Az Andrássy úti Jankovics tablótárlat megnyitója, elhangzott október 28-án
Nem könnyű tömören összefoglalni Jankovics Marcell életművét. Vagy inkább lehetetlen. Odakint a tablószövegeken megkíséreltem, hamarosan olvashatják, vagy talán már meg is tették. Ott van, ami a nagyközönség számára fontos lehet. A csőtágítástól Akadémiánk tiszteletbeli elnökségéig. Ezekkel nem fogom untatni önöket. Azt szeretném elmondani, ami nekem fontos, vagyis a kinti tablósorhoz írt személyes lábjegyzet következik.
10 év volt köztünk, Majdnem hajszálpontosan. 3 nappal több. Ő okt. 21-én született én 24-én. A tíz évnek nincs jelentősége, a három napnak annál inkább. Ő ugyanis még Mérleg, én meg már Skorpió vagyok. Legalábbis hivatalosan, mert próbált meggyőzni róla, hogy voltaképp én is mérleg vagyok, mert abban az évben… bonyolult. Gyakran szóba hozta. Aki ismeri a könyveit, tudja, hogy az asztrológiának, főleg a kultúrtörténeti vonatkozásainak is nagymestere volt.
„Olyan könnyű élete lesz, mint a lepkének, amelyik virágról virágra száll.”
Az idézet egy Dr. Van Tromp nevű asztrológustól való, akivel Marcell szülei 1941-ben megcsináltatták a kisbaba horoszkópját. A tudós valódi neve egyébként Alpáry Imre volt, akinek Sorsunk és a csillagok című népszerű asztrológiai könyve ott van most is az antikváriumok polcain. Önök azt a Jankovicsot ismerték, aki többé-kevésbé betöltötte a jóslatot. Az indulásnál azonban ez nem volt magától értetődő. Börtönbe zárt apa, meggátolt továbbtanulás és persze kitelepítés. A helyszín Öcsöd, ugyanaz a falu, ahol József Attila volt lelencgyerek, s a környezet sem sokat változott, legföljebb abban, hogy míg Attilát lepistázták, Marcellt lelacizták. A deus ex machina harminc éves korában érkezett. Mesebeli királyfiként teljes fegyverzetben toppant be a magyar filmvilágba. Nem a semmiből jött ugyan, hiszen jelentős rövidfilmek és népszerű sorozatok készültek a Pannónia Filmstúdióban, mégis volt valami elsöprő erő abban, ahogy Jankovics a János vitézzel, az első egész estés rajzfilmmel megjelent. Jön is a Balázs Béla-díj rögtön, a Kossuth-díj pedig kisvártatva.
A János vitéz idején ismertem meg, amit persze túlzás ismeretségnek hívni. A most lebontott Budapest szálló fölött laktam egy kollégiumban, onnan jártam be reggelenként az Iparművészetire az azóta megszűnt 58-assal, és szinte mindennap láttam a villamos ablakából egy magas barna férfit, aki sétálva olvas. Hulltak a falevelek, potyogtak a gesztenyék, fújt a szél a fasorban, tülköltek a buszok, szirénáztak a rendőrautók, recsegett-ropogott a legvidámabb barakk, a rendszer, a három Té, de ő csak olvasott angyali türelemmel önfeledten és talányosan. Aztán a Budagyöngye piacnál az 58-as Zugliget felé fordult, ő meg ment a Hűvösvölgyi úton, amit akkor Vöröshadsereg útjának hívtak. Na erre, az olvasva járásra még majd visszatérek. Ahogy megy a Pannónia iránt.
75-ben ismertem meg személyesen. A káprázatos Sysiphus után. Az akkori elmaradt Oscar szoborért komoly kárpótlás, hogy az Annecy filmfesztiválon (ez a legjelentősebb animációs-esemény) a jövő évtől kezdve Sysiphus szobrot adnak a Jankovics-díjjal elismert alkotóknak.
Felvételi nélkül kerültem a Stúdióba, abba nem kezdek bele, miért, de alighanem joggal kaptam a protekciósoknak járó megvető pillantásokat. Ráadásul főiskolai diplomával a zsebemben. A legjobbak nem végeztek főiskolát. Kovásznait és Dargayt kirúgták a képzőről, Jankovics meg a bencés érettségivel meg a börtönviselt apukával meg sem próbálhatta. Akkor enyhült meg némileg, amikor megtudta, hogy 56 után az én apám is börtönben volt.
Milyen volt? „… karja erős, tekintete kívánatos, arca oroszlánéhoz hasonló, őbenne az erények bőséges teljességét testének uralkodásra termett alakja is hirdette.” Talán az általa rendezett animációs monda-sorozat iménti „felkonfja” nyomán jutott eszébe Lujosnak, vagyis Kő Pálnak, a jeles szobrásznak, hogy Jankovicsot kérje meg, állna modellt készülő Károly Róbert szobrához.
Mekkora egy király! – aléltak el a kékharisnyák, nota bene: Jankovics a monda-rajzfilmben szerényebb mintát követett; inkább a kódexíró-rajzoló szerzetessel azonosult, az ő fizimiskájára másolta át saját vonásait. Persze az is illett hozzá, hisz nem csak filmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, hanem tudósprofesszor és mesélő irodalmár is volt egy személyben.
A Ludas Matyi miatt hívtak a Pannóniába, a film plakátja az első olyan alkotás, amelyen együtt szerepel a nevünk. A Küzdőkben való közreműködésre már ő kért meg, de a legfontosabb közös munka a Tragédia három része, a két prágai és a párizsi szín. Főleg a párizsit szeretem, nem a saját rajzaim, hanem az ő lendületes animációja miatt. Az a rész idézi leginkább a Sysiphust. 2012-ben, februárban megkért, hogy a Tragédia moszkvai bemutatóján képviseljem. Mit mondjak, nem volt rossz érzés, hogy Marcell filmjének sikeréből rám is háramlik egy kevés.
Közös kiállításként jutnak eszembe a Forrás Galériában rendezett tárlatok, pedig két kiállításról van szó. 2012 januárjában nyílt az övé, 2011 novemberében az enyém. Az enyémet ő, az övét én nyithattam meg.
Valahol elfecsegtem neki – legtöbbször a Külkerpark uszodájában beszélgettünk, egymás mellett, ő a 7-es, én a 6-os pályán úszva –, hogy szerencsém volt, mert a rendszerváltó párt, akkor még inkább csak mozgalom aktivistái egyetlen éjszaka alatt ragasztották a plakáttal tele az országot, így aztán már értelmetlen lett volna, hogy föllépjen a hatalom a plakátrajzoló ellen. Akkor árulta el, hogy 89 őszén ő is az éjszakai plakátragasztók között volt.
Mit mondjak még? Ilyenkor ősszel gyakran eszembe jut a barna magas férfi, aki a Szilágyi Erzsébet fasorban könyvet olvasva lépeget. Elszántan, önfeledten, szenvedélyesen. Amikor a most következő versikét írtam, még élt Marci, de valahogy elmaradt, hogy megmutassam neki. Na majd ha legközelebb találkozunk…
Mely évszázad elfelejtett
városába nyíl e rejtett,
lombja vesztő vak lugas?
S mely száradt patakmederbe’
jössz avart rugdalva szembe
könyvbe hajló bús utas?
Mondd, miféle szél, amelybe
dőlsz, de úgy, hogy szinte helybe’
lépegetsz, s mióta fúj?
Gót, longobárd, hun és alán
dőlt itt e szélbe, és talán
azóta nem csitul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése