Tegnap lelőtték Abe Shinzo volt japán miniszterelnököt. Két évvel ezelőtt egészségi okokra hivatkozva átadta a kormányzást, de így is a szigetország leghosszabb ideig hivatalban lévő kormányfője volt. 2019 decemberében találkoztunk. Tokióban a Magyar Intézetet a kiállításommal nyitották meg, volt ugyanekkor egy fontosabb tárlat is, a Nemzeti Galéria gyűjteményéből rendezett válogatást a Japán Szépművészeti Múzeum mutatta be. A kiállításokat a két ország diplomáciai kapcsolatfelvételének 150. évfordulója alkalmából rendezték, amelyen Orbán vezetésével magyar delegáció is részt vett. Az ünnepélyes záró vacsorára én is mehettem, a legendás karmester, Kobajasi Kenicsiro asztalánál kaptam helyet. A vacsora végén a potentátok távoztak, majd mi, többiek is szedelőzködtünk. A kijárat felé baktatva azt vettük észre, hogy egy lépcső tövében ott áll egyedül, mosolyogva Abe Shinzo, és minden távozót magához int, hogy közös fényképet készíttessen vele. Gondolom, ez japán szokás lehet, s az is, ahogy a vakuvillanás után hajlongva megköszönte, hogy közös fotón szerepeltem vele. Zavarban voltam, s most sincs másként. Rest in peace - nyugodj békében Sinzo Abe szan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése