2012. szeptember 8., szombat

ANTIGRAVITÁCIÓS PLAKÁTOK

1991-ben rendeztek először plakáttriennálét Nagyszombatban, akkor Rostoka Laci hívott el zsűritagnak, most is ő írt, hogy segítsek a Robert Parso vezetésével felálló új stábnak is. A városi zsinagógában rendezett „pecsa-kucsa-éjszakán” kiderül, hogy itt van még az előző verseny győztese François Caspar, toruń-i vendéglátónk, Zdzisław Schubert, az ifjabbik Jan Rajlich Brnoból, a pozsonyi rektor Stanislav Stankoci, és elnökként Pekka Loiri. Miközben a  Ján Koniarek Galériában megnézzük a felhozatalt (digitálisan, majd „igaziban” is, a pozsonyi dizájn center kiállítótermében (Satelit Galery) Robert kiállítást rendez a plakátjaimból. Az eredmény nekem is meglepetés: összekeverve a lent és a fent, a jobbra és a balra, az elöl és a hátul. Nem csak a képeket lógatja elfordítva, a tárgyakat is úgy állítja be, hogy a nézők elveszítsék a térérzetüket. A megnyitón aztán, anélkül, hogy előre megbeszéltük volna, leülünk két leülhetetlenné transzformált ellenszékre, és beszélgetni kezdünk, oly magától értetődő természetességgel, mintha a gravitáció sosem létezett volna. A megnyitó után sörözés a képzőművész szövetség kocsmájában; másnap tudjuk meg, hogy miután távoztunk, porig égett az épület. (Ja, egyébként az éves sörbevitel letudva.) 

Nincsenek megjegyzések: