ROSTOKA - TANGRAM

Két apropója van a szlovák Postamúzeumból érkező és a magyar Bélyegmúzeumban most megrendezésre kerülő kiállításnak. Az egyik egy közösen kiadott bélyeg, rajta a 450 éve született Jeszenszky János orvosprofesszor, a wittembergi és a prágai egyetem rektora, II. Rudolf császár (aki nekünk I. Rudolf király) és I. Mátyás császár (aki nekünk II. Mátyás király) udvari doktora, mellesleg filozófus, politikus, a szomszéd országokban is nevezetes Jeszenszky család talán leghíresebb felmenője. A másik apropó az, hogy a csodaszép, és mellesleg Szlovákia és Magyarország mellett Csehországban és Lengyelországban is kiadott szelvényes bélyeget tervező művész, Vladislav Rostoka (aki nekünk Rostoka László) épp 70 éves. A két jubiláns közül az én feladatom most az ifjabbiknak, Rostoka Lászlónak (aki sokunknak Laci) méltatása lesz. Sajnálom, hogy betegsége miatt nem tud velünk lenni, nota bene, talán könnyebb dicsérni valakit a háta mögött, különösen, ha az illető olyan eredendően szemérmes férfiú, mint ő. Jobbulást kívánok neki innen is, de, hogy visszatérjek egy mondatig Jeszenszkyhez, magam is szinte belebetegedtem a dologba. Volt ott, kérem nyelvkivágás lefejezés, felnégyelés… pedig én csak néhány oldalt pörgettem át, szegény Rostoka Laci viszont heteket, talán hónapokat is el kényszerült tölteni a jobb sorsra érdemes rektor úr virtuális társaságában. Kezdhetnénk is ezzel, tudniillik a Jeszenszky-bélyeggel, ha bizonygatni akarnánk, mennyire járatos Rostoka a klasszikus grafikai technikákban, hogy kézre áll neki mondjuk a rézmetszőkés, és mily tiszteletreméltó szakmai alázattal képes imitálni, hívjuk inkább stílusérzéknek, a négy évszázados példát, esetünkben egy Lucas Kilian nevű nürnbergi metsző vonalhálózat iskoláját. Indulhatnánk persze más irányból is, ha rám lenne bízva, én a plakátok felől kezdeném. Belátom, furcsának tűnhet itt, az apró bélyegek közt szakmánk leghivalkodóbb műfaját, az utcára való plakátokat emlegetni, de a grafikusoknál az ilyesféle léptékváltások rutindolognak számítanak. A magyarországi grafikusok plakáttervezőként ismerték meg Rostokát, aki mellesleg alapító tagja volt a Magyar Plakáttársaságnak is és alighanem nálunk is jól ismert csehszlovákiai meg szlovákiai plakátjai révén (a Csisztka, a Hamlet, a Tóték révén) választotta tagjai közé a Magyar Művészeti Akadémia. (Zárójelben jegyzem csak meg, hogy az Iparművész tagozat hamarosan neki kívánja átadni idei nagydíját.) Bizonyára lennének, akár a jelenlevők között is, akik a könyvek felől indulnának el, ha be kellene mutatniuk a művészt, akit a könyvillusztráció és a tipográfia mestereként tartanak számon nem csak Európában. És akkor még nem esett szó az entellektüelről, a tudósról, aki tanítja is a szakmát, és albumokat szerkeszt a kortárs „grafik dizájn” irányzatairól, figyelemmel kíséri a trendeket és kapcsolatban áll a szakma meghatározó képviselőivel.

