GALÉRIA KVÍZ XXXII.

Három éve, halottak napján jártam először ebben az épületben. Saját halottaimra emlékezve kerestem föl kedves költőm sírját a közeli temetőben, s utána mentem be a múzeumba, bár az is lehet, hogy fordítva történt, a képek után ballagtam át hozzá az öregtemetőbe. De ő vajon járt-e valaha ebben a múzeumban? Idősen, amikor meghalni jött vissza a tóparti városba, alig hiszem, miért is ment volna, hisz úgysem láthatta a képeket, de gyerekkorában, festőművésznek készülő húga társaságában kellett itt járnia. Úgy képzelem, átlapozta a grafikai tárban a Piranesi lapokat (az interneten böngészhető katalógus szerint 304 darabból áll a Piranesi gyűjtemény), hisz később – egy fénykép tanulsága szerint – magának is vásárolt egyet. Én a múzeumot járva beértem az állandó kiállítás falon lógó darabjaival. Hol jártam?  

GALÉRIA KVÍZ XXXI.

Ebben a múzeumban tavaly egy workshopot tartottam helyi diákoknak. A munka végén összeálltunk egy csoportképpé, amire a zömmel lányokból álló társaság előre készülhetett, mert mindegyikük előkapta a bajuszát. (!) Úgy látszik, a bajusz mostanában kuriózum errefelé, holott valaha épp  Főbajszosáról volt nevezetes az ország. Az illető egyébként több példányban is megtalálható a múzeum mögött elterülő hatalmas szoborparkban.   

GALÉRIA KVÍZ XXX.

2010 kora tavaszán jutottam el ebbe a manapság múzeumként funkcionáló (pontosabban most éppen nem funkcionáló) szép rokokó palotába. Nem is annyira a gyűjtemény fogott meg, inkább a hely szelleme, az éles fényekkel és árnyékokkal átszőtt és csillogó festett csempékkel dekorált termeké, ahol valaha egy eszét vesztett királynő csapkodta a spalettákat, és a hatalmas labirintusos kerté, amelyben magányosan csatangolhattam órákon keresztül. Tudom, nem könnyű feladvány ez sem, de talán egy idevalósi költőtől származó idézet segít: „A művészet a legidillibb módja annak, hogy elterelje figyelmünket az életről.”

GALÉRIA KVÍZ XXIX.

A mai feladványt május elsejéhez választottam. Énekszó és tánc köszöntse… Álmomban sem gondoltam, hogy valaha eljutok ebbe a városba, és soha nem hallottam korábban a művészről, akinek most a múzeumában egy virtuális sétát teszünk. Tavaly úgy alakult az életem, hogy mégis elvetődtem ide és beszabadultam a múzeumba. Belátom, illett volna ismernem a festőt, elvégre nem akárki, hiszen a budapesti Műcsarnokban is volt kiállítása, ráadásul a szocreál idején nőttem fel, és itt, mint látjátok, egy ízig-vérig szocialista realista alkotóról van szó. De mi is a neve? És melyik városban is áll a múzeuma? Na jó, tudom, ez egy kicsit nehezebb feladvány az eddigieknél, elkel egy apró segítség: van a városnak egy nevezetes szülöttje, aki talán még a mi festőnknél is híresebb.