JÓSZERENCSÉT!

A köszöntés, tudniillik a jószerencsét!, 10 éve is meglehetősen aktuális volt: a főépület éppen romokban állt, egy huzatos szerelőcsarnokról kellett azt képzelnünk, hogy ilyen egy egyetem. A tágabb környülállás egyébként akkor 10 éve következőket mutatta: Gyurcsány Ferencnek hívták az itthoni főembert, Putyinnak az oroszt és George W Bushnak az amerikait. Egy Sárközy nevű fickót épp francia elnökké választottak. Akkor jelent meg a Harry Potter utolsó kötete, Kimi Räikkönené lett a Forma 1, Charles Simonyi fölrepült a világűrbe, a nyár forró volt, az ősz hűvös, a Bajnokok ligáját a Milán nyerte, a magyar bajnokságot a Debrecen. A soproni csapatot meg kizárták.

Egy plakátkiállítás mindig öröm, különösen, hogy úton-útfélen azt halljuk (terjesztjük?), hogy egy kihalófélben lévő műfajról van szó. Szóval a jószerencse, legalábbis ebben a formában is időszerű. Plakátkiállítás a 10 éves AMI-hoz. Negyvenvalahány plakát. Azt kell kiolvasni belőlük, hogy szerettek az AMI-ba járni a diákok, de legalábbis szerették egymást és szívesen visszajönnek találkozni. Vannak köztük egyszerűek és bonyolultak, színesek és színtelenek, higgadtak és szenvedélyesek, tényszerűek és nosztalgiázók, kézirajzosak és számítógépesek, emblematikusak és illusztratívak, távolságtartók és személyeskedők, meditatívak és vicceskedők … És az alkotók is … Amikor idejöttek az iskolába nagyon különbözők voltak: más-más alkat, karakter, jellem, elképzelés és előképzettség, miegymás, aztán jött az öt év egyetem és végül – nem kis elégtétellel mondom – hogy most is nagyon különbözők. Azok maradtak … vagy azok lettek. Elegánsan úgy is mondhatnám, hogy egyéniségek, de nem mondom, mert még valaki hízelgésnek venné, azt gondolná, hogy udvarolok, ráadásul a kiállítás megnyitó éppen az, tudniillik a hízelgés, a tömjénezés, a dicsőítés, a magasztalás, a hozsannázás műfaja, magunk közt szólva egy nagyon ciki műfaj, és mindenki azt szeretné (na jó, kivéve azokat, akiket éppen dicsőítenek, tömjéneznek, magasztalnak, stb.), hogy legyen már vége, mert egymással szeretnének végre fecsegni a látogatók, az életrevalóbbak el is kezdik,  … egyébként tessék nyugodtan, mintha itt se lennék! (Elhangzott a Soproni Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének jubileumi plakátkiállításán. A fotókért köszönet Juhász Marcinak.)