PLAKÁTOKRÓL ...

Van úgy, hogy minden összejön, úgy értem, hogy egy időszakra koncentrálódik egy téma minden lehetséges eleme. Az elmúlt hét a plakátok hete volt. Párizsban (ahonnan a modern értelemben vett plakátművészet valamikor a 19. század második felében útnak indult) most rendezték az AGI (Alliance Graphique International) kongresszusát, amelynek természetesen egy plakátkiállítás volt a nyitánya: fölkérték a társaság tagjait, hogy Borders (Határok) címmel tervezzenek plakátokat, ráadásul (minő nemes önmérséklet!) csak fekete, fehér és szürke színeket használó plakátokat. Miközben a naponta változó párizsi helyszíneken (Odeon Théatre, École nationale supérieuredes ArtsDécoratifs, Maison de la Radio, Palais de Tokyo, Centre Pompidou) jeles grafikusok (többnyire plakátosok) előadásai zajlottak, egy arra hívatott bizottság úgy döntött, hogy Horkay István plakáttervezőt is beválasztják a társaságba, így Magyarországot már ketten képviselhetjük. A párizsi eseményekkel párhuzamosan zajlott Amerikában, a coloradói Fort Colinsban a jubileumi (huszadik alkalommal megrendezett) plakátfesztivál, amelyen – tegnap jött a hír – Stop című színházplakátom a második díjat kapta. Mindeközben a Hollandiai Brédában megnyílik a Mirko Ilic által szervezett és 38 plakátművészt felvonultató Tolerancia című plakátkiállítás (utazó utcatárlatról van szó, vagyis a brédai már sokadik, és korántsem az utolsó helyszín), és megnyílik a Szergej Szerov által kitalált 1917 - 2017 című plakátakció első bemutatója is a horvátországi Šibenikben. Mialatt ezt a tudósítást Párizsban körmölöm, jelez a gépem egy értesítést, most megy az otthoni televízióban a Magyar Plakát Társaság tagjaival készített interjú-füzér, Új időknek új dalai címmel. Egy darabig még bizonyára megkereshető lesz a tévék klikkelős archivumában.