A különös város egyik parkjában csavarogva megszólított egy férfi. Mivel az ő tört angolja jobb volt egy kicsivel az én oroszomnál, így szegény Shakespeare nyelvén próbáltunk diskurálni. Itt született a városban, ami akkor a Szovjetunióhoz tartozott és Celinográdnak hívtak. Később, az ország függetlenné válása után Akmolára változtatták a nevét, sőt 1997-ben kinevezték Kazahsztán fővárosává (a régebben Alma Atának hívott Almati helyett) aztán 1998-ban Asztanára keresztelték, majd 2019-ben kapta mai nevét, vagyis az Elnök tiszteletére Nur-Szultán lett belőle. Beszélgetőtársam származása legalább ilyen komplikált: anyai ágon orosz és ukrán, apai ágon tatár és kazah ősei voltak. A város egyébként, a természeti kincseknek, főleg az olajnak hála, hatalmas iramban fejlődik, különös, metafizikus hatású üres terei - Giorgio de Chirico jutott eszembe róluk - és hatalmas, futurisztikus épületei között a Nemzeti Múzeum, ahol a kiállításomat rendezték, az egyik leglátványosabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése