KÖNYVEK ÉS HERTULOK

Április 23-án, vagyis ma van a Könyv Napja, állítólag azért, mert ezen a napon halt meg  William Shakespeare és Miguel de Cervantes (a hegyes szakállak napja is lehetne), ráadásul ugyanabban az évben, 1516-ban. Nem emlékszem már, hogy vajon szándékosan választottuk-e ki a Könyv Napja körüli időpontot, vagy csak véletlenül alakult így, de hét éve, 2012-ben, a Soproni Egyetemen (akkor épp Nyugat-magyarországi Egyetemnek hívták) mi is április harmadik hetét választottuk a saját könyvünnepünknek. A dokumentumok szerint április 19-én (csütörtökön) az egyetem grafikai tanszékének addig csak számmal jelölt termeit Hertul Mester Teremnek, Hertul Fia Miklós Teremnek és Hertul Fia Miklós Fia Miklós Teremnek kereszteltük át, másnap (pénteken) a Nagy Kerékpáros Hertul Túra keretében egy csapat diákkal átbicikliztünk Fertőmedgyesre (Mörbisch), hétfőre (április 23.), hála Juhász Marci tanár úrnak, már a termek feliratai is elkészültek, és a közeli napok valamelyikén egy diaképes előadást is tartottam a Hertulokról, hogy ne csak a régóta beavatott grafikusok tudják, kikről és pláne miért neveztük el a termeket.

Olvasom egykori egyetemem fészbuk oldalán, hogy hét évvel és hét nappal az első után indul a Második Hertul Kerékpáros Emléktúra. Köszönet a szervezésért Juhász Marcinak. Aki esetleg nem tudná (Sopronban persze nincs olyan), leírom, kik azok a Hertulok, mi a közük a Könyv Napjához és persze mi közük van Sopronhoz … ha a bringázásban nem is fogok részt venni (bár ki tudja), de azért szívesen fontoskodom egy kicsit Hertul-ügyben. A családhoz az Anjou-korig  kell visszalapozni, ami az 1301 és 1386 közötti korszak neve Magyarországon.  A francia eredetű nápolyi Anjou-ház magyar ágából származó három uralkodó, Károly Róbert, Nagy Lajos és lánya, a „fiúsított” Mária, továbbá a nápolyi ágból való, ám csak néhány hétig regnáló Durazzói Kis Károly uralkodása tartozik ide. Az Anjou-kor idején tapasztalható gazdasági és kulturális fellendülés az első két király rátermettsége mellett annak is köszönhető volt, hogy a nagy európai pestisjárványok többnyire elkerülték az országot. A fellendülés kézzelfogható bizonyítékai közt elég látványos szerepe volt a könyvművészetnek. Ahogy a művészetek többi ágában, a könyvfestészetben is olasz hatás érvényesült, valószínűleg  Bolognában rendelték az illusztrált kódexeket, de az sem kizárt, hogy ott tanuló magyarországi mesterek is voltak az illusztrátorok között.  Alighanem Itáliában készült Nekcsei Demeter bibliája, illetve az András herceg számára festett Anjou Legendárium. Mindkettő illuminátoraként Hertul Mester nevét szokták emlegetni, aki egy Károly Róbert által kiadott 1326-i oklevél szerint mint királyi festő („pictor domini regis”) a Sopron vármegyei Medgyest (Fertőmeggyes, most éppen Mörbisch) kapta meg munkája honoráriumaként. Hertul fia Miklósnak ("Nicolaus filius Hertul fidelis pictor noster") tulajdonítják az 1360 körül befejezett latin nyelvű magyar történeti krónikát, amelyet Képes Krónika, Bécsi Képes Krónika, vagy Kálti Márk Képes Krónikája néven szoktak emlegetni. A díszesen illusztrált könyv Nagy Lajos megbízásából készült, az ő koronázásáig (1342) követi az eseményeket, és az illusztrátor „honoráriuma” Medgyes település lett. Ne akadjunk föl rajta, igen, ez ugyanaz a Medgyes, amit apja Károly Róberttől egyszer már megkapott, ám az öreg Hertul időközben elzálogosította a falut, ami így visszaszállt a királyra.  A fiú jobban megbecsülhette, mert őt nem csak Hertul fia Miklósként, hanem Medgyesi Miklósként is számon tartja a kultúrtörténet. Alighanem jeles illusztrátor lett Hertul fia Miklós fia Miklósból is, azt ugyan nem tudjuk, mit illusztrált, annyit tudunk csak, hogy Nagy Lajos lányának, Mária királynőnek dolgozott, és azt hisszük, hogy meg lehetett elégedve vele a királynő, legalábbis egy Sopronban őrzött oklevél erről árulkodik. Viccesebb lenne a történet, ha őt is Medgyessel fizették volna ki, de erre talán nem volt szüksége, mert az ő már az apjától is megörökölhette a falut. Ha még Sopronban tanítanék, egy doktoranduszt biztos ráállítanék a Hertul vonalra, na persze professor emeritusként is sugalmazhatok ilyesmit. Hajrá!

Készülvén a soproni Hertul Túrára, egy előtúrát is beiktattam, amihez épp az ellenkező irányba kellett indulni: Dórával elautóztunk Gyöngyöspatára. A Jesse-oltárról nem írok (ahhoz ott van Jankovics), de ugyanott, a patai Kisboldogasszony-templomban  (kegyetlen hideg van, meg is fáztunk rendesen) Hertul falképek is vannak. Vagy legalábbis feltételezett Hertulok. Azért gyanítható, hogy ő volt a szerző, mert patai volt Hertul fő megbízója, az Aba-nemzetségből való  Nekcsei Demeter, Károly Róbert tárnokmestere (kincstárnok meg pénzügyminiszter féleség), akinek a tényleg  gyönyörű Nekcsei-bibliát készítette.  A biblia 1986-ban kiadott rövidített hasonmása (a 1492 oldalból csak 108 oldal) át is lapozható az oltár előtti asztalon (Szántó Tibor, Helikon), az eredetiért viszont a washingtoni Library of Congressbe kéne bekopogtatni. A mellékelt képek (bocs, soproniak) egyelőre a patai túrát idézik meg.