2012. február 16., csütörtök

FÉNYKÉPEK

Haris Laci legújabb munkáit, a teret és az időt fotográfiai szempontból újraértelmező digitális panorámaképeit mutatta be tegnap este a Kecske utcában.
Az alábbi vers (akrosztichon) egy majd' harminc éves fényképsorozatát idézi meg. Vajon csak én hiszem, hogy ott, a Mátyás hegyi kőbányában rendezett fotóakció során, már elő-előbukkantak a mostani képek gondolati előzményei?

Ha éppen onnan süt le, ferdén,
A Jel felől – nézd – majd a napfény,
Rézsútosan, hogy barna árnya
Itt érjen épp a sziklahátra,
S a Nap-pályát – nincs semmi ebben –
Leképzed akkor képzeletben,
A központot, hogy megtaláljad;
Csönd lesz, belengi majd a tájat,
Itt szúrod állványod középre,
Nekilátsz, s mintha föntről nézne,
A Jelet, aki előhívja:
Kezében sorsunk negatívja.

Nincsenek megjegyzések: