Két „új” esseni múzeum mégis megér egy misét. Már tavaly beígérték őket, sőt félkészen is dicsekedtek velük, de végül csak a kulturális főváros nevű projekt révén valósultak meg. A Folkwang eleve múzeumnak épült és minden funkciójában tökéletesen működik. A rendezés, a világítás, az információs rendszer… próbálok hibát találni, de nem megy. Hacsak a művekbe nem kötök bele. A „highlight”-nak kinevezett modernista ikonok – Stella, Rothko, Albers, Johns, Newman, Noland, stb. - túl sok gyűjteményben szerepelnek, túl sok bank falán lógnak és túl sok pénz kavargott már körülöttük ahhoz, hogy valaki végre ki merje mondani: megkopott, kiürült, bedöglött munkák. Már az epigonjaikon is túllépett az idő. Az unalom méretes manifesztumai. Katzenjammer és fejfájós másnaposság (Szentkutya). Ebben a házban van egyébként a Deutsches Plakat Museum, ami 340 ezres gyűjteményével a legnagyobb a világon. (Sőt, ha minden igaz, hamarosan kb. 50 tétellel nő a gyűjtemény, oda kerül ugyanis a tavalyelőtti esseni kiállításom anyaga.) A másik, a Ruhr Museum, eredetileg egészen más volt: az egykori Zollverein bányakomplexum hatalmas épületeit alakították úgy át, hogy a száz éves ipari környezetbe szinte egyáltalán nem avatkoztak bele. Nem is nagyon tehették volna, mert az épületeket az Unesco világörökséggé minősítette. Az épületegyüttes része a Red Dot Design Museum is, ahová (ez már régebben elkészült) minden évben elzarándokol a plakát-víkendre érkező kis csapat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése