Itt az idő, Uram, nagy volt a nyár…
Szeptemberi reggel, fogj glóriádba…
Azt mondod: Ősz. Az első őszi fák…
Izzik a galagonya ruhája…
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok…
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak…
Holt idők sírján hervadt koszorúk…
Minden csak jelenés; minden az ég alatt…
Ó hány szeptembert értem eddig ésszel…
Legyek hárfád, mint hárfád a vadon…
A szeleket ereszd a földre már…
Testvéri ősz, forrón-égő rokon…
Hervad már ligetünk, s díszei hullanak…
A fáradt fákra fátylas fény esőz…
A siket estveli csend tyütyürékel…
S kibomló konttyal jő az édes ősz…
Most itt az ősz és én vagyok az ősz…
Az őszi kertben messzenézni félek…
Öreg költők, ti őszök fiai…
Elhull a virág, eliramlik az élet…
Sírj, őszi koncert, zengő zeneverseny…
Maradj Homér, fénydús egeddel…
Kisértetes nálunk az Ősz…
Segíts nekem, szeptember, ne eressz el…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése