Amikor a Camp Nou elektromos kijelzőjén a
digitális óra a 17. perc 14. másodpercét mutatja, felzúg a nézőtér és a Barca
nagyobb sebességre kapcsol. A spanyol csapatok, különösen a Real Madrid
játékosai jól tudják ezt és a 17 perc táján igyekeznek fokozottan koncentrálni
a védekezésre. Az elhíresült függetlenségi népszavazás óta tegnap játszott
először közönség előtt hazai pályán a csapat (a népszavazás utáni napon csak
zártkapus meccset engedélyeztek a hatóságok), így most a 17:14 különös
jelentőséget kapott. Az ellenfél az Olimpiakosz volt, Európa-liga csoportmeccs.
Szegény görögöknek, ha tudtak is a furcsa szokásról, nem volt ellenszerük. A
17. percben induló támadásba egy kétségbeesett védő ugyan még belevetette
magát, így öngóllal jutott vezetéshez a Barca, a kijelző szerint már a 18. percben.
A felhőszakadás dacára negyvenezren voltunk a Camp Nouban (Dannal, ausztrál-kaliforniai
barátommal - a fotót ő csinálta - és egy Luis nevű félig spanyol, félig katalán fiúval néztem a
meccset), először láttam élőben játszani Messiéket. Szerencsére a fejünk fölött
volt némi fedél, így csak akkor kaptunk a záporból, amikor ferdén esett, a
túloldalon, a görög szurkolók szektorát azonban nem védte semmi. A szépítő gól
után őket is megtapsolták a katalánok. Tapsot érdemelt volna az a kis csapat
is, amelyik szintén az „ázós oldalon” minden fontosabb eseménynél meglengetett
egy magyar zászlót Dusnok felirattal. Természetesen lobogtatták a zászlót 17:14-nél is. Ideje leírnom végre, mit jelent a
misztikus 17:14. 1714-ben foglalták el Katalóniát V. Fülöp spanyol király csapatai, kitelepítették az egyetemet, betiltották a katalán nyelv
használatát és gyakorlatilag megszüntették az ország függetlenségét. 1526-hoz,
1920-hoz fogható tragikus dátum (szinte pont félúton e kettő között). És persze
az eredmény se hiányozzék: 3:1 a Barcának, holott a meccs zömében
emberhátrányban voltak Piquet kiállítása miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése