Tárlatnyitogató
időjátékos szonett-triptichon három dimenzióban
Barabás
Márton festőművész révfülöpi kiállítása elé
1. (jövő idejű változat)
Egy tárlat lesz
majd lenn a Balatonnál,
Az alkotót
régóta ismerem,
Ha jól saccolom,
egyidős velem,
Ugorj be, hogyha
éppen arra járnál.
Én fogok majd a
megnyitón beszélni,
Nyár, naptej,
sort, fülledt galéria,
Ne hidd, hogy
könnyű lesz kiállni a
Strandolók elé,
de persze félni
Sem lesz okom,
hisz fölkészülten megyek,
Elolvasok
mindent, amit lehet,
S tudni fogom, az
asszamblázs, a kollázs,
S a többi
szakszó, hogy mit is jelent.
Egymásra
rajzolok múltat és jelent,
S nem a rím
miatt állítom majd, pompás.
2. (jelen idejű változat)
Egy kiállítás nyílik
lent a tónál,
Az alkotót már
régről ismerem,
Ha jól emlékszem,
egyidős velem,
Nagy szerencse,
hogy éppen erre kószálsz.
A megnyitón nekem
kell beszélni,
Nyár van, verejték,
forró galéria,
Ne hidd, hogy
könnyű így kiállni a
Strandról
érkezők elé, de félni
Sincs okom,
látod, fölkészült vagyok,
Nincs olyan
szakszó, amit nem tudok,
Objekt,
installáció, sőt asszamblázs,
És ha követsz
még, vedd észre, korok
És stílusok
összjátékából fonok
Eszmefonalat,
sőt rímet: Barabás.
3. (múlt idejű változat)
Egy tárlat nyílt
lenn, a móló közelében,
A művész, akit jól
ismerhetsz régről,
Akárcsak én, a pálya
elejéről,
Meghatódott,
hogy arra jártál éppen.
A megnyitón nekem
kellett beszélni,
Izzadtam, nyár
volt, fülledt galéria,
Ne hidd, hogy
könnyű volt kiállni a
Sörre várók elé,
de persze félni
Sem volt okom,
hisz fölkészülten mentem,
Átrágtam magam
már korábban minden
Furfangon, szakszón,
tudtam, hogy mi az
A ready-made, az
objekt és a többi,
Szóval lásd be,
hogy jó volt idejönni,
S remélem, nem is
bántad meg, igaz?
1 megjegyzés:
Igaz!
Megjegyzés küldése