A
Forrás folyóirat decemberi száma közölte Illyés Mária elemzését A követ és a fáraóról. A bevezetőben írja: Legjobban a címlap rajza igazíthat
el bennünket. Ezen a szerző nézőként helyezte el önmagát
ifjabb Hans Holbein körvonalakkal fölidézett festményének belső terében. A kép vázlatos
rajzába belecsúsztatott múzeumi padon, nekünk háttal, a festmény alakjaival
szemben ül, de a kép szereplőivel ellentétben nem síkszerűen, nem kétdimenziósan
jelenik meg, hanem térillúziót keltő, hangsúlyos rövidüléssel, úgy, hogy a
fehér, csillogó réteggel bevont pad még jobban kiemeli alakját. A szerző a
festmény nézőjeként valószerűbben, kézzelfoghatóbban van benne a Holbein-kép
terében, mint az azon ábrázolt két figura. Ez a rajz kiválóan összefoglalja a
könyv lényegét. De vajon a festmény terében önmagát ennyire plasztikusan
láttató szerző ott van-e a 16. századi mű szellemiségében mentalitásában is?
Erről szeretnék szólni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése