NAGY GAZSI TORNA

Hétfőn, április 30-án, tíz órakor a Vasvár Városi Sport Egyesület labdarúgó pályáján nyolc csapat részvételével kezdődik meg a Nagy Gáspár Labdarúgó Emléktorna. A csapatok, mint minden évben: Vasvár, Pannonhalma, Gazsifalva, Hitel folyóirat, Budakeszi I., Budakeszi II., Magyar Katolikus Rádió. Először indul a tornán Szombathely csapata. A torna után négy órától a Nagy Gáspár Kulturális Központban a költő tiszteletére Irodalmi emlékdélután lesz. Másnap a Vasvári Természetjáró Egyesület szervezésében Nagy Gáspár Emléktúra. A focimeccsekre minden Utisz-blog olvasó ingyen jöhet!

MEGHÍVÓK

Az Erlin Galériában (Budapesten a Ráday utca 49-ben) 2012 április 25-én, szerdán, hat órakor nyílik Orosz István kiállítása. Megnyitó beszédet Szerényi Gábor grafikusművész mond (revánsírozás ezért?) Zenei performance: Ágoston Béla. A kiállítás május 14-ig, hétfőtől péntekig 14 és 18 óra között tekinthető meg.

Április 24-én, kedden 4-kor a Kinoban (Szent István körút 16). Annaida filmklubjában az animációs dokumentumfilmekről lesz szó. Vendégek: Szalay Péter és Orosz István. A rendezvénnyel kapcsolatos "kutatások" során találta meg Annaida ezt a videót (nem kell félni, a Kinoban azért nem lesz levetítve). 

HERTULÉK AZ AMIBAN

A korai magyar képzőművészet egyik legértékesebb darabja az 1320-40 között készült  Magyar Anjou-legendárium. A többnyire magyar szentek életét bemutató legendagyűjtemény illusztrációit, legalábbis a kutatók zöme ezen az állásponton van, az Itáliából származó miniátor Hertul mester készítette. A megbízó Károly Róbert volt.

A művész honoráriuma Medgyes, a mai Fertőmeggyes (Mörbisch) település volt. Az adományt Hertul később elzálogosította, így Medgyes visszakerült Sopron városának tulajdonába. Szintén egyedülálló darabja könyvművészetünknek a Képes krónika. A megrendelő Károly Róbert fia, Nagy Lajos király volt, az illusztrátor pedig valószínűleg Herul fia Miklós. Az ő jutalma is egy falu, történetesen éppen Medgyes lett. (Hertul fiát már Meggyesi Miklósként is emlegetik az oklevelek.) A művészcsalád következő tagja Hertul fia Miklós fia Miklós. Egy Sopron város levéltárában található oklevél szerint, amelyeket Nagy Lajos lánya, I. Mária királynő állíttatott ki, Hertul fia Miklós fia Miklós 1385-ben utód nélkül halt meg ezért nemesi birtoka, Medgyes (Fertőmeggyes) az ősiségi törvény értelmében visszaszállt a koronára, melyet a királynő Sopron városának adományozott.

A magyar képzőművészet történetének meghatározó szereplőiről van szó. Elsősorban illusztrátorok voltak. Az Anju Legendárium mellett, amelynek lapjait a világ legnagyobb múzeumaiban őrzik, valószínűleg Hertul festette a Nekcsei Bibliát, illetve Hertul fia Miklós volt a Képes krónika mellett a Királytükör, a Secrerum secretorum illuminátora. Az AMI-ban (a soproni egyetem alkalmazott művészeti intézetében) elhatároztuk, hogy megpróbáljuk visszaállítani a ma már alig ismert, és az illusztrátor kollégák által sem számon tartott  művészek reputációját. Tegnap az egyetem grafikai tanszékének három termét a Hertul-család tagjairól nevezzük el (folyt a pezsgő!), ma pedig megrendeztük az Első Hertul Kerékpáros Emléktúrát, vagyis egy csapat diákkal eltekertünk Sopronból Mörbisch-be (16 km). A továbbiakban nemzetközi konferenciát rendezünk magyar és osztrák kutatók (művészettörténészek, irodalomtörténészek, képzőművészek) részvételével Sopronban; „In memoriam Hertul familia” címmel kortárs osztrák és magyar művészek bevonásával vándorkiállítást szervezünk; megalapítjuk a legjobb illusztrátoroknak járó Hertul-díjat, amelyet minden évben a Sopronban (vagy a Mörbisch-ben) rendezett Hertul-napon adnák át; Hertul-emlékművet állítunk és a világ nagy múzeumaiba szétszóródott, illetve a Magyarországon található Hertul-családtól származó munkákból egy nagy reprezentatív kiállítást szervezünk a legjelentősebb budapesti illetve bécsi múzeumban … de legalább az AMI tornatermében. :-)

VALAKI

Valaki él a képzeletemben,

Elképzelem, milyennek képzel engem,

Azt hiszi, hogy az egyik életemben

Én voltam ő és verset írt helyettem.

***

Egy páratlan évszázad közepén forradalmak söpörtek végig a földrészen. A forradalmakat, ahogy az már szokás, hamarosan leverték. Vérbe fojtották, vagy a vezetőket fondorlatos ígéretekkel jobb belátásra bírták. Csak egyetlen nemzet, a kontinens legkisebb népe tartott ki. Mozgalmuk szabadságharccá szélesült, és másfél évig küzdöttek az igazukért. Bár a hosszú háborúskodásban sok vért veszítettek, megtörni mégis csak úgy lehetett őket, hogy az akkori világ legnagyobb hadseregét küldték ellenük. Az eleve reménytelen ütközet egyik katonája egy 26 éves vékonydongájú barna fiú volt, népe legnagyobb költője. A vesztes csata után az ország képtelen volt elhinni, hogy legnagyobb fia is odalett. Legendák születtek a megmeneküléséről, és sokáig várták, hogy visszatér és új harcba vezeti honfitársait. A rákövetkező, páros évszázadban egy másik, egy hatalmasabb földrész hatalmasabb országának diákjai is forradalomba fogtak. A főváros főterét megszállva verseket költöttek és énekeket énekeltek. A hatalom, ahogy az már szokás, tankokat küldött ellenük. Azt mondják, volt a lázadók közt egy 26 éves vékony barna fiú, aki mielőtt legázolták a tankok, ezt a verset szavalta: Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom az életet, szabadságért föláldozom szerelmemet.

A SÓTARTÓ FELÉ (1978)

A 100 éves író emlékére egy 34 éves film...