Az Öregről az illegalitás korában, érthető okokból, nem sok fénykép
készült (profilból, ha az Ohrana
7583-as számú nyilvántartási fotóját leszámítjuk, most látjuk először), és ha
hihetünk Herbert George Wellsnek, akkor most sem érdemes az esemény
dokumentálásán kívül túl nagy jelentőséget tulajdonítanunk annak, ahogy kinéz: „Lenin nem nagyon hasonlít a fényképeire,
minthogy azok közé az emberek közé tartozik, akiknél az arckifejezés változása
nagyobb jelentőségű, mint az arcvonásaik.” Ha mégis hasonlítanunk kellene
valakihez, Gorkij szava segíthet: „szókratészi homlok”, igaz, először egy Naoum
Aronszon nevű szobrász kiáltott fel: ezt az embert meg kell mintázni, pont
olyan a feje, mint Szókratészé, de Gorkij révén terjedt el a hasonlat, amit
Lenin, sőt később a párt imázsszekciója hivatalosan is jóváhagyott.
Lunacsarszkij szerint ugyan Szókratésznél is jobban hajazott Verlaine-re, szó
mi szó, tényleg megdöbbentően, csakhogy az alkoholista, szodomita csavargót,
bármekkora költő volt is, mégsem illett volna együtt emlegetni egy Leninnel. Anatolij
Lunacsarszkij Forradalmár sziluettek:
Vlagyimir Iljics Lenin (1918) című írásában hosszan hasonlítgatja egymáshoz
a három férfit. A külső jegyek mellett a mindhármukra jellemző iróniát is
fölemlegeti, ami a leírások szerint az arcok legszembeötlőbb karakterjegye
volt. Összehasonlításképpen a legjobb (és legleninesebb) Szókratész-szobor
éppen Nápolyban, a Museo Nazionale
Farnese gyűjteményében van, Paul Verlaine pedig nemcsak a fotóin (meg a
Caprin időző franciák emlékezetében), de Eugène Carrière híres olajfestményén
és Rouault rajzán is megdöbbentő Lenin-hasonmásnak látszik.
A csoportképen keménykalapban van, nem látni, hogy tök kopasz (atyai
örökség, már huszonöt évesen az volt), látszik viszont a másik férfiúi
jellegzetesség, a karakteres kecskeszakáll. Vegyük észre és lássuk meg benne a
jelképet akkor is, ha nem hozná szóba. Garibaldi vörösingesei óta jött divatba
(ők meg tán a negyvennyolcas pesti ifjaktól tanulták el), s itt Olaszországban még
emlékszik is rá mindenki: aki hegyes szakállt visel (dévajabb szavakkal: fanháromszöget
az állán), az a revolúció oldalán áll. „Zömök alak, rövid nyak, kopaszodó, nagy fej, hatalmas
homlok, apró szem, rövid orr, nagy, szépen ívelt száj.”
Ezt már John Reed írja róla, aki a „nagy pillanatban, 1917 októberében láthatta
Lenint, sajna azonban épp a jelképes forradalmi szakáll nélkül, mert,
ellentétben az eseményt dokumentáló hősi festményekkel, a bujkálásból épp
visszatérő vezér arca biztonsági okokból kifolyólag csupaszra volt borotválva”.
Ha
hihetünk a jelképes anekdotáknak, épp a segítőkész Sztálin borotválta meg (az
eseményt Sztálin második felesége, Nagyezsda Allilujeva híresztelte el). Jól
látszik a fotón a feltűnően rövid nyak. Testi jellegzetességei közül ez
idegesíthette a legjobban. Egyszer egy „látó” paraszt megjósolta, hogy
szélhűdés végez vele. Honnan tudja? Hát onnan, hogy irtózatosan rövid nyaka van.
Az Ohrana 7583-as számú nyilvántartási lapján lévő fotón már szinte komikus
Lenin „nyaknélkülisége”. Nem sokkal halála előtt a rá vigyázó orvosokat is
figyelmeztette a rövid nyak – stroke összefüggésre.
(Részlet a Sakkparti a szigeten című könyvből - a
Borda Antikváriumnál - itt - még megrendelhető.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése