MEGHÍVÓ MONOSZLÓRA

Augusztus 6-án, Monoszlón, a Nagyhegyestű lábánál, a „Kőfeszt” keretében társalogni hívott Szentkirályi-Szász Krisztina: „Én fogok Istvánnal beszélgetni a kötetről (a Páternoszterről), a témaválasztás aktualitásáról, a családról és úgy mindenféléről. Várunk, gyertek. Ja amúgy az esemény előtt és után a Levendulafagyizó és fröccsterasz is nyitva lesz. És persze vehettek könyvet és dedikálni is fog István. Hogy rajzolni fog-e, azt nem tudom.” Hm... az én sem... A helyszín viszont biztos: Monoszló, a Magyar Provence Levendulabirtok; az időpont is: augusztus 6, szombat, 6 óra, és a házigazda: Szentkirályi-Szász Krisztina.

KAPOLCS - JÚLIUS 29.

 

Művészetek Völgye Fesztivál, 8. nap (július 29.) 19.30-kor beszélgetés a Páternoszterről: Orosz István könyvéről (a program szerint „nagyregényéről”) és az Örömajkon örömének című „történelmi fejtágítóról”. Nekem sem volt könnyű ráakadnom a mérhetetlenül sok kapolcsi program közt. Idemásolom, hogy nektek már ne kelljen keresni: szóval, pénteken fél nyolckor a kapolcsi Pajta Mozgó mellett felépített Országút Igluban lesz az esemény, amelyen dr. Nagy Gábor költő-irodalomtörténész és természetesen az ti közreműködésetekkel zajlik az esemény. Hogy nagyobb kedvvel jöjjetek, idejegyzem, hogy az iglu szó eredetileg eszkimó jégkunyhót jelent, bár kesztyűre és hócipőre azért valószínűleg nem lesz szükség. A kiadók (Helikon és Méry Ratio) azt ígérték, hogy a könyveket meg is lehet venni a helyszínen. (Aki nem ér rá, vagy nem talál oda, a közeli Monoszlón, augusztus 6-án még bepótolhatja.) 

 

NUR-SZULTÁN, A METAFIZIKUS VÁROS

A különös város egyik parkjában csavarogva megszólított egy férfi. Mivel az ő tört angolja jobb volt egy kicsivel az én oroszomnál, így szegény Shakespeare nyelvén próbáltunk diskurálni. Itt született a városban, ami akkor a Szovjetunióhoz tartozott és Celinográdnak hívtak. Később, az ország függetlenné válása után Akmolára változtatták a nevét, sőt 1997-ben kinevezték Kazahsztán fővárosává (a régebben Alma Atának hívott Almati helyett) aztán 1998-ban Asztanára keresztelték, majd 2019-ben kapta mai nevét, vagyis az Elnök tiszteletére Nur-Szultán lett belőle. Beszélgetőtársam származása legalább ilyen komplikált: anyai ágon orosz és ukrán, apai ágon tatár és kazah ősei voltak.  A város egyébként, a természeti kincseknek, főleg az olajnak hála, hatalmas iramban fejlődik, különös, metafizikus hatású üres terei - Giorgio de Chirico jutott eszembe róluk - és hatalmas, futurisztikus épületei között a Nemzeti Múzeum, ahol a kiállításomat rendezték, az egyik leglátványosabb.

KIÁLLÍTÁS NUR-SZULTÁNBAN

 

R.I.P.

Tegnap lelőtték Abe Shinzo volt japán miniszterelnököt. Két évvel ezelőtt egészségi okokra hivatkozva átadta a kormányzást, de így is a szigetország leghosszabb ideig hivatalban lévő kormányfője volt. 2019 decemberében találkoztunk. Tokióban a Magyar Intézetet a kiállításommal nyitották meg, volt ugyanekkor egy fontosabb tárlat is, a Nemzeti Galéria gyűjteményéből rendezett válogatást a Japán Szépművészeti Múzeum mutatta be. A kiállításokat a két ország diplomáciai kapcsolatfelvételének 150. évfordulója alkalmából rendezték, amelyen Orbán vezetésével magyar delegáció is részt vett. Az ünnepélyes záró vacsorára én is mehettem, a legendás karmester, Kobajasi Kenicsiro asztalánál kaptam helyet. A vacsora végén a potentátok távoztak, majd mi, többiek is szedelőzködtünk. A kijárat felé baktatva azt vettük észre, hogy egy lépcső tövében ott áll egyedül, mosolyogva Abe Shinzo, és minden távozót magához int, hogy közös fényképet készíttessen vele. Gondolom, ez japán szokás lehet, s az is, ahogy a vakuvillanás után hajlongva megköszönte, hogy közös fotón szerepeltem vele. Zavarban voltam, s most sincs másként. Rest in peace - nyugodj békében Sinzo Abe szan.