2019. november 25., hétfő

A GYEREKKOR OLVASMÁNYAI

Gyerekkoromban sokat olvastam, szerettem is olvasni, nem éreztem különösebb pressziót, pedig irodalmat tanító szüleim alighanem figyelték, mit olvasok és el is láttak olyan könyvekkel, amelyek szerintük az épülésemet szolgálták. Írtam már róla, talán itt a blogon is, hogy apám, irodalomtörténészként Jókai regények kritikai kiadását rendezte sajtó alá, ami abban állt, hogy anyámmal együtt felolvasták egymásnak a kéziratok és könyvek különféle szövegvariánsait, eltéréseket keresve azokban, ezenközben én izgatottan hallgathattam végig a Felfordult világot, a Mire megvénülünket, az Eppur si muovét… Volt amelyiket olyan sokszor hallottam, hogy már a könyökömön jött ki. Rejtő Jenő, azaz P. Howard Tizennégy karátos autó című könyve talán nem tartozott a preferált művek közé, de legalább pontosan emlékszem, hogy nem a szüleimtől kaptam, nem is az ő polcukon találtam és nem is iskolai jutalomkönyv volt. A születésnapomra hozta egy barátom, Benedict Ádám. Valószínűleg a tizennegyedikre, ha már ott van a címben a 14-es. Úgy érzem, amit 14 éves koromig elolvastam, jobban részévé vált az életemnek, meghatározóbb volt az ízlésemre nézve, mint azok a könyvek, amelyeket később vettem kézbe. Megpróbálom fölidézni őket – és bizony eléggé vegyes a kép. Vernék és Cooperek, Fekete Istvánok és Karinthyk meg persze a Robinson, a Gulliver és a Timúr és csapata…

Nincsenek megjegyzések: