UTÓKÉP

Honnét e hirtelen sötét,
föld fölött jár a lába, 
egy óceán a háttere 
karcsú kehelybe zárva.

Vonul feléd a parton és 
a szemhéjadon belülről, 
kisebb lesz, ahogy közelít, 
és megtörténik elölről:
 

egyetlen ponttá összefut 
minden árnyék a térben, 

s egy lábnyommá a tenger e 

negatív jelenésben.

Hány ezer évig őrizhet

a retina egy képet,  
és mennyi kell, egy pillanat, 
hogy benned érjen véget?