ANAMORFIKUS KOINCIDENCIA

Sőt a koincidencia minősített esete! Mielőtt Moszkvából hazarepülnék, búcsúebédre jövünk össze az Intézet éttermében (“a Lacinál”) a CompasGid könyvkiadó munkatársaival és Tányával a magyar könyvek (főleg Kányádi és Békés Pali) fordítójával. Ebéd után valaki azt javasolja, hogy menjünk át egy szomszédos kávéházba, ahol jobb kávét főznek. Útközben, folytatva az asztalnál megkezdett témát, a tegnap nyílt "titkos" kiállításról faggatnak, mondom, zömmel anamorfózisok szerepeltek a tárlaton, elmagyarázom, mik is azok, kérdezik, hogy szereztem tudomást róluk, mondom, leginkább egy francia könyvből, amelyet még a hetvenes években Párizsban vettem, egy ott élő művészettörténész, bizonyos Jurgis Baltrušaitis írta, azért ilyen furcsa a neve mert litván származású volt, egyébként máig az ő írását tartják az anamorfózisokról írt legjobb szakkönyvnek. Miközben már harmadszor mondom ki Baltrušaitis nevét, fölpillantok a ház falára, amely mellett épp elhaladunk: nagy bronz emléktábla hirdeti, itt élt Jurgis Baltrušaitis. Az igazsághoz tartozik, hogy a felirat szerint az én Baltrušaitisom apukáját a szimbolista költőt, a későbbi francia nagykövetet ábrázolja a dombormű, Oroszországban ő volt a híresebb, de a fiának, az én Jurgisomnak is itt kellett laknia ebben az épületben egészen 21 éves koráig, amikor Párizsba került. Utólag, megpróbálván rekonstruálni a történteket, rájövök, hogy jókora kerülővel jutottunk el a kávézóba, ha az egyenes úton mentünk volna, elkerültük volna a Baltrušaitis-házat. Ki tudja, vajon miért választottuk mégis a hosszabb utat, annak ellenére, hogy a repülőtérre való indulás miatt nagyon ki volt számolva az időnk?