ANAMORFÓZISOK SÜMEGEN, BUDÁN, LAKITELEKEN

Három anamorfikus munkával bajlódtam az utóbbi időben. A sümegi püspöki palota felújításához kapcsolódva egy-egy nagyméretű perspektivikus, illetve hengertükrös anamorfózist rajzoltam, továbbá egy sor kisebbet a múzeumpedagógusok által tervezett foglalkoztató füzetbe, amelyek Padányi Biró Márton püspököt és Franz Anton Maulbertsch festőművészt mutatják be. A budapesti Millenárison készülő Álmok Álmodói című, az egykori Csodák Palotájára, illetve a párizsi La Villett Parkra hajazó tudományos kiállításhoz egy Bolyai Farkast és Jánost megidéző tükrös anamorfózissal bíztak meg. Lakiteleken a Népfőiskolához tartozó Hungaricum ligetben épült kiállító helyiségben egy korábban készült munkám, a Sakk (más néven „Királynő”) fölnagyított változatát helyezték el – igazán illusztris társaságban.

 

MOSZKVA, 2013

- Halló... János?

LÍVIUSZ A MŰCSARNOKBAN

 

December 2. Ma lenne 84 éves Gyulai Líviusz. Valóra vált képzelet címmel a jövő héten nyílik kiállítása a Műcsarnokban.  A képen látható kis önarcképet valamikor az ötvenes évek végén vagy a hatvanasok elején karcolhatta rézbe, eredeti nyomat nem maradt belőle, nem is tudható, kinyomtatta-e egyáltalán. Az elkallódott lemezre Líviusz halála után bukkant rá a felesége, Vennes Emmy. Ezt választottuk a kiállítás nyitóképéül. Aki több kuriózumra is kíváncsi, próbáljon meg regisztrálni a december 9-én tartandó kurátori tárlatvezetésre.  

 

NESCIUS OMNIUM CURIOSUS SUM

A november 23-án, 95 éves korában meghalt holland polihisztor szinte hivalkodón szerény jelmondatát ismételgetem. „Nem tudok semmit, de mindenre kíváncsi vagyok.” Minél jobban megismertem, annál jobban éreztem, hogy megismerhetetlen. Joannes Adrianus Friedrich de Rijk néven keresztelték, gyönyörűen kalligrafált kézírásos levelei alá a Hans de Rijk nevet írta, elküldött könyvei címlapján pedig ez a név állt: Bruno Ernst. Csak később tudtam meg, ő az a bizonyos „Erich barát” is, akit kedvenc grafikusom, M. C. Escher egy 1956. október 21-én írt levelében emlegetett: … kell valamit mondanom a „barátról” is, akivel megismerkedtem. Erich barát – csak a szerzetesi nevét tudom, matematika tanár és igencsak figyelemre méltó férfiú, aki a semmiből felbukkanva írta, mennyire elbűvölték őt (és tanítványait) a képeim, és meg szeretne látogatni Baarnban. Így is tett, láthatóan tetszettek neki perspektíva tréfáim, különösen az az „inverz” játék, ami a Konvex és konkáv című litográfiámon jelenik meg. A „barát” később igazi barátjává vált Mauknak (így hívták Maurits Cornelis Eschert a hozzá közel állók), és szakértőjévé az Escher nevével fémjelzett tudóskodó képzőművészetnek. Nem csak az „escheriánus” alkotók megismerését és megismertetését tartotta dolgának, hanem azt is, hogy összeismertesse egymással őket. Valami kiállításon láthatta a munkáimat, írt is azonnal, aztán jöttek a levelek, a katalógusok Adrian P. Goddijntől, Sandro del Pretetől, Oscar Reutersvärdtól, Patrick Hughes-től, mert nem csak az én figyelmem hívta föl rájuk, hanem az övékét is rám. Személyesen Rómában ismerkedtünk meg, a centenáriumi Escher kongresszuson, ahol egy olyan munkámat mutattam be, amelyhez ő adta az inspirációt. Egy ceruzavázlatot küldött, valamikor még Escherrel együtt töprengtek rajta, de az idős művész már nem kezdhetett bele a kivitelezésbe. Bruno nem csupán a vázlatot bízta rám, de olyan üres papírokat is, amelyeket Escher megüresedett műtermében talált, rajzoljak rá, vagy nyomtassam ki rájuk saját dúcaimat. Ő nyitotta meg – Erich/Hans/Bruno – 2004-es hágai kiállításomat az Escher Múzeumban, ahol, immár hazai pályán újabb oldalairól ismertem meg.  Kiderült, hogy Ben Engelhart néven grafológiával és kalligráfiával, Ben Elshout néven fotográfiával és filmezéssel foglalkozik, meg egy csomó mással hat számon tartott és valószínűleg legalább ugyanannyi ismeretlen álnéven. Ő alapította meg a Mercator, az Archimedes, a Pythagoras és az Ars et Mathesis című folyóiratokat, nevéhez fűződik az első holland nyilvános obszervatórium létrehozása, és 2008-ban életműve elismeréseként neki ítélték az Eureka-díjat. Kering valahol a Naprendszerben, a Mars és a Jupiter pályája közötti aszteroid-övben egy róla elnevezett kisbolygó, a 3.6 km átmérőjű 11245 Hansderijk. Tudomásunk szerint ez idáig lakatlan volt.

Ide kattintva Hans / Bruno anamorfózisaimról szóló írása olvasható (Arsetmathesis, 2011. február)