkal könnyebb írni, úgy kell, hogy mindkét sorban ugyanazok a betűk szerepeljenek.
Körbefutunk éjjel és elemészt minket a tűz.
Emlékem tíz kőtükrén éjente bús szél fúj át.
Ez a két sor meg is jelent a Körzővel rajzolt víz című kötetben, Szőcs Géza csóválta is a fejét (írott könyvkritika formájában megvalósuló fejcsóválásra tessék gondolni), észlelvén a megkerült problémát.
Próbálkoztam azzal is, hogy pontosan ugyanannyi betűből (32) álljon a fordítás, mint az eredeti:
Fut az éj körbe velünk és tüze elemészt.
Megkíséreltem időmértékes formációt fabrikálni:
Körbe ha fordul az éjjel, utasából mind hamu válik.
És végül itt egy palindrom képvers (inkább a firenzei mondat apropóján, semmint alapján,) egy tükörvers, egy szófeszület, egy betűkorpusz, amely ugyanaz, ha balról jobbra, és ha jobbról balra olvassuk (vigyázat, ebben az esetben az elejétől a végéig, illetve a végétől az elejéig olvasatra nem vonatkozik az azonosság).