Valamikor gyerekkoromban azért
lettem Honvéd drukker, mert a szomszédos gyerekek már mind szurkoltak valaminek,
Fradi, Dózsa, Vasas, nekem a Honvéd maradt. Így hát hatvan éve a Honvéd a
csapatom. A Honvéd révén jutottam be pénteken a Puskás Aréna avatására (nekem
még a Népstadion jön a számra), a szintén Honvédos Tamás megoldotta a
lehetetlent, szerzett nekem is jegyet. (Uruguay - Magyarország 2:1) Ide passzol (passzol!) egy mondat Petőcz
András Repkedő falak című írásából, amellyel másnap Leányfalun, az Aba-Novák
Galériában a „Falak” című kiállításomat megnyitotta. „Gyerekkoromban
Balatonszepezden voltam minden nyáron, ott, Orosz Istvánék háza közelében volt
egy üres telek, ahova esténként focizni jártunk. Én hét éves voltam akkor,
Orosz István pedig tizennégy. Ő volt a nagyfiú, ha ő beállt valamelyik
csapatba, az komoly előnynek számított.” Akkor talán tényleg előny volt a
korom, ma már inkább hátrány. A vasárnap délutáni budakeszi műfüves derbin majd’
hetven évesen – zömmel harmincasok és negyvenesek közt – már nincs sok esélyem
a góllövésre, most mégis összejött egy, igaz kellett hozzá Barnus káprázatos passza.
A stadionról bárhol láthattok képeket, a gólom sajnos nem fotózta le senki, így
be kell érnetek a leányfalusi tárlat megnyitóján készült fotóval (Petőcz András, O.I., Kováts Kristóf és Juhász Anikó), illetve az Aba-Novák Galéria ajánló filmjével, ami ide kattintva nézhető meg.
Elkészült közben a megnyitón fölvett anyag is, amely ide kattintva látható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése