A GYEREKKOR OLVASMÁNYAI
Gyerekkoromban
sokat olvastam, szerettem is olvasni, nem éreztem különösebb pressziót, pedig
irodalmat tanító szüleim alighanem figyelték, mit olvasok és el is
láttak olyan könyvekkel, amelyek szerintük az épülésemet szolgálták. Írtam már
róla, talán itt a blogon is, hogy apám, irodalomtörténészként Jókai regények kritikai
kiadását rendezte sajtó alá, ami abban állt, hogy anyámmal együtt felolvasták
egymásnak a kéziratok és könyvek különféle szövegvariánsait, eltéréseket
keresve azokban, ezenközben én izgatottan hallgathattam végig a Felfordult
világot, a Mire megvénülünket, az Eppur si muovét… Volt amelyiket olyan sokszor
hallottam, hogy már a könyökömön jött ki. Rejtő Jenő, azaz P. Howard Tizennégy
karátos autó című könyve talán nem tartozott a preferált művek közé, de
legalább pontosan emlékszem, hogy nem a szüleimtől kaptam, nem is az ő polcukon találtam és nem is iskolai
jutalomkönyv volt. A születésnapomra hozta egy barátom, Benedict Ádám. Valószínűleg
a tizennegyedikre, ha már ott van a címben a 14-es. Úgy érzem, amit 14 éves
koromig elolvastam, jobban részévé vált az életemnek, meghatározóbb volt az
ízlésemre nézve, mint azok a könyvek, amelyeket később vettem kézbe. Megpróbálom
fölidézni őket – és bizony eléggé vegyes a kép. Vernék és Cooperek, Fekete
Istvánok és Karinthyk meg persze a Robinson, a Gulliver és a Timúr és csapata…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése