A könyvről:
Hosszabb-rövidebb írások, egy grafikai műterem folyamatosan gyűlő melléktermékei. Néha pihenésképpen, máskor emlékeztetőül, olykor felkérésre született szövegek. Talán figyelemfelkeltő gesztusok. Orosz István grafikus, képzőművész, könyvillusztrátor, rajzfilmek rendezője és művésztanár. A műfajok, a technikák, az alkotói fortélyok, amelyek e könyvben szóba kerülnek, mind olyanok, amelyekben ő maga is járatos, vagyis „a körön belülről” képes tudósítani. A könyv legtöbb írása kortársakról, kollégákról, sőt barátokról szól, de ha történetesen egy 17. századi pályatárs munkáit méltatja, akkor is személyes közvetlenség, kortársi rokonszenv érződik a szavain.A különös cím Albrecht Dürer híres Rinocéroszára utal, az ötszáz éves fametszetre, amely a mai grafikusok számára is jelkép. Címerállat. Dürer sosem látott ilyen lényt, így mindez az alkotói képzelet teremtő erejének pátoszát is közvetíti, de ha valami pajkos iróniát – esetleg öngúnyt – olvasunk ki belőle, akkor sem járunk messze a szerző szándékától.
.....
Akik nem tudtak részt venni az esten, azok számára álljon itt Török András rendhagyó recenziója, amely az Utisz Galériában rendezett könyvbemutatón is vezérfonalként szolgált.
Orosz István: Szent Rinocérosz gyermekei
„1515. májusában, Lisszabonban kikötött egy hajó, a fedélzetén ezzel a különös lénnyel. Muzaffar szultán ajándéka volt, ő küldte I. Emánuel portugál uralkodónak. Kivételes pontossággal tudjuk a percet, mikor lépett rá az EU földjére az első rinocérosz. Bizonyára nem az IQ-ja, nem is odabújós puha ártatlansága hatotta meg Európát, mégis gyorsan szertefutott a rinocérosz híre. Dürer leírások alapján készített tollrajza s a rajz nyomán készült fametszet az első művészi reprezentáció.”
Bocsássanak meg az olvasók, az alábbi sorokból a kritikai attitűd a szokásosnál is jobban hiányzik. A szerzőhöz több évtizedes barátság fűz, személye nem múló csodálatot kelt bennem. Nemcsak a (nem túlzás!) Düreréhez fogható rajztudása, az emberi kvalitásai, hanem az a közelmúltbeli (talán jóval régebben érlelődő) félfordulat, amely eredeti mesterségei – a rajzolás, az illusztráció, a metszés, a plakáttervezés, az animációsfilm-rendezés – felől a költészet, az esszé, a prózaírás felé fordította őt.
Jelent meg már verseskötete (Körzővel rajzolt víz, 2008), regényes művészettörténeti fantáziája (A követ és a fáraó, 2011), esszékötete (Válogatott sejtések, 2013), a fotó-, politika-, és sakktörténet keresztútján brillírozó bibliofil kötete (Sakkparti a szigeten, 2015), és most ez az ötödik, nem képzőművészeti jellegű kiadványa.
Az előszóban így határozza meg, kik is a címben említett személyek: „Dürer követőiről, e Szent Rinocérosz gyermekeiről, hivatásos és amatőr képzelgőkről, vagyis rajzoló, illusztrátor, képzőművész és filmanimátor kollégákról, régiekről és maiakról szóló írásaimat gyűjtöttem együvé.”
Összesen 87 írás szerepel a könyvben, amely alkalmi írások gyűjteménye. Még sincs egyetlen egy se, amelyről úgy érezhetnénk, hogy kár volt beválogatni. A legközelebb ehhez a veszélyzónához a kiállítás-megnyitó szövegek, és a születésnapi, illetve temetési beszédek vannak. De ezekben is van vagy dokumentum-érték, vagy olyan egyedi szeretet, amire csak kevesen képesek. A legtöbb ilyen alkalmi írásban tetten érhető mind a kettő, és jelen van egy harmadik fontos dolog: a nyelvi teremtő erő.
Az ilyen elegyes köteteket a sorrend teheti könyvvé, és itt jó munkát végzett a szerző és a szerkesztő, Pordány Katalin.
Váltakoznak a testesebb, maguktól kikívánkozó írások az alkalmi darabokkal, a körkérdésekre adott válaszokkal.
Ha van valami, ami nagyot lökött a világhíres grafikus írói pályáján, az a 2008-ban indult Útisz Blog. Itt szabadon keveredhetett, terjedelmi korlátok nélkül a vers, a próza, a tudománytörténet, saját műfaja, a matematikából a művészettörténetbe importált „sejtés”, a kordokumentum és sok minden más műfaj.
Gyűjteményes kötetekből általában három olyan dolgot szoktunk ajánlani, amit semmiképpen sem szabad elmulasztani. Ezúttal azonban nem tudtunk hétnél hamarabb megállni.
1.) S.E.M.M.I. (Ez bevezet a Hiány című grafikai sorozata keletkezéstörténetébe, elhangzott az Útisz Galéria megnyitóján), 2014., 13. o.
2.)Távirat (elképzelt, végtelenül vicces, fél oldalnyi táviratszöveg), 1985, 18. o.,
3.) Keep Zooming (Bányai István szöveg nélküli képregényéről, többek között ezért a mondatért: „Ő maga a legnagyobb renitens: tiszteletlenül kétségbe meri vonni a híres Einstein-féle szállóigét: »Az időnek egyetlen oka van, minden nem történhet egyszerre«”), 2003, 73. o.,
4.) A húszéves plakát (A Továrisi kányec plakát hiteles története, tréfás elő- és utóélete), 2009, 125. o.,
5.) Szentkuthy (Mert megtudhatjuk, hogy Szentkuthy hogyan rajzolt, és hogy ugyanaz az illusztrált Grant kapitány volt kettejük rajzi forrásvidéke), 2013, 223. o.,
6.) Színkeverés, például mert a második strófában csupa elképzelt, az első strófa színeiből szó szerinti lóugrásokkal előállított színből álló strófa van:
ezüst, bíbor, kobalt, fekete
cián, umbra, ibolya, kadmium,
vörös, azúr, bordó, szeladon,
indigó, barna, olív, cinóber,
viola, sárga, kármin, sziéna,
skarlát, ekrü, narancs, rubin,
okker, türkiz, lila, szépia,
fehér, opál, ultramarin, arany
fehtür, ultraszé, naszela, etelya,
borán, indlát, opli, arbin,
cinium, bakra, üstvö, laok,
ekkér, skarigó, cibí, rösez,
umbko, kadmóber, ruany, laál,
naramarin, piancs, kizsár, kervio,
barrü, minbor, gaív, úrkár,
dófek, donszié, olaz, ibona
2010, 257. o.,
7.) A szürkékről, avagy egy mackónadrág apoteózisa (mert ez az egész kötet legtágasabb, legnagyobb huzatú írása, van benne személyesen Mátyás király, Isaac Newton, távoli sziget csak monokrómban látó lakói, mai szado-mazo lektűr, mindössze kilenc és fél oldalon). 2017, 258. o.
(Typotex kiadó, 2017, borítóterv Sosity Beáta, 282 o., ára 3900 Ft. Támogatta az NKA.)
A KönyvHét internetes folyóirat fotósának nem sikerült a nyomára bukkanni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése