A derék férfiú, akinek a cipőjéig is alig érek föl, nem más, mint Nyikolaj Antonovics Krisztofari (a szobor talpazatán így olvasható: Николай Антонович Кристофари). Aki nem ismerte föl azonnal, ne magában keresse a hibát, a 19. századi bácsi nem tartozik a történelem legnevezetesebbjei közé. Csupán azért kapott szobrot, mert ő volt a legeslegelső orosz takarékbetétkönyv tulajdonos. Akkortájt kapta, amikor honfitársainak egy másik csoportja épp az 1848-49-es magyar szabadságharc vérbefojtásával volt elfoglalva. Azért jutott épp most eszembe, mert hallom, hogy az orosz Szberbankot kiakolbólították Európából. Sőt kis hazánkból is. Na hát ezen a fényképen a szobor – meg én – épp a Szberbank székháza előtt állunk Moszkvában. Az időpont 2013 májusa. Az történt, hogy egy korábbi moszkvai kiállításomat látta valaki, aki beszélt róla valaki másnak, aki meg továbbmondta, szóval eljutott a hír a Szberbank „promócióját” intéző hölgyhöz, a gyönyörű Kátyához, aki rábeszélte főnökeit, hogy rendezzenek kiállítást az anamorfotikus hudózsnyik (én volnék az) munkáiból. Az alkalom az az évente visszatérő szeánsz volt, amikor a részvényesek összejönnek, hogy megvitassák, merre menjen a világ, és jutalmul megnézhetnek egy csak és kizárólag nekik rendezett kiállítást. Ahogy ők nevezték, vísztavkát. Mivel a legnagyobb orosz bankról van szó, az iménti fogalmazás, mármint a világ haladási irányára vonatkozó, nem is annyira túlzó, mint amilyennek szántam. Ilyen körülmények közt ne akadjunk föl olyan apróságokon, hogy a titkosnál is titkosabb volt a tárlat, hogy az interneten hiába is keresné bárki, hogy összesen két vendéget csempészhettem be, és hogy a többszörös motozás a meglévőnél is komolyabb misztériumot gombolyított az anamorfizmus műfaja köré. A fényképezőgépeket már a kapuban elvették és a kiállító terem minden szögletében (sok szöglet volt) állt egy hallgatag kopasz, akinek különös drótok dugóhúzóznak elő a füléből, furcsán dudorodott az öltönye, és nem volt hajlandó megszólalni semmilyen nyelven. Bizonyára ismerte a táblát az „Annuskás parkban” (tudniillik, ahol kiömlött a napraforgóolaj azon a végzetes napon): NE ÁLLJUNK SZÓBA IDEGENEKKEL! A kiállításon ott tolongtak a híres orosz oligarchák, a vízszintesen elhelyezett grafikákon (elegánsabban mondva katoptrikus anamorfózisokon) félretolták a tükörhengereket, hogy legyen hely vodkás poharaiknak és zakuszkás tányérjaiknak. Amit nem bírtak elfogyasztani, azt a bank feliratos nejlonzacskóiba gyömöszölték, az ezüsteszcájgot pedig magától értetődő természetességgel csúsztatták a zsebükbe. Mint említettem, a kiállítás 2013 májusában volt. A furcsa körülmények ellenére nagyon örültem neki, hisz akkoriban minden lehetőséget megragadtam, hogy Oroszországba utazzak, mert épp a készülő Gorkijos-Bogdanovos-Lenines könyvhöz, a Sakkparti a szigetenhez gyűjtöttem az adatokat…, meg persze az adatok mögé az élményeket. A Szberbank néhány hónap múlva, 2013. november elsején jelent meg Magyarországon, és néhány napja távozott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése