KI ÍRTA?

Na jó, nem a világirodalom csúcskölteménye, de mégiscsak valami versféle. Hazafias, pátoszos, szenvedélyes, egy kicsit dagályos, giccses. De vajon ki írhatta? 2013-ban tettem ki ide a blogra és azóta nem jött válasz. Lassan tíz éve. Most valahogy aktuálisnak éreztem újra. Apró könnyítés: fordításról van szó, bevallhatom a Google fordító segítségét is igénybe vettem, de ez talán sejthető volt.Szóval:

Amikor könnyeket fakasztott,

költő, szemedből a részvét,

a mennyekig szárnyalt fohászod

e keserű sorsú népért.

 

És mikor fenséges hazánk

gyönyörűségén révedeztél,

éneked úgy hullott le ránk,

mint áldást hozó égi szent szél.

 

Amikor lantodon az édes

anyaföldről zengett a húr,

szerelmi himnusz szólt, mi éles

nyilakkal a szívünkbe szúr.

 

Ó dalnok, minden grúz azóta

lelkében hordja éneked,

és árva néped összetartja,

hogy szeretett és hogy szeret.

 

Minden betű, amit leírtál

gyökeret vert és szökkent szárba,

szent férfiú, ideje már,

hogy készülődj az aratásra.

 

Ne csodáld, hogy csodál e nép

s az új század veled virrad,

Erisztavi, bár szülne még

e föld sok olyat, mint te vagy.