Pontosan emlékszem, mikor ismerkedtünk meg.
1992 júniusában egyszerre érkeztünk Rio de Janeiro repülőterére és az elveszett bőröndök pultjánál már egymás mellett álltunk sorba. Egy
darabig hallgatta, ahogy a tőlem telhető legékesebb angol kiejtéssel magyaráztam,
hogy nézett ki az eltűnt csomag, aztán megszólalt: fiú, nem vagy te magyar, ilyen
„r” hangokat csak az Alföldön mondanak. Aztán többször is találkoztunk Berlinben,
Isztambulban, Párizsban és Budapesten. Meghívott Tel Avivban a lakásába is. Magyarkanizsán született, ahol
Baráth Feri szerint csak zsenik születnek. Tényleg kiváló grafikus volt. Új
hazájában, Izraelben annyira megbecsülték, hogy grafikusként ő kapta meg
először az Izrael díjat, de Magyarországon is lovagkereszttel jutalmazták. Ma
halt meg. Ég áldjon, Dan Reisinger! (A fenti fotó Rióban a 30 Posters on Environment and Development című plakátkiállításon készült, az alsó kép pedig a 30 kiállítót mutatja a megnyitó után. Dan pont középen látszik.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése