MOSZKVA...

… és ott sem akármi: Bibliotyéka Ímenyi Lényina, azaz a Lenin Könyvtár. 47 millió könyvével világ ötödik legnagyobb könyvtára, bár Gnyezdilov úr, az igazgató, aki a könyvtárban rendezett kiállításom egyik szónoka volt, azt mondta, hogy csak egy számolási sajátosság miatt vannak ennyire hátul, az amerikaiak meg az angolok ugyanis, ha megvan nekik húsz példányban a Háború és béke, azt húsz külön tételnek számolják, a Leninben viszont Tolsztoj könyve, noha száz is van belőle, csak csak egyetlen elem. (Mellesleg a moszkvaiaknak megvan a Sakkparti a szigeten is - Sahmati na osztrove -, ami ugyebár eleve a washingtoniak elé helyezi őket, utóbbiak ugyanis még csak vágynak rá, hogy beszerezzék.)

Tehát kiállítás a könyvtárban. A lépcsőházban a plakátok, egy hosszú teremben a rézkarcok, egy másikban, üvegtárlókban, az anamorfózisok, a negyedik pedig a hatalmas olvasó, ahol a koponyás képeim fölnagyított változatát tették ki. Az oroszosan bő lére eresztett megnyitó csúcspontjaként a közönség tagjai kezükben egy-egy zseblámpával, a szaxofonozó Tóth Viktort követve bebolyonghatták az éjszakai könyvtár titkos zugait, majd a nagy olvasóteremben, a könyvébe mélyedő bölcs Iljics hatalmas szobrának tövében dzsesszimpovizációkat hallgattak. 

(Azt csak zárójeles post scriptumként teszem ide, hogy  Oroszországban vándorló kiállításomnak ez  volt az első olyan állomása, amelyen a politikai témájú grafikák és plakátok kihagyását kérték - na ja, túlságosan közel vannak a Kremlhöz -, de az előadásomon azért levetítettem az alkalomra összerakott "Nagy könyves Lenint", amit itt "Zombi Leninnek" hívnak.)