Isztambul
zászlódíszben. Talán nem épp a mi kiállításunk miatt, de miért ne képzelődjünk?
A Macar Kültür Merkezi új galériája sokkal reprezentatívabb kiállítótér, mint a
korábbi volt, hárman is elférünk benne – Konok Tamás, Kőnig Frigyes és én –
össze sem kell húzni magunkat. Ha mégis sajnálom az előzőt, a belvárosi
sétálóutca galériáját, azt a központi fekvés miatt teszem, az İstiklâl Caddesin
állítólag minden nap egymillió ember korzózott, s ha nem is mindnyájan
nyitottak be a kiállításokra, mégis nagyon sokan láthatták azokat. Annak
idején, 2014 szeptemberében az én tárlatommal nyitott az isztambuli magyar
intézet, és talán az volt életem leglátogatottabb kiállítása. Na persze
Isztanbul már nem az, ami három éve volt. A terror-események miatt sokkal kevesebb
a turista, az İstiklâl Caddesin nem sétálnak már annyian, és fölszedték a város
jelképének számító piros villamos sínjeit is. Az alábbi fényképek a Geometria
című háromszereplős kiállításon készültek, ahol Kemal Ortával, a kiállítás
török kurátorával együtt tartott tárlatvezetésen próbáltuk megvilágítani a geometria absztrakt (Konok Tamás), analitikus (Kőnig Frigyes) és illuzionista (Orosz István) változata közti különbségeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése