Önök
bizonyára azt hiszik, hogy azért van együtt ez a három, mert évfordulósok, Ady
meg Csáth 100, Örkény meg 40 éve halt meg. Nem bánom, higgyék ezt, de egy ilyen
megnyitón illik valami meglepővel előrukkolni. A meglepő legyen az, hogy ők így
együtt. Hogy hárman, hol, mikor, miért, mit csináltak. Először, hogy
találkoztak-e egyáltalán. Ady és Csáth a könnyebb eset, mert ők tényleg. 1906-ban ismerkedtek meg a Budapesti Naplónál.
Itt dolgozott a Párizsból hazatért Ady és ugyanabban a szerkesztőségi szobában
volt a lap zenekritikusának, az akkor épp orvostanhallgató Brenner Józsefnek (írói
nevén Csáth Gézának) az asztala is, aki unokatestvére, Kosztolányi szerint többnyire
Wagnert és Puccinit fütyörészett. Noha nem tudjuk, hogyan vélekedett a füttyről
Ady, abból azért sejtjük, mit írt éppen 1906-ban és éppen a Budapesti Naplóban:
„Berkes jobb cigány, mint Puccini. Mi az ördögöt lehetne Puccinival például a
Nemzeti Kaszinóban csinálni? Nem tudja húzni se talp alá, se fülbe, se
baccarathoz.” Szóval ők rendben is lennének, Örkény azonban kisfiú, annyira
kicsi, hogy 1906-ban, amikor először összejönnek, még meg sincs. Hat év múlva,
1912-ben fog csak megszületni. Keressünk hát alkalmat ekkor. A két nagyobb fiú ekkoriban
zömmel hölgyekkel foglalatoskodik (Ady épp szakít Lédával, helyette Ada,
Aranka, Lili, Mylitta, Mici, és Nyanyuci karjaiban vigasztalódik. A lista Csáth
esetén még ennél is bővebb, Olga, Teréz, Zelma, Karolin, Margit, Bözsi, Emma,
Anna, Kitty, Frida, Edith, nem folytatom). A hölgybájak mellett mindketten szanatóriumokban
múlatják az időt, Ady mint beteg, Csáth meg mint orvos. Nem nehéz belátni, hogy
mindhárom foglalatossághoz, a betegeskedéshez, az orvosláshoz és a nőzéshez is leginkább
patikára van szükség. Igen, a nőzéshez, Csáth, abban a bizonyos naplóban (nota
bene épp 1912-es naplóban) leírja, milyen mérhetetlen mennyiségű condomot
használt el, de ha fitogtatni akarnám (akarom) Csáth-beli jártasságom, az
általa gyakran emlegetett Vaginol kúpok használatáról is értekezhetnék.
Szóval
patika. A Blahán ma is üzemel a patika Csillagpatika néven, amiről szót kell
kerítenem. Akkor még patikának hívták a
gyógyszerárakat, hogy a kiváló költemény, a Paplak
mellett lakik a Katika, ahol a patika áll kezdetű opusz rímei üljenek.
(Elvégre az irodalom szentélyében volnánk nemde bár.) Az idősebbek úgy emlékezhetnek
rá, hogy Vörös csillag patika, de ez legyen az ő bajuk, eredetileg csak Csillag
volt. Akkor lett belőle Vörös csillag, amikor a tulajdonos felajánlotta Sztálin
70-edik születésnapjára, legyen belőle állami tulajdon. Egyébként kiváló
érzékkel ajánlotta fel, ugyanis mindenképp az lett volna belőle. A felajánlás a
dokumentumok szerint 1949. december 5-én történt, a születésnap 21-én volt
esedékes, szóval a formaságok éppen lebonyolíthatók voltak. Az előrelátó
tulajdonost Örkény Istvánnak hívták, akiből, ha továbbra is Vaginol kúpokat
kell kotyvasztania meg condomokat árulnia, aligha lett volna olyan jeles
irodalmár, hogy itt emlegessük. 1949-ben Örkény 37 éves volt, de a történetünk
szerint még 1912 van, nemrég született meg (a Kos jegyében), de ahogy a tavasz
nyárba fordul, napernyős, küllős kerekű, rugós alvázú, krómozott díszléccel
felszerelt babakocsijában már betolják szülei, Pethő Margit és Örkény Hugó az
üzletbe, hogy az alkalmazottak is megcsodálják. Később, egyperces
önéletrajzában azt írta: „Amikor
megszülettem, olyan feltűnően szép voltam, hogy a főorvos a karjára vett, és
szobáról szobára végigmutogatott a klinikán. Azt mondják, még mosolyogtam is,
amitől a többi mamák irigyen felsóhajtottak.” Szóval 1912 koranyarán az
ifjú Örkényt épp a Csillagban csodálják, amikor belép Ady majd kisvártatva
Csáth. A sorrendben még bizonytalanok az irodalomtörténészek, egyelőre
haladjunk az ábécé szerint. Azt már tudjuk, hogy ismerik egymást, azt még nem,
hogy a kérdéses évben, 1912-ben is volt egy közös ügyük, egyszerre lettek a Martinovics páholy tagjai. Frissen
avatott szabadkőművesként még nagyon érzik a diszkréció szükségét, ezért csak suttogva
közlik kívánságukat az eladóval, tán egy csöppet el is pirulnak, majd
kompenzálandó a kínos sutyorgást, hangosan tündibündiznek egy sort a babával.
Csáth megcsipkedi az állát, Ady összekócolja a haját. Akkor még van haja.
Szőke, göndör, fufrus, egy kicsit lányos. Hugó, az apuka, aki nagyjából tudja,
ki a nagy szemű barna fickó, a félreértés elkerülése végett tisztázza is: fiú.
Tudom,
azt várják, hogy rátérjek végre az illusztrációkra. De higgyék el, azokról
beszélek. Akkor működnek, ha valami olyat adnak hozzá a dologhoz, esetünkben az
illusztrálandó szöveghez, ami nem volt ott, amihez egy másik műfaj, egy másik
személyiség, egy másik gondolkodásmód kell.Egyébként ez a három illusztráció dolgában nem áll ám rosszul. Hogy lássák, készültem, elsorolom, hogy az Új versekhez Nagy Sándor, a Vér és Aranyhoz Czigány Dezső, a Szeretném, ha szeretnénekhez Falus Elek, a Menekülő élethez Gara Arnold, A magunk szerelméhez Lesznai Anna, A halottak élénhez Jeges Ernő rajzolt címlapot. Nem rossz lista, és a szuperceleb Kozma Lajost még nem is mondtam, aki a Halálvirág a csók meg Az úri szűz dicsérete című Ady versekhez olyan illusztrációkat kreált, hogy… hogy Csáth Géza egyből rábízta A délutáni álom című könyvének borítórajzát. Az Örkény illusztrátorok kapcsán természetesen nem fogom magam emlegetni, hogy például A sótartó felé című rajzfilm…, dehogy is hozakodom vele elő, eszem ágában sincs, ugyan már… inkább Rébert mondom, Réber Lászlót, aki pontosan megtalálta az örkényi egypercesek takarékos abszurdjának grafikai megfelelőjét. Na persze nem csoda, hisz együtt járták ki az orosz lágerek nonszensz-termő iskoláit.
Illene persze a PIM-ben kiállított illusztrációkról is szólni. Szépek, mint az ifjú Örkény és magukért beszélnek. Sőt maguk helyett, meg persze Ady, Csáth és Örkény helyett is. Nézzék meg őket, de azért ne felejtsék olvasgatni annak a háromnak az írásait se!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése