KÉSZ VAN A PIKTOR PÉNTEKI KÉPE...

Nagypénteki versek A követ és a fáraóból.

Nagyböjt nagyhetén

péntek reggelén
          festette a képet
Ferenc királynak
két követéről
          Johannes, a német.

Végezte dolgát,
és mint jó szolgát
          megfizették érte.
Fény és dicséret
mennyben és földön
          Jézus Krisztust érje.

*

A nagykövet, a püspök, az asztrológus és
a festő összeült és akadt egy kevés
bor is, melyet bizonnyal a franciák szereztek,
kettő pápista volt, és kettő jó eretnek.
nagypéntek napja, London, Westminster, Anglia;
részvéttel nézte őket az Istennek fia.

*

Kész van a piktor pénteki képe,
torz koponyánál állnak a latrok
s várnak a végső trombitaszóra
      várnak örökké.

Ó ha adatnék nézniük egyszer
hátra a függöny sűrű redői
közt a keresztre felszögezett test
      szép vigaszára!

Vértanú Krisztus, szörnyű bűnöknek
eltörölője, nézz te le rájuk
bús szerelemmel, s boldogan ítélj
      árva Sebestyén!

*
A száma el van mentve, mégse
hívtam fel uszkve ötszáz éve,
most ő keres,
a nagykövet:
találkozzunk valahol végre.

A Westminstert ajánlja. – Rendben.
– Fél tíz? – Legyen. Majd esemesben
megírja, ott,
ahol szokott
vár majd a főkapuval szemben.

Most itt toporgok a templomban,
már emlékszem, nagypéntek van,
szól az ének,
furcsa népek
állnak köröttem mozdulatlan.

Milyen egyformák, kik lehetnek,
bizalmatlanul méregetnek:
ötszáz hasas
idő-utas,
alteregói a követnek.

*
A középkorban gyakorta kötöttek profetikus várakozásokat az évszámokhoz, s minthogy az évek számozása Jézus Krisztussal volt kapcsolatos , a várakozásokban az ő második eljövetelét, a világ általa történő megítélését és Isten Országának megalapítását emlegették. A kerek dátumok sokkal esélyesebbek voltak arra, hogy csoda történjék bennük, és természetesen a kor jeles alkotói is igyekeztek meglovagolni a nagy évfordulókat. Ez jellemzi a középkor két legkomplexebb irodalmi alkotását is, Dante Isteni színjátékát, amelynek cselekménye éppen 1300-ban, ráadásul nagypéntek napján veszi kezdetét és Chaucer művét, a Canterbury meséket, amelyik viszont 1400 nagypéntekén zárul. A legkerekebb dátum, az 1500-as év különösebb megrázkódtatás nélkül lezajlott, ott volt viszont még 1533, amely, minthogy Jézus 33 évesen halt meg, éppen másfélezer évvel követte a kereszthalált. Jézus halála napjánál, nagypénteknél, amely 1533-ban április 11-re esett, keresve sem lehetett volna jobb dátumot találni egy „világvégéhez”, a vele járó utolsó ítélethez, vagyis a nagy mérlegeléshez. Hans Holbein festményének, a Követeknek a kalendáriumán éppen ez a dátum, április tizenegyedike látszik. A kompozíció ünnepélyessége, az emelkedettség, amely a szereplőkből árad, utalhat arra, hogy a mennyei ítélőszék elé készülnek állni. De van konkrétabb kapcsolat is. Az utolsó ítélet során éppen Mihály arkangyal az, aki mérlegre állítja a lelkeket. A világvégét megidéző Jelenések könyvében is fontos szerep jut Mihály arkangyalnak – ő az, aki harcba száll a Gonoszt jelképező sárkánnyal. Nos, Jean de Dinteville éppen őt alakítja Holbein képén. Nyakában ott a Sárkányölőt ábrázoló medalion. Hogy a követ komolyan vette a szerepet, jelzi, hogy még egyszer megörökíttette magát sárkányölő pózban: Francesco Primaticcio 1545-ös életnagyságú olajfestményén mint az arkangyal földi mása, Szent György jelenik meg.