2018. június 20., szerda

K.S.


Mert vannak erdők, hatalmas, rengeteg,
Erdélynyi erdők, és bennük lépeget,
mindegyik erdőnek a kellős közepén
nótát fütyörészve egy szál szegénylegény.


Ott megy, és a szíve egy nagy mesebeli
erdővel van töltve telistelen teli,
egy elmondhatatlan széles rengeteggel,
egyforma sötét van abba’ este, reggel,


s a szívében hordott fekete vadonban,
(lehet, hogy mindegyik szívben vad vadon van)
ott jár a fák hegyén az eltűnt legényke,
egyazon pataknak lép mindig vizébe.


Nézd, a tükörképben remegő rengeteg,
sűrű erdőségben most is ott lépeget,
mindig a végtelen  kellős közepében,
hordozván Erdélyét temérdek szívében.

Nincsenek megjegyzések: