5333+1

A Képzőn, Szira Henrietta doktori védésén szó kerül a sakkfeladványok esztétikájáról. Megpróbálom a bizottság tagjainak elmagyarázni kedvencemet, azt a Polgár Zsófi-féle opust, amelyet 5333+1-es számmal szokás emlegetni. (Ah, miért is nincs címük a sakkrejtvényeknek, ahogyan a költeményeknek!) Egy sakkfeladványt szinte reménytelen szavakkal elmagyarázni, nem is sikerül, ideteszem inkább a képét. Szépséges szimmetria, és persze katartikus élmény annak, aki megfejti. Világos indul és két lépésben mattot ad. A megoldást természetesen nem írom le, de a táblára rajzolt ábrázolat elég komoly segítség. Valamikor annyira tetszett ez az egyszerű kis ábra, hogy amikor felszólíttattam a magyar kultúra legmaradandóbb alkotásainak felsorolására (akár hiszik, akár nem, a Parlamentben történt a dolog) Polgár Zsófi feladványa is a listán szerepelt. Idemásolom teljes egészében, valaha, tán egy évtizede nekem ők voltak a “legek”:  ... Ó, ha egyszer képesek volnánk egyetlen megbonthatatlan tömbnek érezni a télben virágzó dunántúli mandulafácskát és a Concertót, a rózsás labyrinthot és a Magányos cédrust, a londoni hathármat és a midőn ezt írtam-ot, a sakkozó törököt és a verbunkost, a porban húzott grádicsot és a computert, a Wassily széket és az Ugocsa non coronatot, a repülő nikkel szamovárt és a délibábot, az Öröknyárt és a dinamót, a Majálist és a tojáséjt, a Szegénylegényeket és az árgyélus kismadárt, az Egy mondatot és az Egyperceseket,  Az eltévedt lovast és a nagyszentmiklósi lovast, a holográfiát és a karikás ustort, a vizsolyi bibliát és a vasorrú bábát, a C vitamint és a tűzpiros kígyócskát, az 5333+1 számú sakkfeladványt és az Iskola a határont, a Fehérlófiát és Mikkamakkát, Szindbádot és a Gellért által hallott dalt, a Rubik-kockát és a corvinákat, a Varjúvárt és a Kormányeltörésbent, a Vizitációt és az Eszméletet, a Sorstalanságot és a déli harangszót, Tihanynak rijjadó leányát és a hét sevillai tornyot, a hosszúlépést és az Appendixet, a Tótfalusi antikvát, az Óperenciát, a mik vogy mukot és mind-mind a többit (talán csak a múltat végképp eltörölni kivételével), igen, az stabil jövőkép lenne. Biztatás, hogy létezik valami, amit folytatni kell, együtt kell folytatni, és érdemes.

RENESZÁNSZ

A The Guardian azt írja: Hungarian Renaissance. Király-mackóban mentem a Kecske utcai évzáróra, alig néhányan értették, miért, de a 19. percben már az akadémikus hölgyek és urak is tomboltak. Mivel az elmúlt ötven évben nem történt olyan, hogy továbbjussunk egy komoly torna selejtezőcsoportjából (1966, London: Szepezden néztem ((talán egyetlen tévé volt a faluban, ahova be lehetett kéredzkedni)), ahogy Bene egy csel után bevágja, ahogy Farkas kapásból bebombázza (((kétszer is, de az egyiket elcsalták))), ahogy Mészöly elegánsan behelyezi tizenegyesből a braziloknak), meg kell becsülni a dolgot. Ide teszem a mostani három gólt, hogy ötven év múlva majd könnyebben eszembe jussanak: Gera-Dzsudzsák-Dzsudzsák.

NYÁRI TÁRLATOK

Egyelőre a júniusi kiállítások: a pozsonyi, a „Paradoxonometria” című tárlat, a Magyar Intézet hivatalos meghívója szerint ugyan csak június 30-ig lenne nyitva, de mivel a nyári szünetben nem nyílik új kiállítás, ezért aki arra jár, és nyitva találja az épületet, az a kiállítást is megnézheti augusztus végéig. Azért érdemes informálódni, mielőtt valaki nekiindulna. 

