1978-ban a Pannónia filmstúdió művészeti tanácsa elfogadta A sótartó felé című Örkény egyperces nyomán írt forgatókönyvemet. Valahol Auguszt Olga gyártásvezető archívumában megvan Örkény István levele is, amelyben nagyvonalún engedélyezi az adaptációt, és még a honoráriumról is lemond. A filmet sajnos nem tudtuk megmutatni neki, 1979. június 24-én meghalt. A realistán induló, majd szürreálissá váló történetet úgy képzeltem leforgatni, hogy az élőszereplős film fokozatosan animációs filmmé változik. A főszerepre Gyulai Líviuszt kértem meg, aki révén négy évvel korábban a Pannóniába kerültem, s akivel nem csak a stúdióban dolgoztam együtt, de November 7. téri műtermét is rendszeresen használtam. A filmhez, mivel az általa alakított Valkó Károly sokdioptriás szemüveget viselt, maga szerzett be, ha jól emlékszem, az Ecserin egy szódásüvegtalp vastag szemüveget. Néhány napja, régi fényképek közt kutakodva, előkerült egy halom fotó a forgatásról.
Valkó Károly körülnézett, és így szólt:
- Hol a só?
Ursula miatt németül is el kellett mondani mindent. De Valkó még kívánta is a kérdésre a választ, a mosolyra a viszonzó mosolyt. A nagy zsivajgásban, nevetgélésben amúgy se figyelt rá senki.
- Der Salz? - kérdezte, s rámosolygott Ursulára.
- Das Salz - javította ki a lány visszamosolyogva, és a sótartóra mutatott. Aztán, sajnos, másfelé fordult a figyelme.
A film ide kattintva nézhető meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése