ÉS

Ki lettünk hagyva, említi kiváló barátom SZ.G. - mintegy mellékesen. Ő, én és még elsorol két tucat kihagyottat, akiknek szerinte helye lenne a tárlaton. És? – kérdezem. Az – mondja. Nagy László volt a képszerk, amikor az első rajzai megjelentek. Nekem is ő közölte az elsőket, jut eszembe, talán nem is a rajzok miatt mentem be, hanem, hogy lássam. „A legkomolyabb csillagot.” Fogadóórája volt, hosszú hajú lézengők várták a folyosón. Személyesen lapozta végig a mappákat, volt, hogy a botjával húzta ki a padlóra tett lapok közül azokat, amelyekre igényt tartott. Linók? Hozhat még – dörmögte, de csak fekete-fehéret. Vittem. Lehozta. Nemrég elemilezte valaki az alkarját. Úgy értem, hogy a karjáról készített fotót, amelyre egy rajzom lett tetoválva. Az Ésből vette, abból az időből, amikor még több-kevesebb rendszerességgel jöttek a rajzaim. Elképzelem a jelenetet, belép SZ.G. (történetesen a tetkós srác monogramja is SZ. G., de tényleg) a város híres tattoszalonjába, kiteríti az Ést, rábök a rajzomra és fölhúzza az ingét: ide leszel szíves. A szurkálóművészek abbahagyják a művészkedést és köré sereglenek. Valaki még a Tankcsapdát is lehalkítja. Úgy harminc százalékkal meg is növelheted, hogy könyöktől csuklóig érjen. Melyik is volt az utolsó, töröm a fejem, pedig könnyű kikövetkeztetni. A Keresztút. Ez itt fönt. Illetve ez, de nem így. Fordítva hozták. Tótágast. Fejjel lefelé. Úgy, ahogy lent, a szöveg alatt látszik. Gondoltam, szólok, hogy nem jól áll, de aztán alaposabban megnéztem az újságot. Kiderült, hogy egyedül az én képem áll benne helyesen, minden más fordítva van. Az összes oldal, szöveg, kép, még a kolofon is. Hát akkor reklamáljanak a többiek. Megveszem olykor a lapot, s bár kezdek némi gyakorlatot szerezni a fordított olvasásban, még mindig nem megy könnyen. Egyszer-egyszer becsusszant valami írásom, de mindig másvalaki küldte be, az, akiről a szöveg szólt. Volt, hogy én is próbálkoztam, de akkor nem közölték. Nem is válaszoltak, hogy széna vagy szalma. Talán el sem olvasták, mert alighanem ők meg már csak tótágast bírnak olvasni. Sebaj, itt ez a blog, az Utisz, nem fizet ugyan, de nem is cenzúráz. Leírhatom benne, hogy az És képzőművészeinek tárlata a Godot Galériában június 24-ig nézhető meg, a tárlatról egyebek közt hiányzik Bérszegyi Áron, Égerászi Byron, Egáry Boriszné, Érberág Iszony, R. Zsebányi Góré, Érzenágy Boris, Sz. Robári Egyén, Regény S. Boriáz, É. Rezony Gábris, Esz. Rényi Bogár, Bérgyesi Zorán, Szárbogyi René … , ja és én.