Az óraátállítás éjszakáján,
nagyjából éjfél és félegy között
e-mailben jött a gyászhír, amit
el kellett újra küldeni mivel,
az elsőből a csatolmány hiányzott.
Mondom még egyszer,
nulla s egy közt érkezett,
a nem létező intervallumban tehát,
ami köztudottan törlődik,
semmivé lesz,
térből, időből eleve kihull.
Érvénytelen, sőt annulláltatik.
Sakkoztam éppen online,
s vesztésbe’ voltam,
félálomban ez nem túl meglepő,
bár mostanában éberen sem az.
A Caslonnal szedett szöveg tudatta,
saját halottnak kik tekintik,
s azt is, evangélikus a megboldogult.
Fölül egy kis linó,
fűz, kőorsó, borostyán,
s a sírkövön vidám szívecske.
A meghívó április elsejére szólt,
naná, esett le, mikor lehetne máskor.
Hányan bedőltünk!
És mennyi még befog!
Hadrianust skandálok deákul…
animula, … bandula…
s Lulu.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése