2014. február 9., vasárnap

R.E.M.VI.

Honnét e váratlan sötét,
földet sem ér a talpa,
egy óceán a háttere
s egy gyertyaláng alakja,
 
csak jön feléd a parton és
szemhéjadon belülről,
kisebb lesz, ahogy közelít,
s megtörténik elölről:
 
egyetlen ponttá összefut
minden árnyék a térben,
s egy lábnyommá a tenger e
negatív jelenésben;
 
hány ezer évig őrizhet
a retina egy képet
— egy lépés még, egy lobbanás —
míg végképp véget érhet?

Nincsenek megjegyzések: