BONAKONSZAR

Végignyálazom az El libro de los seres imaginarios-t, de nem találom a bonakont. Bonnaconként és bonazuszként sincs ott. Ha Borges nem tud róla, akkor talán nincs is? Pedig de. Sokat bajlódom mostanában az idősebbik Pliniussal, aki rinocérosz ügyben megkerülhetetlen, mi meg Horkay Pista barátom társaságában épp egy rinót kerülgetünk, szóval Pliniusnál, a Naturalis Historiában előkerül egy bonakon-szerű állat, ő azt mondja bonasus a neve és leír valami unalmas vadmarhát. Szerencsére megtalálom Arisztotelésznél is, aki végre mindent tud róla, oly élethű a beszámolója, hogy kétség sem fér hozzá, személyesen találkozott az állattal. Hogy e találkozás egyáltalán nem volt veszélytelen, az rögvest kiderül. A Trákia hegyeiben, azaz a Balkán-félsziget déli, délkeleti részén élő erős, bölényszerű, sörényes állatnak először a csavaros szarvát írja le, ami inkább dísz, semmint harci eszköz. Arra, hogy szurkáljon vele, nincs is szüksége, rendelkezik ugyanis egy sokkal hatékonyabb fegyverrel, a bonakonszarral. A megtámadott egyed egyszerűen lekakálja támadóját. Arisztotelész szerint az állat ürüléke oly maró és égető anyag, hogy szörnyű kínhalált hal, aki érintkezik vele. (Megnyugtatásul: a békén hagyott bonakonok ártalmatlan trágyát is képesek üríteni.) Arisztotelész tudománya zömmel középkori kódexekben maradt fenn és e könyvekben sok remek ábra is van, köztük pazar bonakon-képek. Hogy az illuminátorok jártak-e a bonakonok földjén, találkoztak-e valódi hús-vér bonakonokkal, azt legföljebb találgatni lehet. Néhány illusztrációról, például arról, amelyiken orrát és fülét betapasztva menekül két vitéz a megzavart bonakon elöl (mögül), azt hiszem, hogy valóságos élmény ihlette, Arisztotelész ugyanis a bonakonszar förtelmes bűzéről és kilövellésének mennydörgő hangjáról nem tudósít, ezek már vakmerő grafikus kollégáim tapasztalásai.