. . .

 

Tarasz Sevcsenko: Végrendelet

(fordította: Weöres Sándor)

 

Ha meghalok: tágas mezőn

vessétek az ágyam,

egy kurgánnak magasában,

édes Ukrajnámban,

hol a füves messzeséget

véges-végig látom

és hallgatom, hogy a Dnyeper

mint zúg a lapályon.

Ha majd hallom: hogy özönöl

az ellenség vére,

ha majd ömlik Ukrajnából

a tenger kékjébe –

akkor fel az égig szállok

s a küszöbig ott fent,

hálát adni. Hanem addig

nem ismerek istent.

Keljetek fel, zúzzátok szét

valamennyi láncot,

zsarnok-vérrel öntözzétek

a szent szabadságot.

S akkor majd a nagy családban,

csendes szóval hordozzátok

szabad, új családban

nevem a hazában.