2013. október 5., szombat

KI LEHET A SZERZŐ?

Hazafias, pátoszos, szenvedélyes költemény; vajon ki írhatta, vajon kinek és mikor? Apró könnyítés: fordításról van szó, de ez talán sejthető volt. Az első kérdés az igazán érdekes; megfejtője, remélhetőleg hamarosan könyvjutalmat kap (a könyvnek ugyanis még meg kell jelennie). Az Utisz blogra lehet válaszolni, mondjuk két héten belül.

Amikor könnyeket fakasztott,
költő, szemedből a részvét,
a mennyekig szárnyalt fohászod
e keserű sorsú népért.

És mikor fenséges hazánk
gyönyörűségén révedeztél,
éneked úgy hullott le ránk,
mint áldást hozó égi szent szél.

Amikor lantodon az édes
anyaföldről zengett a húr,
szerelmi himnusz szólt, mi éles
nyilakkal a szívünkbe szúr.

Ó dalnok, minden grúz azóta
lelkében hordja éneked,
és árva néped összetartja,
hogy szeretett és hogy szeret.

Minden betű, amit leírtál
gyökeret vert és szökkent szárba,
szent férfiú, ideje már,
hogy készülődj az aratásra.

Ne csodáld, hogy csodál e nép
s az új század veled virrad,
Erisztavi, bár szülne még
e föld sok olyat, mint te vagy. 

Nincsenek megjegyzések: