A KOCKA

Úgy hírlik, hogy ma 40 éve találta fel Rubik Ernő a kockát. Alig hiszem, hogy egyetlen naphoz köthető a dolog, de azért örültem, amikor mégis így olvastam a játékguru Kriston Vízi Jóska levelében, mert akkor, éppen negyven éve, azaz  1974. március 28-án talán óránk is volt vele, tudniillik az Iparművészeti Főiskola azon diákjainak, akik történetesen nem bliccelték el a formatan leckéket. A belsőépítész szakon volt tanársegéd, de a grafika tanszéken tanította a Formatan nevű tárgyat, amelyet később, az 1981-ben a Műszaki Kiadónál megjelent A Bűvös kocka című könyvében döntő momentumnak nevezett a kocka felé vezető úton. Korábban nem volt ilyen tárgy a tanszékünkön, ő volt az első tanára, és talán velünk, vagy az előző évfolyammal kezdett. Csütörtök volt. Hm: én személy szerint, vidéki lévén a hétfőket és a szombatokat (akkoriban még szombaton is voltak órák) hajlamosabb voltam ellógni. Persze, ha éppen a föltalálással volt elfoglalva, akkor talán Ernő lazsálta el aznap a tanítást. Na nem, ezt máris visszavonom. Komolyan vette a dolgát. Annyira, hogy még a cigarettáját is elnyomta, mielőtt a terembe lépett. Szigorú persze nem volt. Tegeződtünk. A sebtében megnyomorgatott papírtorzókat is képes volt leosztályozni, legföljebb egy kicsit bánatosabban tette. Egy nyagda fiók aljáról előkerül az indexem. A 14. oldal utolsó rubrikájában: Formatan, heti óraszám: 4, gyakorlati jegy: 4 (jó), aláírás: Rubik Ernő (sötétkék golyóstoll, nem könnyen, de azért kibetűzhető "autogram"). Alatta már csak az 1 forintos kádárcímeres illetékbélyeg, rajta pecsét, hogy a félév abszolváltatott. Az igazsághoz tartozik, hogy a Formatan tárgynak másfélszer futottam neki. Na nem a négyes miatt, hanem két évre rá Dóra, későbbi feleségem is Rubik-hallgató lett. Az már a nagy találmány elhíresülése után történt, naná hogy jobban figyeltünk a tantárgyra. És Ernőre, akin persze egyáltalán nem látszott, hogy szerény tanársegédből világhírű feltalálóvá avanzsált. Negyven év. Tizennégyezerhatszáz nap. Potomság, a kockát állítólag negyvenháromtrillió-kétszázötvenkétbilliárd-hárombillió-kétszázhetvennégymiliárd-négyszáznyolcvankilencmillió-nyolcszázötvenhatezer féleképpen lehet elfordítani... Ráérünk!

KONDENZCSÍK

Esik, egy csöpp lehull
és a világítótorony törött lépcsőjéből
előgörbülő betonvasba akadt
szélfútta, színes reklámújság
fotóján mosolygó modell
kezében tartott pohár üvegén
tükröződő enteriőr falán
függő városkép távolba futó
utcasora fölött lebukó
napkorong előtt éppen elszálló
távoli repülőgép ablakára gördül.
A kék eget tükrözi
a kettős mészfehér vonallal.
A férfi nem válaszol,
homlokát az üvegnek szorítva
bámul csak át a kerek ablakon,
hogy belefájdul a szeme.
Az évszak mindegy,
az is, hány óra van.
Feleúton két beszállókártya közt.
Huszonegyedik század.
Kávét vagy teát? – hangzik fel újra.
Nincs felhő, a menybolt hibátlan,
könnycsepp lehetett,
az volt csupán, s már felitta a papír
vagy tovább hullott a porba. 

– Kérem, hogy az üléstámlát állítsa egyenesre:
mágneses viharzónába érkezünk.

ADRIA

Holdfénynél ruhát teregetsz,
s a vízbefúltak folyosóját
rácsípteted a horizontra,
a tengerhez a homokórát.

Ritmusa vesztett metronóm,

kavics-lánc és hínár-nyakék,
életnagyságú bójasor,
a dagály épp arcodhoz ért.

Egy hát, ágyék, szimmetriák,

csupán a tükrök válaszolnak,
rád bízzák a leheletük,
s ráadásként a teliholdat.

A többi már csak zuhanás,

nyugágyak, papucsok, hajak,
egy kagylóhéjban nőtt golyó
s egy sziklán összetört kajak.

Lejár a végső turnus is,

s a bedeszkázott duplaágyra
beköltözik éjszakánként
a hullámverés jajgatása.

GOETHE RÁÉR

Fábri Péter beszélgetéssorozata a Mozsár Kávézóban. Ezúttal  Orosz Istvánnal beszélget Leonardóról.
Budapest, Mozsár utca 2. (Nagymező utca sarok)
A rendezvény időpontja: március 10. hétfő 7 óra. (További beszélgetések: Homérosz – Karsai György; Goethe - Radnóti Sándor; Chaplin– Sándor Pál. Korábbi beszélgetések: Dante – Nádasdy Ádám; Shakespeare – Spiró György; Euripidész – Karsai György; Darwin – Mérő László.)

1482- ben a harminc éves Leonardo ír egy bemutatkozó levelet Milánó urának, Lodovico Sforzának. Leírja tíz pontba szedve, hogy mi mindenben jártas.  1. tud hidakat építeni és lerombolni. 2. vizeket elvezetni. 3. várakat elpusztítani. 4 hordozható ágyúkat építeni és használni. 5. hadihajókat készíteni. 6. alagutakat építeni akár folyók alatt is. 7. harckocsikat szerkeszteni. 8. bombavetőket konstruálni. 9. csodálatos hadigépeket, valamint támadó és védő alkalmatosságokat csinálni. 10. ért azonkívül az építészethez, aztán a tízedik pont zárásaként mellékesen odaveti: jártas a szobrászatban, és ha szükséges meg tud festeni bármit. Ezek után vajon miféle állást fog ajánlani az Il Moro Leonardónak? Természetesen zenészként alkalmazza.

KÉPTELENSÉG?

„Vannak dolgok, amiket el tudok elképzelni és le tudok rajzolni. Vannak olyanok is, amiket el tudok képzelni, de lerajzolni képtelen vagyok. Az igazi kérdés: le tudom-e rajzolni azt, amit nem tudok elképzelni?”
 "On asioita jotka pystyn kuvittelemaan ja piirtämään. On asioita, jotka pystyn kuvittelemaan, mutten piirtämään. Mutta pystynkö piirtämään sellaista jota en voi kuvitella? ”
Orosz István A lerajzolt idő című kiállítása Jyväskyläben, a Galleria Ratamoban (Veturitallinkatu 6.) március 6-án nyílik és 30-ig lehet megnézni.