Hallom a tévében (néha működik, de inkább nem:
kábel vagy antennahiba), hogy a kecskeméti színházból Nemzeti Színház lesz.
Katona József helyett lesz Nemzeti. Bosszant. Mért nem jó a Katona? Ha a
Csokonairól, a József Atilláról, a Radnótiról elnevezett színházat keresztelnék át … ,
nekik nem volt sok közük a színjátszáshoz, na de Katona József! Ráadásul az
élete a színház közelében zajlott, a szülőház, a városháza... és száz lépésre
sincs a kő, ami azt jelzi, hol hasadt meg a szíve. A drámáival most nem is
jönnék elő, de hogy színház-tervei is voltak, igazi építész tervrajzok! Na jó,
tudom, volt idő, amikor Kecskeméten minden róla volt elnevezve. A kisipari
szövetkezetek, az állami gazdaságok, a szocialista brigádok, nem árt
szelektálni… na de épp a színházat?! Mindegy, nem erről akartam írni, hanem a
ma hajnali álmomról. Sikerült lejegyeznem az ágy melletti lapra, tudniillik a
reggelivel általában törlődnek az álmaim. Valami színházi előadást néztünk, azt hiszem,
Shakespeare volt és azt hiszem, Kecskeméten. Teltház volt, fönt a kakasülőn
kaptunk csak helyet. A szünetben lementünk a büfébe, ismerősökkel találkoztunk,
osztálytársak, barátok, jól elbeszélgettük az időt, már csöngettek, amikor visszakaptattunk
az emeletre. A helyünkön már ültek. Apám és anyám ült ott, akik rég meghaltak.
Sajnálkozva mutatták, az ő jegyük is ugyanoda szól. És lassan elkezdtek halványulni
a nézőtéri fények.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése