ADRIA

Holdfénynél ruhát teregetsz,
s a vízbefúltak folyosóját
rácsípteted a horizontra,
a tengerhez a homokórát.

Ritmusa vesztett metronóm,

kavics-lánc és hínár-nyakék,
életnagyságú bójasor,
a dagály épp arcodhoz ért.

Egy hát, ágyék, szimmetriák,

csupán a tükrök válaszolnak,
rád bízzák a leheletük,
s ráadásként a teliholdat.

A többi már csak zuhanás,

nyugágyak, papucsok, hajak,
egy kagylóhéjban nőtt golyó
s egy sziklán összetört kajak.

Lejár a végső turnus is,

s a bedeszkázott duplaágyra
beköltözik éjszakánként
a hullámverés jajgatása.