          Ha csak a száraz adatokat sorolom, akkor is elképesztően gazdag a pályakép. A pozsonyi Iparművészeti Szakközépben, majd a Képzőművészeti Akadémián tanult, utóbbiban a monumentális festészet tanszékén (ő, a bélyegtervező!), ahová a diploma után visszahívták tanítani is. Félszáz önálló tárlat mellett 650 csoportos kiállításon vett részt szerte a világban. 400 kulturális plakát,1100 könyv és katalógus és persze számos bélyeg. 80 külföldi díjat nyert, továbbá 24-szer tüntették ki a Csehszlovákia legszebb könyve és 30-szor a Szlovákia legszebb könyve díjjal. Legfontosabb hazai kitüntetésének a tavaly elnyert Kulturális Érték Díjat tartja, de egy díjjal ér fel az is, hogy tagjai közé hívta az Alliance Graphic Internationale és szerepelt a Taschen kiadó „The History of Graphic Design“ című reprezentatív kötetében. A szűken vett szakma mellett legyen szó Rostoka László szervezőmunkájáról is. Az ő nevéhez kapcsolódik az általunk BIB-nek ismert pozsonyi gyermekkönyv illusztrációs biennálé és a nagyszombati plakát triennálé. Legelső postabélyege is a trnavai triennáléval kapcsolatos, az EUROPA: plakát sorozat részeként adták ki Moliére – Don Juan-jához rajzolt plakátjának bélyeg változatát, azt a pillangósat, amelyet itt a kiállításon is láthatnak. Természetesen a BIB kapcsán is kapott bélyeg megbízásokat, a budapesti bélyegmúzeumban is kiállított gyermekrajzokból kiinduló bélyegek mellett felhívnám a figyelmüket a népművészeti elemeket használó és a karácsonyi bélyegekre. Újratervezte a több mint 50 éves, még a csehszlovák időkben elindított Művészet című bélyegsorozatot. Az ő nevéhez fűződik a világ legnagyobb gravírozott postabélyege, a lőcsei Szent Jakab oltárról F. Horniakkal együtt készített nyomat. Rajtuk kívül is több rangos hazai és külföldi díjjal jutalmazott munka szerepel a kiállításunkon, például az év legjobb bélyegéért járó Kristálybélyeg-díjjal kitüntetett Mária Bartuzsová postabélyeg, a szintén kristálybélyeggé ütött bélyegív, amelyet Ladislav Bielik1968-as pozsonyi fényképe nyomán tervezett: Meztelen mellkasú férfi a megszálló tank előtt“ és a legjobb design díjat kiérdemlő Alfons Mucha bélyeg. Természetesen a díjak kapcsán visszajuthatunk a Jeszenszky-féle szelvényes bélyeghez is, amely a szlovákiai miniszteri kitüntetés mellett, a metszett bélyeg kategória 2. helyezését érte el Brüsszelben az európai Grands Prix de l’Art philatélique versenyen.

          A hetven éves művész több mint ötven éves pályája alatt (igen, egy életrajzában azt olvastam, hogy 1965 óta tartják számon plakáttervezőként) a politikai, a gazdasági és a technikai változások át meg átírták a tervezőgrafika arculatát, mint ahogyan a vizuális művészetek egymást követő stílushullámai is periodikusan megújították azt. Ritka, hogy egy-egy művész úgy tudjon lépést tartani ezekkel a változásokkal, úgy tudjon nap mint nap megújulni, hogy saját értékrendjéből, stílusából egy jottányit sem enged. A szabadkézi rajz játékosságát, személyességét, magától értetődő természetességgel ötvözi a komputer-grafika adta lehetőségekkel, a technika szabályos, geometrikus objektivitásával. Szűkszavú, emblematikus erejű munkáira a cseh, a szlovák és a magyar képzőművészeti hagyományokból elsősorban a konstruktivista törekvések hatottak. Akár jelmondata is lehetne az egyik interjújából vett idézet: „kevés eszközzel sokat mondani”. Azt, hogy a geometria tiszta szabályrendje feszül minden munka, mindegyik terv mögött, hogy a geometria igazságai, illetve az igazságok folyamatos újraértelmezése adja a kiállított művek zömének izgalmát, azt nem nehéz észrevenni, azt azonban, hogy ezeket a törvényeket milyen tudatosan használja, s általuk milyen ősi tartalmakkal dúsítja a gyakran csak divatok kiszolgálójává degradált „dizájn” fogalmát, azt csak ezen a tárlaton, illetve erre a kiállítás-megnyitóra készülve tudatosult bennem is. Jókora segítség volt ehhez a cím: TANGRAM ROSTOKA.

          A kínai eredetű puzzle vagy origami alapú logikai építőjáték hét eleme, az öt háromszög, az egy négyzet és az egy paralelogramma, melyek összeillesztve egy négyzetet alkotnak, jelképesen és praktikusan is emblémái lehetnek Rostoka László művészetének. Ezeknek az objektumoknak a kombinálásával különböző mintákat lehet összeállítani, illetve válogatni a több száz lehetséges elrendezési mód között. A tangram célja mind a hét objektum összeillesztése egyetlen képletbe, melyet az objektum alakzatának körvonala határoz meg, de lényegét a belső határvonalak megejtő izgalma adja. 

          Hadd idézzem egy néhány napja írt levelét. „A tangram kirakós számomra tökéletesen szimbolizálja a tervezési játék elvét, melyet munkáimban is próbálok használni, mivel meglátásom szerint a grafika a vizuális és verbális kommunikációs elemek rendszerszerű, koncepcionális, játéka, amelyben végtelen módosítási lehetőségek vannak. A TANGRAM szó hét betűje megfelel a ROSTOKA név hét betűjének és persze a játék hét elemének, amely logikusan vezet el a kiállítás címéhez.” Ajánlom, képzeletben próbálják önök is Rostoka László tangram koncepcióját rávetíteni a kiállított művekre. Hogy mielőbb megtehessék, a kiállítást ezennel megnyitom. 

           (Elhangzott a Magyar Bélyegmúzeum Rostoka - Tangram című kiállításának megnyitóján 2019 október 25-én.)