Varsóban a 25. Plakátbiennálét ünneplik, vagyis azt, hogy ötven éve ez a legfontosabb plakátesemény a világon. Na jó, lehet, hogy egy kicsit elfogult vagyok, mert ennek a huszonötnek több mint a felén én is részt vettem, sőt volt, hogy díjat is nyertem. Ezúttal verseny nincs, megkértek viszont ötven plakátművészt, hogy küldjék el egy-egy plakátjukat a jubileumi tárlatra, ezekből aztán cityposterek is készültek, tele van velük Varsó. 
 

Az MMA és a Kepes Intézet Mesterkulcs című vándorkiállítása Kolozsvár (Művészeti Múzeum) és Sepsiszentgyörgy (Erdélyi Művészeti Központ) után június 25-től Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában tekinthető meg. 

Itáliában, a csizmasark-közeli Materában (Ott forgatta Mel Gibson a Passiót) június 25-én közös kiállításom nyílik Guntars Sietins-szel, akivel ez már a harmadik közös tárlatom lesz (Budapest, Potenza, Matera.)     

  

P (mint plakát)

B.I. elvitorlázott ...

HORKAY-PLAKÁTOK

Igen – igen! Vagy hogy szemernyi nosztalgiával elegyítsük kifogástalannak már a hőskorban sem nevezhető nyelvemlékeinket: da-da. Tom Stoppard Travesties című színművének egy burleszk jelenetében az orosz bolsevik, Vlagyimir Uljanov és a román költő Tristan Tzara egy zürichi könyvtárban, vagy tán épp a Cabaret Voltaire-ban, ki emlékszik már, véletlenül összecserélik az aktatáskájukat, és bár az első blikk az értetlenkedésé, hamarosan megérinti őket a szerendipity kacajos íncsiklandása. Szerencselelet. Ha a jelenetet továbbfűznénk, kiderülne, hogy a kommunizmusnak nevezett, és nagynak képzelt generációnkhoz oly pikáns élményeket rendelő valami voltaképp bájos diáktréfa volt, übüista csínytevés, szórakoztató kultúrblöff, a dadaizmus nevű műtörténeti fejezet viszont véresen komoly társadalmi dráma, bélkiontó iszonypetárda, univerzumrengető anarchiabomba. Tőrőlmetszett szupergulág. És dolgozatunk tárgya, Boldogságos Horkay István továbbcsavarintja a jelenetet, nincsenek (nekünk se legyenek) kétségei, hogy az elhivatott dadaművész Lenin (Woland professzorként tessenek ráismerni) és elszánt (álszent) követőinek ábrázolhatatlan leglényegét (a kisbajszú sörpuccsost és a nagybajszú grúzt ki ne hagyjam) a plakát jelenítheti meg legautentikusabban, egyedül a plakát, a pLaKáT, a PLAKÁT, ami – Kurt Schwitters fejbeütős fabetűivel szedem (kövér Bodonival), hogy megértsék Brüsszeltől Alcsútig – új virágkort ér meg. Legalábbis felkent mesterünk sokértelmű opusain. Lautréamont boncasztalán tortapapírra tétetik az irgalmas Jézus átdöfött szíve, Infernó, hetedik kör, kitinpáncélba zárt püspöksüveg. Cirokseprű dámaköntösben, kékszakáll az álarcosbálban, speedballing  Basquiat, szitakötőszárny és empiriokriticizmus. Prince of Denmark transzparens koponyametszete. Digitalizált szívritmus: Jorick morzeüzenete. Braguette. Möszjő Braguette. Hímvessző elhelyezésére való páncélozott nadrágtoldalék. Látványslicc. Rinótülök mint napóragnómon. Zsebórában ketyegő üvegszem. Üvegszel. Üvegszünk együtt. "Andaxin kisasszony finom fehérben rizsporoz, parókás gavallér bájolva oroz (mulatt-mulat) szoborfehér nő mereng, hallik a menüett An–Daxinban." A password: abecedárium. H. I. úr kollázsherceg X-ben (X = Rév-Buda-Fülöp-Pest) plakátról plakátra lépeget. Szimmetriáról aszimmetriára lépcsőz. Nem kell tovább suttogni, Szezám… Léna Roselli Galéria … tárulj!  
(Elhangzott Horkay István kiállításának megnyitóján Budapesten, a Léna Roselli Galériában, a fényképet Arthur Nikisch készítette, ide kattintva pedig "élőben" is követhető.)