Na, vajon hol nőhetett ez a karcsú ciprus? Természetesen Ciprus szigetén. Itt az északi részen ugyan úgy hívják, Kibris, hivatalosabban Észak
Ciprusi Török Köztársaság. Most nem a Sakkpartiban idézett és Nabokov által Puskinnak
tulajdonított mondat miatt vagyok itt („Egy művésznek mindig szüksége van
szeretőkre és ciprusokra…”), hanem azért, mert hamarabb megfestettem az ankarai
teknőket a vártnál és jutalmul kaptam a néhány napos tengerparti pihenőt. A
pénz ugyanaz a török líra, mint odaát, de az autók a baloldalon járnak, útlevéllel
lehet átjönni, az emberek beszélnek angolul is és mindenki roppant barátságos.
A városka neve: Girne. A főutca Atila (minden második sarkon így: Atilla) Igen a mi Attilánkra tessenek gondolni, de lehet Észak-Ciprus 1974-es török megszállására is,
amelynek Attila hadművelet volt a neve (görög barátok előtt jobb nem emlegetni).
Egyébként nem ritka török személynév, Kemal kisfiát is így hívják. Amikor megérkeztem, a határőr hosszasan forgatta az útlevelemet, nem tetszett neki, hogy nincs bajszom a fotón, a valóságban viszont, hát igen, az elmúlt hónapban alaposan megnőtt. Látszott, hogy valami megoldáson töri a fejét. Magyarisztán - kérdezte. Magyarisztán - mondtam. Attila - kérdezte. Attila - mondtam. Felderült az arca, beütötte a piros pecsétet és beleírta, kilencven napig maradhatok. Hát addig azért nem fogok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése