– Egy napon fényes küldöttség kopogtatott apró lakásom ajtaján. Selyemköntös s turbán volt náluk – épp a méretemre gyártva, s aranyfonállal hímezett papucs, s kérték, vegyem föl és mennék velük. A menés abban állt, hogy gyaloghintóba tettek – elöl, s mögöttünk két lovas – és átvittek az új hídon. Hogy fontos emberek lehettek, abból tudtam, hogy hídvámot nem kellett fizetniük. A rózsaházi lankás kertbe vittek, mely a topkapi szeráj felé emelkedik. Egy dombon álló pergolában helyeztek el, alant a cziprusok között tágas mező, min sakkasztalt formáló dobogót építettek – talán épp az alkalomra. E sakktábla méretét, hogy értse kend, azzal tudom leírni, hogy élő emberek helyettesítették a bábukat. A tizenhat pion gyalogvitéz volt, a négy huszár négy valódi mént tánczoltató lovas, s a többi is mind katona, kiket jelmezük szerint a török seregből ismerni volt szerencsém. Kevés lépésből állt a parti, de sokáig tartott nagyon. Ellenfelem, ha egy volt egyáltalán, a nagy falra épített zárt erkélyen foglalt helyet, s ha lépett,húzásával egy küldöncz szaladt le a katonákhoz, s elmagyarázta, kinek kell mozdulni, és hova. Így küldtem én is, kurírral lépéseim.
– Emlékszik ön a húzásaira?
– Előbb sülnék bele a hiszekegybe. – Ölébe vette jegyzetem, s szemüvegét a homlokára tolva írni kezdte a lépéseket, s rajzolni is, hisz apró lovacskák, bástyák, futók kerültek a számok és betűk közé. 1.e4, e5 2. ♘f3, ♞c6 3. ♗b5, a6 4. ♗a4, ♞f6 5.0-0, ♝c5. 6.c3, ♝a7 7. ♖e1, ♞g4. 8.d4, e:d4. 9.c:d4, ♞:d4 10. ♘:d4, ♛h4 11. ♘f3 ♛:f2+. 12. ♔h1, ♛g1+. 13. ♖:g1, ♞f2.
– Matt tehát huszárral.
– És egyúttal vezéráldozat, így méltó rá, hogy megtartsa az emlékezet, bár inkább a hely s a titkos ellenfél teszi, hogy nem feledtem máig el.
– Azt, hogy ki volt, nem tudta meg?
– Soha. Hiába faggattam kísérőimet, kiknél a sült hal is beszédesebb lett volna. Sejtésem persze volt, de azokkal inkább nem untatom, hisz mit akkor gondoltam, később már magam sem hittem el.
